2024. április 16., kedd

Új esztendőben új szívekkel

Az új esztendő elején hajlamosak vagyunk nagy ígéreteket tenni: holnaptól ezen meg ezen változtatunk… Miért tesszük? Valójában magunk miatt fogadunk meg valamit, döntünk valamiről, amiről úgy érezzük, ez a legégetőbb dolog az életünkben. Fájó pontunk, amin okvetlenül változtatni szeretnénk. Vagy mégsem?

Tapasztalt pszichológusnő egy minapi televíziós műsorban az esztendő elejei „nagy” fogadalmakról szólva azt ajánlotta: ne holnapra halasszuk a döntést, hanem ma hozzuk meg. Ne azok legyünk, akik nyár óta mondogatják, majd január elsejétől másképp beszélek, gondolkodom, cselekszem. Sokszor sajnos éppen ez a baj: hogy előbb beszélek, aztán gondolkodom, a cselekvés pedig – bizony sokszor várat magára, vagy elmarad.

A szakember rámutatott arra, hol akadunk el, illetve, hogy valójában elveszünk a megvalósítás során, ha a fogadalom sok mindenre vonatkozik. Tetszett a javaslata: lépésről lépésre valósítsuk meg azt, amit ígértünk. Hányan mondják: „Szeretnék megtanulni egy idegen nyelvet!” Ez nem megy csak úgy máról holnapra, könnyen megtorpanunk a nehézségek előtt. Ám ha mindennap csak három szót megtanulunk, akkor egy év alatt több mint ezer szóval gyarapszik a szókincsünk, s az már jó alap, amire építeni lehet.

Az újévi nagy fogadalmak általában súlyfölösleg leadására, rendszeres mozgásra, tornázásra, és ehhez hasonlókra vonatkoznak. De miért nem hozunk olyan döntést: hogy a mai napon szeressük vagy tiszteljük jobban a másik embert, legyünk hozzá kedvesek, gyakrabban dicsérjük meg a gyermekeinket, a kollégáinkat? A pszichológus szerint az érzelmek az életünk lényege. Ha valamit érzelmi téren megteszünk, valóban valamit teszünk a másik emberért – mondta a pszichológus, hozzáfűzve, hogyha valakinek érzelmileg nyújtunk valamit, akkor automatikusan a mi érzelmi bankszámlánkra könyvelődik el a kamat. Ezt magam is nem egy alkalommal tapasztaltam.

A pszichológus elmesélte, tanácsért fordult hozzá egy házaspár. A feleség arra panaszkodott, hogy a férj soha nem mond neki kedves szavakat.

– Mikor mondott utoljára kedves szavakat önnek?” – tudakolta a szakember.

– Három évvel ezelőtt – válaszolta az asszonyka.

– Hogyhogy akkor? – faggatta tovább.

– Akkor esküdtünk meg – hangzott a válasz.

Erre a pszichológus kijelentette:

– Emberek, az esküvő óta minden megváltozott a hallgatással! Mert nem ismételtétek meg a kedves, szép szavakat. Hát miért nehéz házastársként kedves, szép szavakat mondani egymásnak, amelyek elköteleznek?

A lélekbúvár szerint az érzelmi feltöltődés egyik feltétele a pszichikai egészségnek. Ha van kinek elmondani apró élményeinket, akkor igazán van barátunk. Ha van például kinek elmondanod gondolataidat a megnézett filmről, s a barátod hajlandó meghallgatni, akkor érzelmileg telítődsz, miközben a barátod is érzelmileg feltöltődik.

Sokszor elhangzik: az egészség és a szeretet a legfontosabb. A pszichológus arra biztatta a nézőket, naponta törekedjenek arra, hogy a szeretetet kifejezzék szavaikkal, viselkedésükkel. Ugyanakkor halljuk meg, illetve figyelmesen hallgassuk meg azt, amit a körülöttünk és a velünk élő emberek meg akarnak osztani velünk.

Igen, ebben az évben sokkal jobban oda kell figyelnem arra a személyre, aki velem közli a gondolatait, érzéseit. Kevesebbet beszélni, és többet (meg)hallgatni másokat, és elsősorban az Urat. Úgy, ahogyan Mária, Jézus Lázár nevű barátjának egyik lánytestvére tette, amíg Márta nővére a vendég Jézus körül sürgött-forgott. Mária Jézust a lábához ülve hallgatta. Az Úr beszédének tartalma nyilván az evangélium volt. Mária nagy figyelemmel hallgatta Isten örömhírét, amely neki szólt, nekünk szól. S ha az ígéretem csupán erre vonatkozik, akkor lépésről lépésre megújul az életem. Nem véletlenül énekeljük örömmel: „Új esztendőben új szívekkel, / Dicsérünk Jézus énekekkel…” Mert „hogyha megtartasz még több időre, / Virradjunk boldog, szebb jövendőre…” (SZVU 39)