2024. március 28., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

Hock Jánost megverték Szabadkán

Szabadkán számos neves író, költő, közéleti személyiség, jeles államférfi fordult meg a századok során. A szerencsés kevesek emlékét egy emléktábla, utcanév vagy legalább egy újságcikk vagy tanulmány őrzi. Legtöbbjük látogatását azonban beburkolta a feledés homálya, mint ahogy ez Hock János esetében is történt.

Hock János 1859. december 31-én Devecseren látta meg a napvilágot. Hock Károly és Halvax Eleonóra nyolc gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja szabóként, majd jegyzőként tartotta el a családot. Hock János papnak tanult. Középiskolai tanulmányait Pápán végezte el a bencéseknél, később az ottani református kollégiumban tanult, majd Veszprémben teológiát hallgatott. 1882-ben egy Zala megyei kis faluba, Gógánfára nevezték ki káptalannak. Közben Hock írói tehetsége is megmutatkozott. Egyaránt írt teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi műveket.

A lelkészi és irodalmi munkássága mellett a politika világában is kipróbálta magát. 1887-től folyamatosan az országgyűlés tagja volt. A közéletben azonban elég kacskaringós életutat járt be. Az országgyűlésbe szabadelvű képviselőként került be, de már abban az évben átment a nemzeti párthoz. Később ismét a szabadelvűek táborát erősítette, ahol Bánffy Dezső híve volt. Bánffy 1895 és 1899 között Magyarország miniszterelnöki tisztét töltötte be. Hock 1910-től a Justh-párt képviselőit gyarapította. Később Károlyi Mihály hívévé vált. Így érte el politikai pályájának legmagasabb tisztségét. Károly Mihályt 1918. október 23-án a Magyar Nemzeti Tanács elnökévé választották. Az őszirózsás forradalom győzelme után Károlyi Mihály ült a miniszterelnöki székbe, ezért távozott a Magyar Nemzeti Tanács éléről. Helyébe Hock János került. Hamarosan azonban a forradalmi rendszerben is csalódott, így visszavonult a politikai életből. 1919. március 21-én a kommunisták átvették a hatalmat, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ekkor emigrációba vonult. 1933-ban tért haza, ahol az emigrációban írt Horthy-ellenes cikkei miatt perbe fogták és egy évi börtönre ítélték. 1936. október 10-én halt meg Budapesten.

„Miként a lélek magas rendű adományait, hálásan fogadta és élvezte a földibb örömöket is. Nem ismertem embert, aki úgy tudott volna örülni egy jól elkészített paprikás csirkének, vagy túrós csuszának, mint ő. Maga is teljes szakértelemmel főzött, és osztogató örömmel invitálta meg barátait a bécsi komor napokban egy-egy teljesen személyesen készített vacsorán” – írta róla halála után Jászi Oszkár.

Ez a színes egyéniség egyszer Szabadkán is megfordult. Erről a látogatásról egy igen különös tudósítást olvashatunk az 1899. január 1-jén megjelent Bácskai Hírlapban:

„A Hungariában tartott népgyűlés után Hock János fölment a casinóba és itt készült ellene az eget rázó merénylet.

Mikor Hock János a casinóba fölért mit sem sejtett, hogy ott merénylet készül ellene, úgy látszik, hogy teljesen megfeledkezett arról, hogy Szabadkán van. Nem is volt nála semmi féle védelmi eszköz, amelylyel megvédhette volna magát és az insultus annál megbotránkoztatóbb, mert jó ismerősei akikkel együtt jött le Szabadkára éppen az olvasóteremben ültek nem is sejtve, hogy tiszteletreméltó barátjuk ellen merénylet készül. Hock János észrevette, hogy itt valami kellemetlen dolog készül ellene és hátrahúzódott a játékterembe. Ekkor már egy nagyobb csoport casinólátogató vette körül úgy, hogy Hock nem menekülhetett tovább. De Hock még mindig megtartotta lélekjelenlétét sőt e közben a vele érkezett gróf Zichy Vladimirrel egy parti karambolt játszott. Hát ebben a parti karambolban verték meg Hock Jánost. Szóval Szabadkán még eddig mindenki megjárta sőt Hock János sem kerülhette el sorsát.”

És, hogy mi a karambol? Egy fajta biliárdjáték. Ebben verték meg Hock Jánost Szabadkán.