Továbbra sem hisz a nemzetközi együttműködés eddigi formáiban az amerikai elnök. Donald Trump ezért az idén is igyekszik úgy átalakítani a nemzetközi rendet, hogy az elsősorban hazája érdekeinek feleljen meg. Néhány komoly ellenfele azonban továbbra sem nézi ezt jó szemmel. Sőt!
Kína immár leplezetlen célja az Egyesült Államok megelőzése és a globális főhatalom megszerzése. Ehhez azonban előbb erőegyensúlyba kell kerülnie az amerikai vetélytárssal. Ennek érdekében továbbra is igyekszik előnyt szerezni fontos stratégiai területeken. Közben Oroszország is egyre kitartóbban követel magának fontosabb szerepet a nemzetközi politika színpadán.
Már az év elején érzékelhető, hogy a Peking és a Washington közötti verseny a tavalyinál is élesebb lesz 2019-ben. A játszmából alighanem Oroszország sem marad ki; valószínűleg ebben az évben is arra törekszik, hogy Kínával együtt, szövetségesként lépjenek fel az USA-val szemben. Az idén ezért folytatódhat az orosz–kínai kapcsolatok erősítése. Együtt ugyanis könnyebben mehet a nyugati hegemónia és az Egyesült Államok teremtette világrend gyengítse és megtörése.
A küzdelemben a Fehér Ház valószínűleg továbbra is gazdasági nyomás alatt tartja Kínát és Oroszországot. A Washington és Peking közötti viták, illetve viszály forrását jelentő dél-kínai-tengeri térségben és Tajvan ügyében pedig határozottaban próbál majd fellépni, ami az államközi feszültség növekedésével járhat.
Az igazi nagy csata azonban a digitális technológiák területén bontakozhat ki, ahol egy ideje már kíméletlen verseny folyik az USA és Kína között. Az Egyesült Államok – a feltartóztatás és a nyomásgyakorlás részeként – nemcsak a saját területéről akarja kiszorítani a kínai technológiai vállalatokat, hanem a szövetségeseit is igyekszik majd rábeszélni erre.
A küzdelemben Peking vélhetően tesz majd némi (látszat)engedményeket a (tavaly bevezetett vagy kilátásba helyezett amerikai importvámok okozta) kereskedelmi konfliktus enyhítésére, ám a kínai gazdaság szerkezeti átalakítására vonatkozó washingtoni követeléseket aligha teljesíti. Az is biztos, hogy a fejlett technológiák megszerzéséről sem mond le, és a gazdasági befolyásszerzésről sem, mi több új exportpiacok megszerzésére törekszik. Ebben nagy segítségére lehet a bolygó szinte egészét érintő Övezet és út kezdeményezés (BRI), amelynek célja a széleskörű gazdaságfejlesztési, kereskedelmi, infrastrukturális, politikai és esetenként katonai együttműködés kialakítása minél több országgal.
Washington ugyanakkor arra törekszik majd az idén is, hogy partnerországokkal, ellensúlyozza a BRI-t. Elsősorban Ausztrália, Japán, Dél-Korea, és talán India segítségével.
A versengés folytatódik a Közel- és a Közép-Keleten is, ám ezekben a régiókban az USA csökkentené jelenlétét, szerepvállalását. Visszahúzódásával azonban más hatalmak igyekeznek majd elfoglalni feladott pozícióit.
Szíria erre kiváló példa: a háború befejezésének közeledtével az idén ebben az országban biztosan felerősödik több (regionális) hatalom – Irán, Izrael, Oroszország és Törökország – küzdelme a befolyásuk kiterjesztésére, megszilárdítására. Ezzel egyidejűleg tovább éleződik majd Washington és Teherán vitája, az USA büntetőintézkedései pedig 2019-ben is megkeserítik Irán (gazdasági) életét.
Maradnak az amerikai (és az európai uniós) szankciók Oroszországgal szemben is, sőt úgy tűnik, hogy egyhamar Észak-Korea sem szabadul meg tőlük, mert vonakodik a cserébe elvárt feltételek teljesítésétől (atomfegyvereinek leszerelésétől és ballisztikusrakéta-programjának befejezésétől). Részben Kína sugalmazására. Peking ugyanis a felemás helyzetet arra igyekszik kihasználni, hogy minél szilárdabban megvesse a lábát a Koreai-félszigeten.
Ám nemcsak ott erősödhet a befolyása, hanem Európában és az EU-ban is. Az utóbbi különösen jó hely a terjeszkedésre, mert az amerikai elnök már-már ellenségként kezeli az Uniót, amelyet Oroszország is kiváló „vadászterületnek” tart. Ilyen körülmények között az EU aligha fog hozzá az idén a régóta ígérgetett átfogó belső szerkezeti reformjához.
A brit kilépés (Brexit) körüli huzavona vagy a májusi európai parlamenti választások utáni politikai erőviszonyok, továbbá Olaszország ingatag bankszektora, illetve félelmetes államadósságának rejtett veszélyei is elvonják a figyelmét és az energiáját egy jelentős, összehangolt átalakítástól. Az integráció elmélyítését támogató és elutasító erők viszálykodásának feltételezhető kiéleződése szintén nehezíti a közös munkát, az együttműködést, sőt tovább mélyítheti az árkokat a keleti és nyugati, valamint az északi és déli tagállamok között.
Az EU meghatározó hatalmának számító Németország sem tud majd sokat tenni a kellemetlenségek ellen, mivel kormánya belső gondokkal, konfliktusokkal küszködik. A bajt csak tetézi, hogy legfontosabb szövetségese, Franciaország sem igazán segíthet neki, mert szintén házon belüli konfliktusaira kell összpontosítania.
Az ókontinensre és a világra egyéb kihívások is várnak az idén. A kibertérben is, ahol már jó ideje háború dúl országok sokasága között. Ám nemcsak a kibertámadások erősödhetnek fel, hanem az ipari kémkedés is.
A való világban is folytatódik jó néhány regionális konfliktus, miközben a nagy országokban, mindenekelőtt az USA-ban, Kínában és Oroszországban, gyorsul a fegyverkezés. És az is biztos, hogy 2019-ben ismét (új) falakba ütközik a józan ész.
