2024. március 28., csütörtök

Nem érte meg „ingyenpénzt” osztani

Eredetileg három évre tervezte a finn kormány, de csak kettő lett belőle. Ennyi ideig adott állampolgárok egy csoportjának feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA). Abból a célból, hogy tesztelje a programot, amelynek lényege: 2017. január 1-jétől kétezer munkanélküli – segély helyett – havi 560 eurót kap adómentesen, de egyéb szociális támogatásban nem részesülhet.

Az ötlet másutt már a finn kísérlet előtt is felmerült, ám ilyen hosszú idejű megvalósítására még sehol sem akadt példa. Sokfelé azonban eleve elutasítják az FNA-t, mert tartanak a következményeitől.

A kétkedők leggyakrabban azzal érvelnek, hogy az államnak erre nincs elég pénze. Ha viszont mégis rászánná magát a bevezetésére, azzal növelné a költségvetési hiányt (meg az adókat, hogy részben csökkenthesse a deficitet), gyengítené a gazdaságot, ráadásul tömegeket sarkallna henyélésre, munkakerülésre. A jólétéről ismert Svájcban 2016-ban referendumon utasították el az FNA-t.

A finnek azzal a reménnyel vágtak neki, hogy az új kezdeményezéssel a kedvezményezettek számára sokkal nagyobb lehetőség nyílik az át- és önképzésre, esetleg saját vállalkozás indítására, mintha csak munkanélküli segélyben részesülnének. Az ugyanis feltételekhez, szabályokhoz kötött, ráadásul átmeneti jellegű.

A kormány azt tervezte, hogy a (próba)program eredményes befejezése esetén akár az egész országban bevezeti az új rendszert. A külvilág is élénken figyelte a kísérletet, hiszen segítségével jobban meg lehetett ismerni az FNA-t, illetve annak hatásait, hasznosságát, fenntarthatóságát, vagy épp a belőle származó károkat.

A tapasztalatok végül a szkeptikusok és a bírálók érveit erősítették meg. Az első szakmai értékelésekből ugyanis az derül ki, hogy a kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kudarcot vallott. A sikertelenséget a politikai pártok és a szakszervezetek is elismerik.

Kiderült, hogy az alapjövedelem nem sarkallta álláskeresésre a munkanélkülieket, s az állam lényegében húszmillió euró közpénzt kidobott az ablakon. Ennyibe került ugyanis a kétéves program. (A kanadai Ontario tartományban, ahol egy év próbálkozás után tavaly nyáron vetettek véget a hasonló próbálkozásnak, szintén arra jutottak, hogy az „ingyenpénz” nem késztette munkakeresésre a programba bevont négyezer embert.).

A finn kormány úgy számol, hogy az FNA kiterjesztése az állástalanok széles körére jócskán megnövelné a költségvetési hiányt. Akár öt százalék fölé tornászhatná föl a deficitet, ami elfogadhatatlan mind az állam, mind az EU számára.

Finnországban a munkanélküliség az uniós átlag közelében mozgott a kísérleti időszakban. Az utóbbi két évben az 5,5 millió lakosból átlag 250 ezren kerestek állást, miközben százezer betöltetlen munkahelyet tartottak nyilván. Ezt figyelembe véve, s a tapasztalatokat összegezve a finn szakértők úgy vélik: az alapjövedelem helyett egyéb megoldást kell találni az országban a munkanélküliség (jelentős) csökkentésére. Szerintük a megoldás a szakképzési és az oktatási rendszer fejlesztése, további tökéletesítése.

Bár a finn vagy épp a kanadai kísérlet nyilvánvalóvá tette, hogy az „ingyenpénz” nem sokat segít az állástalanokon, a globális munkaerőpiacon tapasztalható hatalmas átalakulások mégis több veszélyre figyelmeztetnek. Így arra is, hogy a jövőben szükségessé válhat a jelenlegitől teljesen eltérő, új szociális modellek, intézményrendszerek – országos szintű – bevezetése, mivel a szédületes gyorsaságú technikai-technológiai fejlődés következtében milliószámra szűnnek majd meg a munkahelyek. Emiatt pedig emberek óriási tömegei kerülnek utcára. Ha a kormányok nem tudnak velük mit kezdeni, annak akár lázadás, társadalmi robbanás és összeomlás lehet a vége.