2024. március 28., csütörtök

„Ha a vajdasági magyarokkal mi nem foglalkozunk, akkor senki nem fog”

A mi sporthőseink címmel jelent meg Tóth Tibor sportújságíró könyve a vajdasági magyar sportolókról

Nemrégiben megjelent egy könyv, amely igazi csemege a sport szerelmesei számára. A mi sporthőseink című kötet, amely a Hét Nap gondozásában a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával adtak ki, Tóth Tibornak, a Hét Nap újságírójának, sportszerkesztőjének írásait gyűjti egy csokorba. A könyvben interjúkat és riportokat olvashatunk a vajdasági magyar sportélet meghatározó alakjairól, amelyeket Szalai Attila karikatúrái illusztrálnak. Az új kiadványról Tóth Tibort, a könyv szerzőjét kérdeztük.

Tóth Tibor, a könyv szerzője (Gergely Árpád felvétele)

Tóth Tibor, a könyv szerzője (Gergely Árpád felvétele)

Hogyan született meg a könyv? Kitől származik a könyvkiadás ötlete?

A könyv ötlete Szalai Attila kollégámtól származik. Vele minden nap megbeszéljük az aktuális sporteseményeket. Egyszer a szerkesztőségben azzal jött hozzám, hogy mi lenne, ha közösen kiadnánk egy könyvet. Azt, mondta: „Te az elmúlt tizenöt évben rengeteg interjút készítettél vajdasági magyar sportolókkal. Én készítenék a sportolókhoz karikatúrákat, te pedig összeválogatnál néhány interjút az elmúlt évek terméseiből”. Először nem vettem komolyan a könyv ötletét, hiszen nem vagyok sem költő, sem író. A könyvkiadás gondolata nagyon távol állt tőlem. Attila azonban nagyon kitartó volt. Mindennap bejött hozzám az irodámba és győzködött, hogy készítsük el a könyvet. Eltartott egy hétig, mire végül igent mondtam rá. Ez után átnéztem az elmúlt tizenöt év anyagát, és összeszedtem az írásokat. Valamelyik írás már megvolt a számítógépemen, és voltak, amik már elvesztek. Szerencsére, otthon minden írásomat papíron is őrzök. A hiányzó darabokat előszedtem, és újra begépeltem. Így megszületett a könyv. Az az igazság, hogy ha az írást nézzük, nem volt sok munkám a könyvön. A fő feladatom a szerkesztés volt. Kiválogatni azokat az interjúkat, amelyek bekerülnek a könyvbe. Harmincöt interjút válogattam ki. Ebből végül huszonkilenc kerülhetett be a könyvbe. Ez volt a nehéz. Eldönteni kit és miért hagyjak ki, de ezt is sikeresen megoldottuk.

Mik voltak a legfőbb szempontjai az interjúk kiválasztásakor?

Egy sportoló tekintetében szerintem legfontosabb az eredmény. Arra figyeltem, hogy olyan személyek kerüljenek be a könyvbe, akik valamilyen nemzetközi sikert értek el. Vannak közöttük olimpiai bajnokok, korosztályos- és felnőtt világbajnokok, Európa-bajnokok, de található közöttük világ- és Európa-bajnoki érmesek is. Emellett arra is ügyeltem, hogy minél több sportág képviseltesse magát. Huszonkét sportág van jelen a könyvben. Egyes sportágak tekintetében két személy is képviselteti magát, mert mint tudjuk, a vajdasági magyarság sportja az asztalitenisz, a birkózás és a teke. Ezekből a sportágakból van két-két személy. Ez mellett van két kick-box világbajnoknőnk. Mindketten bekerültek a könyvbe, és van két úszó is. Egyikük ott volt a londoni olimpián, a másikuk pedig tavalyelőtt szerzett rövidpályás Európa-bajnoki bronzérmet.

A népszerű sportok mellett próbáltam olyan sportágakra is hangsúlyt fektetni, amelyek nem sok szerepet kapnak a médiában. Ilyen például a szörf, amelyről nem túl gyakran hallunk, pedig nekünk van egy országos bajnok szörfösünk, aki részt vett a Balkán-bajnokságon és több más nemzetközi versenyen.

A könyv a vajdasági sportélet meghatározó alakjaival készült interjúkat tartalmaz (Gergely Árpád felvétele)

A könyv a vajdasági sportélet meghatározó alakjaival készült interjúkat tartalmaz (Gergely Árpád felvétele)

Tehát igazán eltérő életutakról olvashatunk a könyvben. Mi az ami mégis összeköti a huszonkilenc sportolót?

A huszonkilenc sportolót összeköti az, hogy kiváló eredményeket értek el. Összeköti az, hogy főleg vajdasági magyar sportolókról van szó. Tudomásom szerint vajdasági magyar sportolókról még nem jelent meg könyv. Ezért is gondoltam azt, hogy jelentessük meg ezt a könyvet. Törjük meg a jeget. Ha vajdasági magyarokkal, mi a vajdasági magyar média nem foglalkozunk, akkor senki nem fog. Tudjuk, hogy az anyaországi média csak akkor ad hírt a vajdasági magyarokról, ha valami kimagasló sikert érnek el. Így van ez a szerbiai médiákkal is. Ha egy verseny nem úgy alakul, ahogy az elvárható lett volna, akkor már senki nem figyel rájuk. Mi akkor is fel szoktuk őket keresni. Azt vettem észre, hogy a sportolóknak jól esik, ha nemcsak akkor megyünk oda hozzájuk, amikor elsők, vagy érmesek, hanem akkor is, amikor egy verseny nem úgy sikerült, ahogy azt várták volna. Ilyenkor szeretik magukból kibeszélni azt, ami nem sikerült. Nem is találkoztam olyannal, hogy valaki visszautasított volna azért, mert vereséget szenvedett.

Említette, hogy több interjúja is kimaradt a kötetből, így magától adódik a kérdés: lesz-e a könyvnek folytatása?

Nagyon szeretnénk, ha lenne a könyvnek folytatása. Ha már holnap ki kellene adni egy új könyvet, már van nyolc-kilenc kész interjú, ami belekerülhetne. Van néhány olyan sportoló, akivel csak a könyv megjelenése után sikerült beszélnem, akik így már nem kerülhettek be ebbe a kötetbe, de a következőbe mindenképp bekerülnének. Persze ez függ az anyagiaktól, és attól, hogy ennek a mostani könyvnek milyen lesz a fogadtatása. Az eddigi visszajelzések kedvezőek. Ötszáz példányban jelent meg a könyv, ha ebből négyszázat sikerülne értékesíteni, az jó arány lenne. Persze az új kötet megjelenése három év múlva lesz majd csak aktuális. Az lenne a jó időzítés, ha a tokiói olimpia után jelenne meg.