2024. április 25., csütörtök

A csendes bajkeverő anatómiája

A hóvízkészlet rohamos változásai és a dunai árhullámok kölcsönössége

Úri hidegvérrel szögezhetnénk a vízparti önbeiktatott szaktekintélyek mellének azt a kérdést, mikor kerekedett négy nap leforgása alatt három és fél méretes áradás a Dunán Bezdánnál, vagy kettő és fél méteres Újvidéknél. Mielőtt a nehezen körvonalazható csoportosulás tagjai belelapoznának kihagyásokra hajlamos emlékezetükbe, enyhítsünk gondjainkon, és mondjuk ki: ilyen még nem volt. Bezdánnál ugyanis a Duna karácsonykor még sohasem áradt 85 centit naponta négy napon át. Ez valami teljesen új. Ami belátható időn belül megismétlődhet.

Nincs szándékunkban magasröptű eszmefuttatásokat gyártani a hirtelen kialakuló, rövid lélegzetvételű dunai árhullámok anatómiájával kapcsolatban. Ehelyett csupán annyit mondunk, nem árt megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ezzel a jelenséggel a közeljövőben – no meg a távolabbiban is – egyre gyakrabban fogunk talákozni, a Duna-parti ember mindennapjainak részévé fog válni.

Laza húsz-egynéhány évvel ezelőtt szembesültünk először a Dunán kialakuló mesterséges árhullámok jelenségével, amikor még a három nap alatt csaknem kétméteres áradások számítottak égbekiáltónak. Azóta a vízügyi helyzet – akárcsak a külpolitikai A tanú című filmben – folyamatosan fokozódik. Csakhogy az ötvenes újvidékire meg a nagyjából nullás bezdáni vízre karácsonykor befutó árhullámoknak inkább örülni kell, csodálkozni felettük ráérünk.

Minek is kell(ene) örülni adott esetben? Annak, hogy a kisvízre befutó – tehát ártani képtelen – heves árhullámot gerjesztő víztömegek nem maradtak hó formájában a vízgyűjtőn, valahol fenn a hegyekben, ahonnan tavaszi hóolvadáskor sokadmagukkal, netalán esőzésekkel fűszerezve, indultak volna meg errefelé. Tehát jelentős víztömegektől szabadult meg a vízgyűjtő. Ez azért jó, mert bőven maradt hely annak a hóban felhalmozódó vízkészletnek, amely az utóbbi hét folyamán engedett gyökeret a Felső-Duna vízgyűjtőjén. Igen sok hóról van ugyanis szó.

December 26-án a Duna Nagymaros feletti vízgyűjtő területén még csak 4,4 köbkilométer víz halmozódott fel hó formájában. Ez égbekiáltóan kevés. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek bizonyos hányada az örök hó birodalmában volt, akkor arra a meglepő következtetésre jutunk, hogy a Tisza Szeged feletti vízgyűtőjén több volt a hó, mint a Dunáén. Márpedig ilyen hosszú távon nincs. Nem is maradt így.

A hóvízkészlet mindkét folyó vízgyűjtőjén két hét leforgása alatt „helyreállt”. Ez abban nyilvánult meg, hogy a Duna vízgyűjtőjén megháromszorozódott a hóban felhalmozódott vízkészlet, január 11-én már 12,76 köbkilométert tett ki. Ez nem sok, de nem is kevés. Ha figyelembe vesszük, hogy a hóvízkészlet alakulását december 1-jétől kezdjük figyelni, akkor hatalmas ugrásról van szó. Ez remélhetőleg nem fajul irányzattá, mert akkor február végére annyi lenne a hó a vízgyűjtőn, amennyit nem kérünk. Ráadásul a Tisza vízgyűjtője is serényen halmozta a vízkészletet, és jelenleg nagyjából 5,4 köbkilométernél tart.

A számadatok további halmozása helyett maradjunk annyiban, hogy a hirtelen áradást követően a Duna zuhanásszerűen apadt, és mederteltsége ismét a béka hátsó fertálya alatt keresendő! Érthetőre fordítva ez azt jelenti, hogy a mostaninál legényesebb hóvízkészletet is játszi könnyedséggel elnyelhet a főmeder anélkül, hogy áprilisban a politikusok homokzsákok mellett fényképezkednének a Duna-parton. Tekintettel arra, hogy a három tiszai vízlépcső jelentős vízszintszabályozásra ad lehetőséget, az öt köbkiloméltert meghaladó hóvízkészlet itt sem produkálhat látványos tornamutatványt. Hacsak…

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hóvízkészlet csupán megalapozza a tavaszi nagyvizeket, de az esőzések hozzák őket tető alá. Az esőzések azonban egyelőre – naptárilag szemlélve – még messze vannak. Mivel egyelőre a szilárd halmazállapotúval foglalkozunk, engedjünk meg magunknak egy csintalan hasonlatot! Ha a Duna vízgyűjtőjén a hóvízkészlet – ne adj’ Isten! – ugyanolyan ütemben gyarapodna, mint december 1-jétől idáig, akkor február végére annyi lenne belőle, mint amennyi a tájainkon mindenkori legnagyobb dunai áradást alapozta meg 1965-ben. Paranoiások, nyugi, ez csak egy hasonlat volt! Annak az árhullámnak a kialakulását ugyanis hat – legalább ennyi – kiadós esőzés biztatta, meg több záporos időszak csipkézte. Egyelőre semmi sem szól egy ilyen vészjósló forgatókönyv mellett.