2024. április 20., szombat

Jól terem a homokos föld is

Almásiék a kispiaci helyi közösséghez tartozó Szalatornyán dohányt, krumplit, káposztát termesztenek

A legtöbbet a tekintetben lehet hallani Szalatornyáról, hogy igencsak nagy szükség lenne az oda vezető út rendbetételére.

A megközelítőleg száz háztartást számláló település szinte tanyavilágnak számít. Az odautazó azt tapasztalhatja, hogy szépen gondozott, takaros háztájak, sorjázó fóliasátrak és még jégvédelmi hálókkal ellátott parcellák is vannak, ami mind-mind a szorgalomról és az élni akarásról tanúskodik. Itt gazdálkodnak Almási Tiborék is, akik dohányt, krumplit, káposztát és dísztököt is ültetnek minden évben. Utódaik is ugyanezt az életformát választották, hiszen fiaik is mezőgazdasággal foglalkoznak, az itthon való boldogulást keresve, a kemény, legtöbbször nagyon nehéz munkát is zokszó nélkül végezve. A dohánytermelést már régóta végzik, ez az, ami talán a legtöbb törődést is igényli, de nem ijednek meg, ha arról van szó, hogy meg kell fogni a dolog tollát.

– A dohánytermelés nagyon munkaigényes, és egyre kevesebben is választják ezt a kultúrát. Az sem könnyíti a dolgunkat, hogy egyre nehezebb munkást találni, aki leszedné a dohányt, ugyanis annak a gépiesítését még nem sikerült megoldani.

Honnan szerzik be a palántákat, és melyek a munkafolyamatok, míg eljutunk a szárított dohányfüzérekig?

– A palántát én magam termelem ki a kispiaci termelőkkel karöltve, aztán a palántálás után persze gondozni kell, kapálni, ami szintén igen jelentős erőbefektetés. A szedésen és a kapáláson kívül, ami kétkezi munkát igényel, minden mást lehetett már gépesíteni.

Hol tudják értékesíti?

– A dohánytermesztésre van igény, azt látjuk. A gyárak keresik a termelőket, mert a dohány az bizony kellene! Eddig két céggel volt szerződésem, egy palánkaival és a csókai dohánygyárral, de idén már a munkaerőhiány miatt le is csökkentjük felére a területet, amin termesztünk. Öt hold helyett csak két és fél holdba kerül bele a dohánypalánta, így csak a csókai dohánygyárral kötünk szerződést. A dohányt nagyjából kétszáz dináros kilónkénti áron tudjuk értékesíteni.

Mekkora haszon van a dohányon?

– Sok vele a kézi munka, ez tény, de több haszonra lehet vele szert tenni, mint ha kukoricát vagy búzát termelnénk. Mellette szokott még lenni krumplink, káposztánk és egy fajta dísztök, aminek csak a magját használják fel a szabadkai cégben, akikkel együttműködünk. Ez volt eddig a legkifizetődőbb kultúra, mégsem gondolkodtunk azon, hogy átálljunk erre.

Igényeltek-e bármiféle támogatást?

– Nagy segítség számunkra a községi pályázat, amit kamattámogatásra igényeltünk, továbbá mi sem hagytuk ki a Prosperitati által kínált lehetőséget, melynek eredményeképp némi önrésszel új traktort fogunk vásárolni.

Mi mindent terveznek az idei évben?

– Maradunk a kaptafánál, annál, amit eddig is csináltunk, lesz dohány is, krumpli is, nem hagyunk fel a termeléssel! Utánpótlás is van, az egyik fiunk már saját gazdasággal is rendelkezik. A földműves életében előre nem lehet semmit se kiszámítani, de bízunk benne, hogy jobb év elé nézünk, mint az eddigiek!