2024. április 24., szerda
18. VAJDASÁGI MAGYAR DRÁMAÍRÓ VERSENY

A szomorú valóság tükröződése

Kocsis Árpád a legjobb drámaíró, Ricz Ármin a legjobb rendező

Az Újvidéki Színházban szombaton este lezajlott a 18. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny. A zsűri − Oláh TamásVarga Tamás és Hernyák György − döntése alapján a legjobb szöveget Kocsis Árpád író, újságíró, filozófus írta. A legjobb rendezésért Ricz Ármin színészt díjazták. A szerzők közül a zsűri Szalai Bence alkotásának ítélte oda a második helyet, Fehér Miklós szövege lett a harmadik.

Kocsis Árpád drámáját Tara Manić rendezte (Dávid Csilla felvétele)

Kocsis Árpád drámáját Tara Manić rendezte (Dávid Csilla felvétele)

Ami a rendezőket illeti, Deli Szófia a második, Tara Manić pedig a harmadik helyezést érte el. A legjobb férfi és női szereplőnek járó elismeréseket ez alkalommal Pongó GáborHuszta DánielBanka Lívia és Horváth Blanka vehették át. A közönség is szavazhatott. Az ő döntésük alapján a Szalai Bence színművész által írt, és Deli Szófia által rendezett dráma érdemelte ki a közönségdíjat.

Az idei versenyen a harminc évnél fiatalabb írók és rendezők vettek részt. Drámáik a valóságot tükrözik. A zsűrinek nem volt könnyű feladata, hosszas viták előzték meg a nyertesek kihirdetését.

− Tényleg nagyon nehéz munkája volt a zsűrinek, három szöveget kaptunk, és mind a három szöveg valamilyen módon értékes. Nem vesztünk össze, de hosszú vita után döntöttük el, hogy ki legyen az első, a második és a harmadik helyezett. Azt hiszem, hogy mindenki nyert. Hiszen nyolc óra alatt megírni egy drámát, már maga a siker. Valamint, rövid idő alatt megrendezni a drámát, a színészeknek megtanulni a szöveget, hatalmas feladat. A drámák a szomorú valóságot festik meg, függetlenül attól, hogy az egyik előadás a komédia felé hajlott, a mi valóságos helyzetünkről szólnak, és valójában a színháznak ez is a célja – vallotta Hernyák György rendező, tanár, a zsűri tagja.

Antal Szilárd képein sajátos szemszögből ismerhetjük meg Újvidéket (Dávid Csilla felvétele)

Antal Szilárd képein sajátos szemszögből ismerhetjük meg Újvidéket (Dávid Csilla felvétele)

Kocsis Árpád először írt drámát, a párbeszédes felépítés jelentett újdonságot számára. Drámájának üzenete pedig szívszorongató.

− Eddig egy regényt írtam. A különbség a dráma és a regény között alapvetően az volt, hogy párbeszédekből kellett felépíteni a drámát, és ez jelentett valójában újdonságot számomra. A viszonyok a drámában koncentráltabban jelennek meg. Ez volt a legnagyobb újdonság. Mondatonként, párbeszédenként sikerült megírni a darabot. A drámám mondanivalója az, hogy a színházat még ne temessük el. Nagyon sok okunk van rá, hogy sok mindent eltemessünk, de talán a színház az, amely olyan sok mindent túlélt már, és a mai borzalmas korszakot is talán sikerül túlélnie. Maga a drámaíró verseny egy nagyon jó tapasztalat volt, és nem mondanám nehéz munkának – hangsúlyozta Kocsis Árpád.

A legjobb rendező díjat Ricz Ármin kapta meg, aki színészként már részt vett a drámaíró versenyen.

− Rendezőként teljesen más kompetenciákra van szükség, de azt gondolom, hogy a drámaíró verseny egy olyan kivételes alkalom, ahol a színésznek, illetve a rendezőnek a legnagyobb félelmeivel szembe tudunk nézni. Időkorlát és fura alkotói környezeten belül kell működni. Szerintem a drámaíró verseny egy nagyon vagány esemény. Az, hogy rövid idő alatt egy csapattal előadást lehet létrehozni, mindenféleképpen a vajdasági színészi gárdának a minőségét mutatja meg. Rengeteg félelemmel kell ilyenkor szembenézni, és ami ezt ellensúlyozni tudja, az az alkotásnak az öröme – mondta Ricz Ármin.

A 18. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny bemutatói előtt az Újvidéki Színház előcsarnokában sor került dr. Antal SzilárdA rejtett város című könyvének bemutatójára és kiállításának megnyitójára. Újvidéket ismerheti meg az olvasó a könyvből, sajátos szemszögből.

– Szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy ez a város rohamosan veszíti azt a fajta identitását, amely egy európai várossá teszi. Attól tartok, hogy az a város, amelyre olyan büszkék vagyunk, és amelyet képeslapokon reklámozunk, már nincs. Lencsevégre kaptam azt, ami maradt belőle, és megpróbáltam megőrizni az utókor számára, de sajnos úgy érzem, hogy elkéstem. A képek a 2017. év folyamán készültek, viszont azt tapasztaltuk az utóbbi tíz év folyamán, hogy egész városnegyedek tűntek el – mondta a szerző.