Összesen 71 érmet gyűjtött össze eddigi pályafutása során a szenttamási Tojzán Béla súlylökő, valamint diszkosz- és kalapácsvető, aki néhány éve az újvidéki Vojvodina Atlétikaklubot erősíti. A fiatal élsportoló, többszörös országos bajnok továbbra is sorozatban hozza a kiváló eredményeket. A 19 éves középiskolás az idén végez a Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskola számítógépes szakán, és mint mondta, még nem döntötte el, hogy itthon vagy külföldön folytatja-e tanulmányait és sikeres sportkarrierjét.
A kérdésre, hogy a tanulás mellett mikor szokott edzeni, azt mondta, folyamatosan ott kell lenni az edzéseken. Sem az iskolából, sem az edzésekről nem szabad kimaradnia, ezért leginkább este, éjszaka tanul. Egy hónapig délelőtt, egy hónapig délután folyik a tanítás az iskolában, így az edzéseket is ezzel kell összehangolni. Egyik esetben délelőtt 9 és 11 óra között, a másikban 15 és 17 óra között jár edzésre. Mindennap, kivéve a vasárnapot. A vasárnap ún. szabadnap, hacsak nincs verseny, hiszen a nagyobb versenyeket általában hétvégenként tartják. Egy-egy versenyhez hozzá kell még adni az oda-vissza utazást, ami ugyancsak időbe kerül és fárasztó, magyarázta Béla.
Miből áll az edzés, és mennyire megterhelő?
‒ Minden fizikai mozgás, így a sport is terheli a szervezetet, de csak addig, amíg az ember bele nem rázódik. Nekem például nem számít különösebben megterhelőnek. Néha előfordul egy kis izomláz, pláne, ha kihagyok egy-két napot. Minden alkalommal első a bemelegítés, ami általában 5‒10 perc kocogással kezdődik, majd a nyújtózkodás jön, amit az ugrás követ. Helyből, nekifutásból is ugrunk. Csak miután jól bemelegítettünk, akkor jön a súlylökés, illetve a kalapácsvetés. Ilyenkor télen csarnokban edzünk, ezért a kalapácsvetés elmarad. Ha viszont megfagy a talaj, akkor a kinti pályán is szoktunk edzeni, ami ritkán fordul elő. A benti edzéseket az Újvidéki Vásárcsarnokban, a kintieket pl. a kalapács- és diszkoszvetést pedig a klisai futballpályán tartjuk. Utóbbit azonban jelenleg az útépítő vállalat használja, ezért csak a csarnok maradt az edzésre.
Ha visszatekintünk a 2018. évre, milyen versenyeken vettél részt, és melyek a múlt év sikerei?
‒ Számomra már az is sikernek számít, hogy továbbra is tagja maradtam az országos atlétikai válogatottnak, vagyis a selejtezőkön és a versenyeken elért eredmények, pontszám alapján bejutottam a legjobbak közé. Az idén Isztambulban tartották a Balkán-bajnokságot atlétikából, ahol az első körből, sajnos, nem jutottam tovább, de már a részvétel is sikernek számított. Nagyon sokat tanultam ezen a nagyszabású versenyen, és segített abban, hogy jobban odafigyeljek egyes mozdulatokra, fordulatokra, dobásokra. A másik nagy rendezvényt Novi Pazarban tartották, ez a középiskolások országos atlétikai versenye volt, itt az elért eredményekért már pénzjutalmat is kaptunk. Nem mellékes, hogy ide valóban csak a legjobbak jöhettek, ugyanis a versenyt egy erős kétfordulós selejtező előzte meg. Az ,,egyéb” versenyekről is itt vannak az érmek és az elismerő oklevelek, összesen 10 érem, ebből öt arany, két ezüst és három bronz a 2018. évi mérleg. A legjobb eredményem súlylökésben kültéren 16,41 m, beltéren (csarnokban) pedig december 30-án 16,16 métert értem el, ami valóban jó eredménynek számít. Olyasmi is előfordult, hogy törött ujjal dobtam a súlyt, ennek ellenére harmadik lettem. A változatosság kedvéért több alkalommal diszkoszvetésben is versenyeztem, de a fő versenyszámom továbbra is a kalapácsvetés és a súlylökés maradt.
A 2019. évben milyen ambíciókkal indulsz és mi a célod?
‒ Bár eléggé megterhelő az ilyen életmód, szeretném megtartani a tempót a tanulásban és az atlétikában is. A fő cél súlylökésben elérni a 17,50 métert, és nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog. Jelenleg téli szünet van, ennek ellenére azonban tanulok, szeretném ugyanis minél hamarabb megszerezni a gépjárművezetői engedélyt. Hamarosan újraindulnak az edzések, készülünk a februári országos versenyekre, majd a tavaszi versenyek jönnek, és nagyon remélem, hogy minden rendben lesz.
Az idén végzős középiskolás vagy. Milyenek a terveid? Hogyan és merre tovább?
‒ Igazából még nem döntöttem. Újvidéken a Testnevelési Kar a cél, a klubtársak és az edző is nagyon biztatnak. Így továbbra is maradnék a klubnál, és ugyanígy folytatódna minden. Sokat gondolkodom viszont azon, hogy inkább munkába állok, de tervben van egy külföldi munkavállalási lehetőség is. A válogatottból hívtak, hogy menjek a csapattal a tengerpartra, Barba, felkészülésre, de nem vállaltam, mert január 17-én autóvizsgám lesz, és most ez fontosabb.
