Szász Károly és a szlavóniai magyarok

Mák Ferenc

2019. január 14., 14:17 >> 2019. január 14., 15:17

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Besnyi Károly „A későbbi kor tanúságára” – Szerémségi és bácskai református gyülekezetek Szász Károly püspök 1885. évi látogatása tükrében (2018) című könyvében elsősorban a jeles egyházfi bácskai református hittestvéreinél tett látogatása során keletkezett, forrásértékű iratok tartalmát tette közzé, jelezve egyszersmind azt is, hogy a neves püspök 1885-ös útja során az alsó-baranya–bácsi egyházmegye Szlavóniához tartozó egyházait is sorra vette. Lábadi Károly Sepse könyve című, ugyancsak 2018-ban megjelent munkájában részletesen beszámolt Szász Károly 1885. évi baranyai vizitációja során tett sepsei látogatásáról.

A református püspök a papi lak udvarából a dombháton lévő templomhoz vezető kőlépcsőn megállva, az előtte elterülő csodálatos látványtól föllelkesülve írta összefoglaló beszámolójába: „gyönyörrel szemléltem az itt elterülő édeni tájat, s a templom küszöbénél kértem az Istent, tegye boldoggá e vidéket, s annak népét”. Az 1885. évi baranyai püspöki jelentés minden bizonnyal – a bácskai följegyzésekhez hasonlóan – a délvidéki múltunkra vonatkozóan fölbecsülhetetlen értékű ismereteket tartalmaz. Sejteni engedi ezt Szász Károly egy hat évvel később, 1891-ben a Vasárnapi Újság lapjain közölt nyilatkozata is.

A századvég felettébb kedvelt hetilapjának 1891. augusztus 9-i számában jelent meg Csik-Volecz Sándor Szlavóniai magyar községek sorsa a múltban és jelenben című úti beszámolója. Az akkor már igencsak elhidegült – mi több: határozottan ellenségessé vált – magyar–horvát viszony tette aktuálissá a szórványmagyarság sorsával foglalkozó írás közlését. „Szlavóniáról kívánunk szólni – emelte ki beszámolója első mondatában a szerző.

– A természet bőségével annyira megáldott alvidéki Tótországról, ahol az erdő örökké zöld, a virágok mindig illatosak. Régi jó idők emlékei kötnek minket Szlavóniához, hisz Magyarország önállóságának idejében mindig szorosan édes hazánkhoz tartozott, velünk osztozván a jó és balsorsban.” Csik-Volecz Sándor ismeretei szerint a tizenötödik század végén még megközelítőleg hatvan magyar községe volt Szlavónországnak. A reformáció 1544–1554 közötti évtizedében a magyar községek legnagyobb része Kálvin hitére tért, és az akkoriban alakult baranyai püspökséghez csatlakozott. Azóta azonban a tömérdek ellenség – a török, a tatár, a német, a „kurucz és a szerb haramiák” – pusztításai miatt az elszórványosodott magyarság sok változáson ment keresztül.

Több szlavóniai magyar község – köztük Oroszi, Berzencze, Jakabfalva, Györgyfalva, Lanka, Tolmány, Mosony, Bajafalva, Újfalu, Szőcs, Szőlőske, Nebojsza, Hölgyes, Tamási, Szenőcze – végképp elpusztult, valamennyien a török invázió áldozatai lettek. A megmaradottak többsége nemzetiségi és vallási nyomásnak engedve elhorvátosodott, vagy legalább vallást változtatott, mint Kaporna, Dobsza, Almás (mely időközben sváb falu lett), Csapa (időszerű neve Csepin), Petri (most Petrinovcze), Erdőd (jelenleg Erdud), Szent-György és Faluhely. Reformátusnak maradt Tordincze, katolikusnak Antalovácz. 1891-ben református és magyar maradt további négy község: Haraszti, Szent-László, Kórógy és Felső-Rétfalu. Ez utóbbit látogatta meg a Vasárnapi Újság tudósítója is.

„Néhány héttel ezelőtt Eszéken voltam – olvasható a tudósításban –, s ottlétem alkalmával a szlavóniai magyar községek meglátogatására határoztam el magamat. Egy jó órai gyaloglás után érkeztem Rétfalura. […] Az utczán csinosan öltözött magyar ruhás menyecskékkel találkoztam, kik jó kedvvel kívántak jó napot […]. Tóth József […] itt a Dráván túli magyarság egyik buzgó férfia. Javakori, igazi magyar alak, a szűk szabású, zsinóros atilla jól illik hatalmas termetéhez.” A kitűnő műveltségű férfiútól tudta meg, hogy Rétfalu 1718-ban, a péterváradi csata után, egész a pestisig, népes településként létezett. Népessége nagyobb volt, mint Eszéknek; Eszék azonban a pestis után népesedni és erősödni kezdett, Rétfalu népessége pedig csökkent. Majd megcsodálva Antalovác nádfödeles házait, a szerző följegyezte: szegény nép küzd a megmaradásért, és remél.

Tapasztalatai szerint a szlavóniai magyarság igen elhagyatott körülmények között él. „Tengődnek, küzdenek, amíg bírják.” Beszámolója végén Csik-Volecz Sándor föltette a kérdést: vajon a hivatalos Magyarország mit tett eddig a szlavóniai magyar testvérekért? „Valljuk meg őszintén: mint állam semmit; mint társadalom, édes keveset! Amit tehettek, az egyházak tették. Magyarországon sokan azt sem tudják, hogy léteztek valaha. Pedig vétek volt róluk megfeledkezni.”

Vasárnapi Újság szerkesztőinek fölkérésére Szász Károly Duna-melléki református püspök válaszolt a kérdésre. Megjegyezte: magának az egyházkerületnek Szlavónia területén három, nagy terjedelmű misszió-telepe van. 1. Szeliste, Verőce megyében, gróf Pejacsevics László telepítvénye, ahol az egyházi közalapból 2000 forint segéllyel imaházat, iskolát, lelkészlakot építettek. 2. Banovce, Szerém megyében, hol a közalap 1600 frt. segélyt adott imaház és iskola építésére, s az egyházkerület további 1000 forintot fizet évenként a misszió fenntartására, 150-et pedig a szeretetházra. 3. Beska, Szerém megye péterváradi kerületében – amely „a legnagyobb területű misszió-telep, Péterváradtól Zimonyig és Mitroviczáig” –, ahol az egyházkerület tetemes összegekkel segélyezi az iskolák építkezését. Beskán a reformátusok anyaegyházat szerveztek, melynek – „törvényes úton” – 35 holdnyi első rangú földet adományozott az egyházi hatóság. Aláírás Sz. K. [Szász Károly]. Hogy ne viselte volna hát szívén a szlavóniai szórványmagyarság sorsát az áldott emlékű püspök úr? 1904-ben azután a magyarság-mentő Julián-akció is megkezdte áldásos tevékenységét.

 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége