Fél óra Chopinnel

Csík Mónika

2019. január 31., 16:23 >> 2019. január 31., 17:24

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A szabadnap mindig sokat ígérő. Különösen reggel tűnik úgy, hogy időd, mint a tenger, és még teljes a bizonyosság, hogy mindent, vagy szinte mindent sikerül estig elvégezni mindabból, amit elterveztél. A régóta halogatott feladatokat, a „nemszeretem” munkákat, az időigényes tennivalókat, amiket munkanapokon azzal odázol el, hogy ezeket majd akkor, ha lesz rá elég idő.

A szabadnap reggelét optimizmus hatja át, ekkor még hiszed, vagy hinni véled, hogy aznap sikerül utolérni magad, elvégre beláthatatlan messzeségben van az este, és semmi „kötelező” nem hátráltat abban, hogy annak szenteld a napot, aminek szeretnéd. A legjobb lenne ilyenkor „szent heverdét” tartani, persze, na de egy egész napot mégse lehet ellustálkodni, különben is, ha ügyesen osztod be az időt, juthat belőle lazításra is, gondolod, és nekiállsz lajstromozni, hogy mi is kerüljön be pontosan az aznapi „menetrendbe”. Kipihent vagy még és optimista, így szaporodnak listádon a tételek, és képzeletben máris vállon veregeted magad, hogy lám, így is lehet, tervszerűen, ügyesen, hatékonyan.

(Illusztráció – www.eaglerockmusicstudio.com)

A kivitelezési fázis már döcögősebb. Kiderül, hogy az aznapra beígért fánkhoz hiányzik egy-két hozzávaló, boltba menéssel kell tehát kezdeni. Ha már a boltban jársz, megejted a heti nagy bevásárlást is, s miközben cipekedsz haza, eszedbe jut, hogy mosni is kellene, a szennyes válogatásával folytatod hát, miután odahaza kipakoltál a cekkerből. Amíg mos a gép, felvered a fánktésztát, közben csenget a gázóra-leolvasó, aztán befut egy váratlan hívás, hogy az ígért cikket jó lenne aznap délig leadni, s csüggedten kapsz a fejedhez, hogy még hozzá sem fogtál, közben kicsapja a mosógép a biztosítékot, vacakolsz a biztosítótáblával, és magadban fohászkodsz, hogy csak sikerüljön visszakapcsolni, nehogy a villanyszerelőre kelljen várni napestig, ezalatt a macskák leverik a kedvenc virágodat cserepestül, s még ki sem tudod élvezni a boldogságot, hogy újra van áram, hisz azonnal össze kell söpörnöd a virágföldet, és újraültetned a virágot, hátha még megmenthető a pórul járt növény… Így megy ez, szépen sorban, mintha egy égi lajstromon pipálná ki közben valaki a maga terveit, miközben a te listád szinte változatlan, neked pedig lassan telve a hócipőd, és egyre nagyobb a nyomás a tarkód táján.

És ekkor történik valami. Leguggolsz, hogy a CD-s polc alsó sarkában megigazíts néhány becsúszott lemezt, s a kezedben marad az egyik. A sor legszélére volt szorulva, kitakarta a szekrény szegélyléce. Örömmel helyezed be a lejátszóba, hisz ezer éve nem hallgattál Chopint. S ahogy felcsendül az első dallam, megtörténik a csoda. Becsukod a szemed, lekuporodsz a fotelbe, és hagyod, hogy magával ragadjon a zene. Nelson Goerner zongorázik. A világhírű zeneművész mestere Chopinnek, úgy táncolnak ujjai alatt billentyűk, mintha életre keltek volna. Csupa tűz a játéka, kirobbanó a lendülete. J. M. Lotman szerint a művészet a kommunikáció eszköze, egy sajátos módon megszervezett nyelv, amely kapcsolatot létesít feladó és címzett között. Lotman nézete kapcsán az jut eszembe, miközben hallgatom a balladákat és noktürnöket, hogy az emberi lét egyik nagy csodáját élem át éppen. Két évszázad távlatából úgy szólal meg Chopin, a lengyel zenei lángelme, hogy az általa lekottázott „üzenetet” egy másik virtuóz, az argentin Goerner közvetíti, és nem szavakkal „társalgunk”, hanem zenei hangok által, mégis célba talál az „üzenet”. Felkavaró mindaz, ami egészen a lélekig hatol a futamok által, és kizár minden mást a hallgató tudatából. A napi terveket, a feladatokat, a visszás híreket és eseményeket, amelyeken rágódsz, az aggodalmat, amit a szeretteid vagy épp a saját nehézségeid kapcsán érzel, s a félelmet és szorongást is, ami a létbizonytalanságból eredően mindennapjaid velejárója. Ezt mind sikerül hátrahagynod, amíg lüktet a zene, s el nem csendesül az utolsó billentyű a zongorán. Bő fél óra Chopinnel. Ennyi elég ahhoz, hogy engedjen a tarkótáji szorítás és újra megjelenjen a mosoly a szájszegletedben. Nagyvonalúan kihúzol hát néhány tételt a listádról, majd a konyha felé veszed az irányt, hisz ennyi idő alatt holtbiztos, hogy a vájdlingban pufira kelt már a fánk.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége