Új lendületet vesz hamarosan a fegyverkezési verseny. Az előkészületek megkezdődtek, a rajtpisztoly eldördült. A múlt héten előbb az amerikai elnök „lőtt” vele, majd az orosz. Donald Trump valójában csak annyit tett, hogy megerősítette a tavaly ősszel kilátásba helyezett intézkedését. Ennek lényege: hazája nem tartja tovább magát a hidegháborút lezáró egyik fontos egyezményéhez (INF), amelyet 1987-ben írt alá az Egyesült Államok és a Szovjetunió. (Az utóbbi felbomlása után Oroszország jogutód államként vált a szerződés kötelezettjévé.)
Az 1988-ban hatályba lépett INF tiltja a földi indítású rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus (atom)rakéták, továbbá manőverező robotrepülőgépek gyártását, birtoklását, tesztelését, illetve telepítését. Előírja az ilyen harci eszközök megsemmisítését is. Trump azzal indokolja döntését, hogy Oroszország régóta megsérti a megállapodást. (Úgy, hogy tiltott manőverező robotrepülőt fejlesztett ki és állított hadrendbe.) Az amerikai elnök hajlandó lenne megváltoztatni elhatározását, ha Moszkva megsemmisítené az egyezményt sértő rakétarendszereit.
Szerinte „törvénytelen viselkedésükkel” az oroszok katonai előnyhöz juthatnak az amerikaiakkal szemben, ami úgy akadályozható meg, hogy Washington válaszol a kihívásra, vagyis megfelelő fegyvereket gyárt. Trump ugyan (látszólag) reménykedik egy új s az eddiginél jobb megállapodásban, ám ennek esélye csekély.
A Kreml visszautasítja az amerikai bírálatokat, érveket, és megfelelő ellenlépéseket ígér arra az esetre, ha Washington végül kilép az INF-ből. Trump a minap fél évet hagyott erre.
Az orosz államfő szerint az USA nem bizonyította, hogy Moszkva megsértette volna a megállapodást. Vlagyimir Putyin azonban állítja: Washington ezt tette, amikor Lengyelországba, Romániába és a Távol-Keletre ballisztikusrakéta-elhárító rendszereket telepített. (A Kreml azóta attól tart, hogy ezek Oroszország ellen is bevethetőek.)
Miközben a nyilvánosság előtt egymásra mutogatnak és vádaskodnak, lehet, hogy a színfalak mögött másként viselkednek. Talán nem is bánják, hogy az INF ebben a formában megszűnik. Az egyezség ugyanis csak rájuk, a két legnagyobb atomhatalomra vonatkozik.
Kína ezt ügyesen ki is használta, ami nyugtalanítja a Fehér Házat, de a Kremlt is. Peking növekvő nukleáris fegyverkészletének tetemes része ugyanis épp az INF tiltó hatálya alá eső 500–5500 kilométeres hatótávolságú rakétákból és manőverező robotrepülőkből áll.
Az amerikai elnök már figyelmeztette is erre Putyint, aki az utóbbi időben ugyan egyre szorosabb együttműködésre törekszik Kínával, ám állítólag már 2007-ben felajánlotta Washingtonnak, hogy közösen mondják föl a szerződést. Abból a megfontolásból, hogy közép-hatótávolságú ballisztikus rakétákat helyezhessen el hazája déli határvidékén Kína és Pakisztán ellensúlyozására. Robert Gates volt amerikai védelmi miniszter legalábbis így tudja. Emlékirataiból az is kiderül, hogy a Fehér Ház akkor elutasította a javaslatot.
Időközben meggondolta magát. Belátta, hogy az INF-hez ragaszkodva képtelen olyan fegyvereket kifejleszteni és telepíteni, amelyekkel ellensúlyozhatja Kínát, azaz a legveszélyesebb vetélytársát.
A megállapodás mérföldkő volt a hidegháború lezárásában. Felmondása is történelmi horderejű döntés, amely elsősorban nem Oroszország, hanem Kína ellen irányul. Erre utal az is, hogy Trump bejelentésével azonnal tovább erősödött a feszültség Peking és Washington között. Rivalizálásuk az eddiginél is veszélyesebb irányt vehet, miként az orosz–amerikai versengés is. Putyin máris elrendelte a Kalibr manőverező robotrepülőgép földi változatának és egy földi indítású, közepes hatótávolságú hiperszonikus rakéta fejlesztését.
Ilyen helyzetben megtörténhet, hogy (a főhatalmak viselkedésén felbátorodva) további országok szállnak be az eddig tiltott atomfegyverek, rakéták és robotrepülők fejlesztésébe. A verseny veszélybe sodorhatja a nemzetközi biztonságot és stabilitást.
Sokan attól is tartanak, hogy a nagyok szerződésbontása tovább rombolja szavahihetőségüket és megnehezíti új, nemzetközi fontosságú megállapodások megkötését. Ezenkívül veszélybe sodorhat több érvényes és alapvető fontosságú (fegyverkorlátozó) szerződést.
Az INF bukásával megnyílik az út a tiltott harci eszközök gyártása és telepítése előtt. Megtörténhet, hogy ezekből Európába is jut. Ha az USA ide is hoz belőlük, az ókontinens – a hidegháború vége óta először – ismét a nukleáris szembenállás egyik terepévé változhat. Oroszország ugyanis biztosan elhelyez rövid és közepes hatótávolságú rakétákat Európában, amint az Egyesült Államok ilyesmire szánja rá magát.
Európa így nemcsak orosz atomrakéták célpontjává válhat (amit Putyin már többször kilátásba is helyezett), hanem még inkább megosztottá, hiszen sokan nem szeretnének amerikai atomfegyvereket a kontinensen.
Néhány kormány azonban támogatja az európai nukleáris haderő bővítését amerikai eszközökkel. Varsó például már évek óta ezért lobbizik.
Egy hete Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter megismételte a hivatalos álláspontot. Ebből kiderül: Lengyelország „egyáltalán nem” szeretne amerikai atomrakétát a területén, „ám minden attól függ, hogy Oroszország folytatja-e agresszív fegyverkezési politikáját”. Ha ez történne, Washingtonnak katonákat és nukleáris töltetekkel felszerelt rakétákat kellene telepítenie Európába, mert Czaputowicz szerint Moszkva „csak az erő nyelvét érti”.
