2024. március 29., péntek

Jön az új válság

A davosi találkozó lezajlott. A Világgazdasági Fórum idei értekezletét – 3000 tekintélyes személyiség, köztük 65 állam- és kormányfő részvételével – a múlt héten tartották meg. Az igazi munka azonban nem Davosban folyt. Előtte mintegy ezer szakértő dolgozott a beterjesztett anyagok – elemzések, kimutatások, elképzelések – előkészítésén. De az igazán nehéz csak most következik: intézeteknek, tudósoknak és szakembereknek, tudományos folyóiratoknak fel kell dolgozniuk mindazt, ami Davosban elhangzott, mert az a sok elképzelés, ötlet csak úgy válhat a világ részévé, ha legalább a szakma megismeri és elgondolkodik rajta.

Magát a találkozót a világsajtó eltérően ítélte meg. A francia Liberation „a képmutatók világtalálkozójá”-nak nevezte, a belga Le Soir pedig amondó volt: „az utolsó semleges hely, ahol a világ még beszélhet”. A találkozó központi mondanivalóját azonban az újságcímek nagyjából egyformán látták. „A boom rövid lesz, recesszió közeleg”. (Gazeta Wyborcza) „A világgazdaság lefékez 2019-ben”. (El País) Sőt „A globális elit válságban”. (The Independent)

Davos igazi mondanivalója ugyanis az, hogy világunkat, civilizációnkat nagy veszélyek fenyegetik. Részletesen kimutattak és taglaltak ugyanis egy távlati veszélyt: a klímaváltozást és egy közvetlen veszélyt: a világgazdaság újbóli lelassulását.

A klímaváltozással kapcsolatban ugyanis az egyik részvevő megjegyezte: „Nincs benne semmi új, semmi provokáló. Az éghajlat felmelegedése, a mesterséges intelligencia nem új dolog, de mit is jelent konkrétan?” A davosi találkozó megadta a részletes választ. Az emberiséget fenyegető 5 katasztrófából négy a klímaváltozáshoz köthető. A velejáró veszélyek a felmelegedéssel kezdődnek, amivel a szeszélyes időjárás, a minden eddiginél pusztítóbb viharok, árvizek, erdőtüzek járnak. A városok veszélybe kerülésével folytatódnak, olyan veszélyekkel, mint az, hogy a tengerszint emelkedésével eltűnnek, de már most is eldugaszolódnak és levegőjük mérgezett lesz, addig, hogy probléma lesz az emberiség vízellátása.

Ezzel kapcsolatban volt a találkozónak egy emlékezetessé váló jelenete. A La Libre Belgique „Davosban egy csitri zavarba hozta az elitet” címmel számolt be róla. Az történt ugyanis, hogy a környezetvédők egy mindössze 16 éves aktivistája, a svéd Greta Thunberg a jelen lévő dúsgazdagok és vállalatvezetők szemébe vágta: „Egyes személyek, egyes vállalatok és különösen egyes felelős politikusok nagyon pontosan tudják, hogy milyen felbecsülhetetlen értékeket áldoznak fel, hogy elképzelhetetlen mennyiségű pénzt keressenek.” Még ennél is elgondolkodtatóbb lehetett, hogy ez a csitri felhívta a figyelmet arra, hogy a felnőttek foglalkozhatnak sok mindennel, de a jövő nemzedékét nagyon is izgatja, mi lesz a világgal, mire felnőnek.

Világszerte talán még ennél is nagyobb érdeklődésre talált és a találkozót követő feldolgozás központi témája lehet, hogy Davos tudatosított egy közvetlen veszélyt: a világgazdaság éppen kezdett kilábalni a tíz évvel ezelőtti (2008-ban kirobbant) válságból, és máris a világgazdaság lelassulása, sőt válsága közeleg.

A beterjesztett anyagok ugyanis kimutatták, hogy a Világbank 0,2 százalékkal lejjebb vitte a világgazdaság növekedésének mutatószámát. Azt az előjelzést adta, hogy az októberi 3,7 százalékos előjelzéssel szemben idén 3,5 százalékkal növekszik, jövőre is csak 3,6 százalékos lesz. Különösen aggasztó, hogy a fejlett országok növekedése 2019-ben csak 2 százalékos, jövőre 1,7 százalékos lesz. A két vezető gazdaságból az amerikai növekedése 2,9 százalékról 1,7 százalékra, a kínaié (amelynek növekedése már tavaly 6,6 százalékra mérséklődött) az idén és jövőre csak 6,2 százalékra esik. (Ketten együtt a világgazdaság kb. 10 százalékát jelentik.)

Aggasztó, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint az USA-ban a vállalatvezetők 80 százaléka a helyzet rosszabbodásával számol. Davos e veszélynek egyik forrását tudatosította. Ez a végzetessé válható eladósodás, amely olyan méretű, hogy bárhol bármikor végzetes válságot robbanthat ki. Az egyének és államok felelőtlen költekezése már 25 éve csak hitelből fedezhető. A gazdasági válság csak ezt a csőddel fenyegető költekezést fokozta. (Már 2012-ben az egész világ 47 ezer milliárd dolláros évi jövedelme mellett az adósságállomány kb. 30 ezer milliárd dollár volt. És az euróövezetben csak Finnország tartja magát ahhoz a pénznem bevezetésekor megállapított szabályhoz, hogy az adósság nem haladhatja meg az évi nemzeti jövedelem 60 százalékát.)

A katasztrófával fenyegető adósságállomány mellett Davos reflektorfénybe állította a veszélyes helyzet még egy jelenségét is. Azt, hogy a világban aggasztóan nő az aránytalanság. Ma egy vállalatvezető egy évben megkeresheti a tízszeresét egy alkalmazott egész életében megkeresett jövedelmének. És az utóbbi 7 évben 30 százalékkal nőtt az osztalékként kifizetett összeg. Ma már az a helyzet, hogy a lakosság 1 százalékának annyi vagyona van, mint a 99 százaléknak, és 62 ember vagyona akkora, mint 3,5 milliárd emberé. (2010-ben ehhez még 388 gazdag kellett.) Mindez pedig mind robbanékonyabbá teszi a növekvő szociális elégedetlenséget.

A Davosban tudatosított megannyi növekvő veszéllyel teli világban nekünk, magyaroknak van egy előnyünk. Nagyjaink kezünkbe adták az elhatalmasodó pesszimizmus egyetlen ellenszerét: Ember, küzdj és bízva bízzál!