Pénteken este a zentai Művelődési Ház színháztermében, a magyar kultúra napjának központi ünnepségén méltatások kíséretében kiosztották a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség díjait, a Magyar Életfa-díjat, az Aranyplakettet és a Plakettet, amiket évről évre azok a személyek kapnak meg, akik áldozatos munkájukkal gazdagabbá teszik a régió kulturális életét.
Magyar Életfa-díjasok
Beszédes Margit nyugalmazott zenetanár Temerinben született 1947. december 12-én. Tanulmányait Újvidéken végezte: a középfokú zeneiskola után a zeneakadémia harmonika és zongora szakán diplomázott, és 2006-os nyugdíjba vonulásáig a székvárosi Josip Slavenski Alapfokú Zeneiskolában harmonikatanárként lopta be a gyermekek szívébe a művészet-, a zene- és a hangszerszeretetet. „Arra az erőre, akaratra, példaértékű gyermek-, ifjúság- és egyházszeretetére, hitére és bizalmára vagyunk a legbüszkébbek, amely személyében az újvidéki ferences rendház kántori szolgálatának elmúlt húsz évét és az azóta Kapisztránná keresztelkedett gyermek-, az idő jótékony múlásával ifjúságivá cseperedett kórus karnagyát teremti és rajzolja bele a tájba, szülőföldünkbe, közösségteremtőink és alkotóink sorába” – mondja róla dr. Csáky Sörös Piroska nyugalmazott egyetemi tanár.
Kónya Sándor 1952. április 4-én született Csókán. Végzettségét tekintve okleveles gépészmérnök, jelenleg is a csókai Vegyészeti-Élelmiszeripari Középiskola tanára. „Bár sokan, főként tanítványai tanáremberként ismerik, számunkra, sokunk számára a zenei énje az igazán fontos: az, ahogy a délvidéki magyar költészetet dalvilágba álmodja, amiként népénekeinket visszaadja közösségünknek, amiként lelkes kutatóként gyűjt, rögzít, elemez és publikál, amiként dallal, verssel, igaz történetekkel rajzolja ki a szülőföldet, ezt a roppant szőttest” – méltatja őt dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke.
Németh Mátyás fotóművész, fotóriporter, festőművész 1939. november 13-án született Temerinben. Iskoláit is itt végezte. Több kitanult szakma után került a képző- és fotóművészet közelébe. A vizuális élmény mindig vonzó volt számára, fotózással 1952-től foglalkozott. Volt mozigépész és kirakattervező is, majd 1970-től az 1993-as nyugdíjba vonulásáig a Magyar Szó napilap fotóriportereként dolgozott. „Tiszteli, becsüli és képein tovább élteti a mára már letűnő paraszti életformát. Soha nem elégedett meg a dolgok puszta dokumentálásával, mindig a kiváló, kiemelkedő, az adott pillanatra jellemző hangulatot próbálta megragadni. Útjai során számtalan módon örökítette meg a végnapjaikat élő vajdasági tanyákat és faluvégeket, a vajdasági tájat” – értékeli életművét Nádi Karolina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa.
Vendel Gyöngyi 1950. november 10-én született Kúlán. Karnagy, csoportvezető, tanár, jelenleg a Bartók Béla vegyes kórus, a Bartók Béla kamarakórus és a Cantilena női kórust karnagya, az Árvácska énekcsoport vezetője, a kúlai Szent György-plébániatemplom kántora. „Amikor Vendel Gyöngyit a Magyar Életfa-díjra terjesztjük fel, a magyarságunk, szüleink, gyermekeink és unokáink, Nyugat-Bácskánk, valamint az ének, az otthon, a szülőváros, a zenei és a saját anyanyelv iránti hűségét kívánjuk megköszönni Neki. Megköszönni és kérni: tanítson tovább minket az énekről, a lélek megtartó, gyökérmélyű erejéről!” – olvashatjuk a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ felterjesztésében.
Aranyplakett-díj
Németh István 1951. január 18-án született Budapesten. Az Egressy Gábor Ipari Szakközépiskolában érettségizett, majd a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát. Az iskola mellett 1969-ben bekapcsolódott az MTA Népzenekutató Csoport munkájába technikusként. Fiatalon szimfonikus zenekarban és néptáncegyüttest kísérő zenekarban muzsikált, és több népdalkör művészeti vezetőjeként is kipróbálta magát. Végül a népzenei gyűjtemények gondozása mellett kötelezte el magát. „Vajdaságba Bodor Anikó hívására jutott el először. 1990-ben Bodor Anikóval, Burány Bélával és Tripolsky Gézával gyűjtöttek először népdalokat Zentán és környékén, az akkor még élő kiváló énekes egyéniségektől. Az ő hathatós segítségével tudott létrejönni a Vajdasági népzenei archívum, amely az itt készült népzenei és néprajzi gyűjtéseket foglalja magában, kiváló ismerője is ennek az anyagnak. Ez a jó kapcsolat a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel Bodor Anikó halála után is folytatódik: a kupuszinai népdalok, a Vajdasági magyar népdalok sorozat zárókötete és újraközlése, az észak-bánáti népdalválogatás, valamint a készülő további kötetek kiadásával, Durindók és Gyöngyösbokréták, Zengő Délvidékek, konferenciák és képzések előadásai által” – mondja róla Juhász Gyula, a VMMI munkatársa.
Plakett-díjasok
N. Czirok Ferenc költő, próza- és drámaíró 1956-ban született Zentán. Az általános iskolát szülőfalujában, Moholon fejezte be, a középiskolát Zentán, majd az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének hallgatója volt. 1980 és 1995 között az Újvidéki Színházban dolgozott díszletezőként, később szervezőként. 1988-ban családjával Újvidékről Muzslyára költözött, ahol maga köré gyűjtve a helybeli művészet- és irodalomkedvelőket, megalapította a Sziveri János Művészeti Színpadot. „Olyan művészeti társulatot akart létrehozni, amely tevékenységében Sziveri János szellemiségét követi majd, és külön céljául tűzi ki a művészetek valamelyik ágával foglalkozó muzslai és nem csak muzslai tehetséges magyar fiatalok felfedezését, valamint azt, hogy a Sziveri színpad lehetőséget nyújtson ezeknek a fiataloknak tehetségük kibontakoztatására, alkotásaik bemutatására, publikálására” – méltatja őt Kovács Jolánka, az SZJMSZ vezetője.
Pásztor József 1957. június 2-án született Kúlán. Öntevékeny színjátszó, közösségteremtő személyiség. Sok-sok évtizede a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ tagja, csoportvezetője, 2000 óta pedig a gyermekszínjátszó csoport rendezője is. „Közösséget formált, kreativitásra, felelősségre, közös alkotómunkára tud nevelni és ösztönözni. Olyan lehetőséget teremteni, amely a gyermek személyiségét fejleszti, és amely egy újabb, erős magyar alkotóközösséget teremt Nyugat-Bácska szívében. Pásztor József olyan csapatot nevelt ki és fel, amelynek tagjai a játék mellett a magyarság történelmét is jól ismerik, nemzeti ünnepeink alkalmával méltóságteljesen és hitelesen állnak a közönség elé” – áll a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ felterjesztésében.
Szabó József 1957. november 27-én született Törökkanizsán. Az általános iskola és a középiskola elvégzése után 1976-ban elektromechanikusként helyezkedett el az Aleva Élelmiszeripari Vállalatban, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak. Fiatal korától vonzódott a sport és mindenekelőtt a történelem iránt. Ez utóbbi egész életének meghatározójává vált. Az eleinte csak helyi vonatkozású, a hazai és külföldi levéltárakban, könyvtárakban fellelt információk hatalmas anyaggá nőtték ki magukat, így kutatásait a törökkanizsai helytörténész egész Bánát területére kiterjesztette. „Meggyőződésünk, hogy Szabó József történészi, különösen pedig helytörténet-kutatói munkássága, a közösségi és a kulturális emlékezet megőrzéséért vállalt szolgálata kivételes értéket képvisel nemcsak számunkra, de nemzeti közösségünk számára is” – olvashatjuk a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület felterjesztésében.
Tóth Ugyonka Frigyes 1963. január 15-én született Zentán, ahol az óvodától kezdve egészen a középiskola befejezéséig tanult. Végzettsége közgazdasági technikus. A szakmában dolgozott Zentán, előbb raktárosként, később mint mérlegképes főkönyvelő. 1993 óta önálló gazdálkodó. Tornyosra 1977-ben került, és két évre rá már be is kapcsolódott a helyi művelődési életbe: kezdetben néptáncosként, majd citerásként és tamburásként, később pedig művészeti vezetője, pályázatírója és ügyvezetője lett az Ady Endre Művelődési Egyesületnek. „Tóth Ugyonka Frigyest az önzetlenség, tántoríthatatlanság teszi azzá, aki. Mindemellett a türelmes hozzáállást és a zene iránti véghetetlen szeretetet is tiszteljük benne. Szívügye a magyar kultúra megőrzése, a népzene ápolása, hagyományaink felelevenítése” – méltatja őt Szabó Magda, a Magda-lak tájház vezetője.
Varga Ernő nyolcéves korában költözött a szüleivel Székelykevéről Pancsovára. A drámai szakcsoport aktív tagja volt több évtizeden keresztül, zenés esteken nótákat és táncdalokat énekelt. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület elnöke. „Zsongani, érezni az összefogást, összetartozást, a támaszt, amelyet nyújtanak nekünk, vagy mi szolgálhatunk akként közösségünkért, közösségünkben… Ez Varga Ernő sajátja is, ennek tudata és ösztönös megcselekvése: példaadás, példamutatás, a közössége iránti tántoríthatatlanság, mindeközben és ezzel szoros egymásrautaltságban mulattatás és mulatás, nosztalgia és előretekintés, jövőt álmodás és jövőkép, motiváció és kézzelfogható baráti szeretet! Egyesületünk tagsága úgy érzi, hogy Varga Ernő több évtizedes közösségszolgálata, közösség- és művelődésszerező tevékenysége méltó arra, hogy azt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjával ismerje el” – áll a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület felterjesztésében.
