2024. március 29., péntek
KALANDTÚRA

Afrika kapuja – Tanger

Évszázadokon át az európai kereskedők, kincsvadászok, kalandorok és később a turisták Gibraltárnál szálltak hajóra, hogy áthajózzanak felfedezni a távoli egzotikus vidékeket. Itt csak 30 km a távolság a két kontinens között, és a tenger is általában nyugodt. A túloldalon lévő Tanger városa virágzott a gazdag és művelt európaiaknak hála, de kialakult a városnak egy sötét oldala is – ugyanezen európaiak jelenlétének következtében. Amikor a polgári légi közlekedés mindenki számára megfizethetővé vált, Tanger elvesztette kulcspozícióját a világtérképen. A népek ezután is jöttek-mentek, de a város medinája és mindennapjai továbbra sem változtak.

A városba háromezer éves története folyamán sok fura figura érkezett. Tanger neve összemosódott a csempészettel, a prostitúcióval, a szerencsejátékokkal, valamint a drogcsempészettel és a fegyverkereskedelemmel is. Az ősi városmagon kívül ma Tanger jellemzője a sok bank, a kétes éjszakai élet és a kaszinóvilág. Az arabokra jellemző a saját törvényeik szerint lebonyolított cserekereskedelem. Fekete Afrikából és a Szahara vidékéről rengeteg berber karaván végállomása volt ez a hely, másfelől pedig a kevésbé dörzsölt európai kereskedők felvásárló piaca. Így aligha nevezhető furcsának a hely sokszínűsége. Tanger medinájában (az arab világban így nevezik a fallal körülzárt óvárost) ma is ugyanúgy telnek a mindennapok, mint az elmúlt három évezredben. Az áru is többé-kevésbé hagyományos arab vagy afrikai kézműves termék – főleg bőráru, papucs, textília – és fűszer. A modern kor elektrotechnikai vívmányai még nem értek oda, vagy nem engedték be őket az ősi medinába. Tanger bazárvárosa megszámlálhatatlan kacskaringós kis utcák labirintusából áll. A domboldalon emelt ősi városmag legmagasabb pontja a kasbah, vagyis a fellegvár a szultáni palotával. A Dar el-Makhzen palotába száműzték a független Marokkó utolsó szultánját 168 fős udvarnépével. A helyi szóbeszéd szerint a személyzet döntő többsége a háremhez tartozott. A palota belső világa merőben eltér a jellegzetes marokkói, illetve arab építészettől, ugyanis itt erőteljes volt az andalúz hatás. Mondani sem kell, hogy a Dar el-Makhzenből a legszebb a kilátás a medinára és a tengerszorosra. Páramentes időben látni lehet a spanyol partokat. A város legfrekventáltabb része a Petit Socco és a Grand Socco (ma Place du 9 Avril 1947) piacterek, valamint az őket összekötő Rue as-Siaghin. Itt éjjel-nappal zsibvásár, kiabálás és tömeg fogadja az arra járókat. A hely szelleméhez egyáltalán nem illik az európai stílusban kialakított Avenue d’Espagne tengerparti sétány – éttermeivel, szállodáival, üvegborítású liftjeivel a pálmafák árnyékában. A város legfontosabb vallási helye a Nagymecset, amely egy portugál katedrális helyén épült, ahol viszont egy római kori templom állt, melyet Herkulesnek szenteltek.

Az arabok szeretik a mesék világát tovább élni. A Tanger környéki törzsek tovább éltetik Herkules mítoszát. A várostól néhány kilométerre nyugatra áll Herkules barlangja. A legenda szerint ezen a helyen volt Antaeus és Herkules csatája, és a közeli barlangban élt az óriás, mielőtt szétválasztotta Európát és Afrikát. A barlangból indult, hogy teljesítse 11. küldetését: megszerezni a heszperiszek aranyalmáit, amelyeket Ladón, a halhatatlan százfejű sárkány őrzött. Azt is mesélik, hogy a barlang egy 24 kilométeres tenger alatti alagút lejárata, amely a gibraltári Szent Mihály-barlangban ér véget. A mendemonda szerint a berber makákók ezen az alagúton keresztül jutottak át Európába. A félszigeten élő makákók az Öreg kontinens egyetlen majompopulációja.

Egy biztos: a szoros szétválaszt, de össze is köt.