2024. március 28., csütörtök
FORMULA-E

Az élen ütközött a két BMW

Drámai, fordulatokban gazdag versenyt hozott a Formula-E Marrakesben rendezett fordulója, a szezon második állomása, amelyen bár még jobban kirajzolódott, hogy a BMW és a DS az a két gyártó, amelyek a leggyorsabb technikával álltak elő az elektromos sorozat új korszakára, ám ezúttal versenyzői hibák miatt egyikük sem tudta eredményre váltani ezt a fölényét.

Míg egy hónapja, a szaúd-arábiai idénynyitón szokatlan eső bonyolította a szálakat, most Marokkóban is kaptunk egy éghajlati különlegességet: az egy nap alatt lezajló versenyprogram során jelentős hőmérséklet-ingadozásokat tapasztalhattak a versenyzők: reggel még hidegben, 4 fok körüli levegőben kezdődött a nap, de kora délután már 20 fok feletti állapotokat és tűző napot kaptak. További nehézséget jelentett, hogy mivel Marokkó – Európát megelőzve – megszüntette az óraátállítást és a közép-európai időzónára váltott, csak reggel fél kilenckor kel fel a nap, az ekkor már zajló első szabadedzés elején így csak félhomályban tapogatóztak a versenyzők a pályán.

Az időmérőn aztán az a Sam Bird szerezte meg a rajtelsőséget a Virginnel, aki a sorozat mind a négy korábbi szezonjában állt már a dobogó tetején, és magasan ő a legsikeresebb azok közül, akik még nem jutottak el a bajnoki címig. Mellőle a címvédő Jean-Eric Vergne rajtolt a DS Techeetah-val, a francia pedig azonnal dűlőre akarta vinni kettőjük csatáját: már az első kanyarban belső íven támadott, de csúnyán elszámolta magát, összeért Birddel, s míg a brit zavartalanul továbbhaladt, Vergne megpördült és a mezőny végére esett. A tény viszont, hogy a leintésig az 5. helyre zárkózott vissza, jelzi, hogy mire lett volna képes egy tiszta versenyen.

Birdnek viszont nem volt nyugta, azonnal a két BMW kezdett rá nyomást helyezni, és hamarosan hibára is kényszerítették, így a bajor márkának megszerezte a kettős vezetést a szezonnyitót megnyerő Antonio Felix da Costa, és újonc csapattársa, Alexander Sims, aki a verseny előtt még azt mondta nekünk, nem tudja, mennyi idő után lesz képes felvenni a ritmust. Nos, ez máris sikerült neki, a folytatás viszont úgy alakult, amire végképp nem gondolhatott. Amikor Sims már egy ideje erősebb tempóra volt képes csapattársánál, az egyik egyenesben kívülről mellé húzódva megpróbálkozott az előzéssel. Da Costát váratlanul érte a támadás, mindkét pilóta füstölőset fékezett, eközben autóik összeértek, és egyikük sem tudta rendesen bevenni a kanyart. A portugál versenye az első helyről a falban ért véget, míg Sims valahogy elfordult, de csak a 4. helyen ért célba. A balesetet végül a percekig a drótkerítésbe kapaszkodva búslakodó da Costa vállalta magára: „Blokkoltak a kerekeim és képtelen voltam bevenni a kanyart, ami egyedül az én hibám volt, és amit nagyon sajnálok. Ha csak magammal szúrtam volna ki, rendben lenne, mert Alex megnyerte volna a futamot. A jelenlegi helyzet miatt nagyon rosszul érzem magam, hiszen a kettős győzelmet dobtuk el. El kellett volna engednem őt, de mégsem tettem. A csapat nem szólt bele, megbíztak bennünk, pedig ha szóltak volna, hogy cseréljünk helyet, akkor nehéz szívvel, de megtettem volna.”

A két BMW drámája után a 10. rajthelyről előrekapaszkodó Jerome d’Ambrosio állt az élre, akinek komoly védekezést kellett bemutatnia Robin Frijns ellen, amikor a biztonsági autó egyetlen utolsó körre még elengedte a mezőnyt. A belga sikere hajszálon múlt, hiszen még az utolsó kanyarban is elfékezte magát, de végül behozta a Mahindrát az első helyen, aminek azért örült különösen, mert most először tudott futamot nyerni a pályán: korábbi két alkalommal valakinek az utólagos kizárásával örökölte csak meg a győzelmet.

Hogy a Formula-E mennyire megkerülhetetlen szereplővé kezd válni az autósportok palettáján, azt jól jelzi az is, hogy több F1-es csapatfőnök is felbukkant a pályán, hogy szemmel tartsa az eseményeket, tárgyaljon vagy kapcsolatokat építsen. A Mercedest irányító Toto Wolff a HWA csapat garázsában szemlélődött, amelynek a helyére lép a következő szezontól a stuttgartiak gyári alakulata. Az istálló jelenleg még újonc a sorozatban, ahogy két remek pilótájuk, a Német Túraautó-bajnokságot tavaly megnyerő Gary Paffett és az F1-ből érkezett Stoffel Vandoorne is, így elég döcögős számukra a kezdés. Különösen látványos Vandoorne vesszőfutása, akinek a Formula–1-ben a gyenge McLarenbe és az erős Fernando Alonsóba tört bele a foga, itt pedig tovább üldözi a balszerencse: Marrakesben az időmérőn megállt az autója, a futamon pedig ő is a csapattársával ütközött, már az első kanyarban. „Elfékeztem magam, és akkora füst volt mindenhol az előttem történt zűrzavar miatt, hogy semmit nem láttam, és már nem tudtam elkerülni Gary autóját. Az eredmények talán nem olyan jók, mint kellene, de nem fogok panaszkodni amiatt, hogy milyen balszerencsés lennék. Remek munkám van, autóversenyző vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek” – összegezte helyzetét kérdésünkre a belga.

A helyszínen tartózkodott a Red Bull F1-es versenyzője, Max Verstappen is, noha ő nem önszántából: az FIA kötelezte arra, hogy a versenybírók mellett segédkezzen, ezzel töltve le annak a kétnapos „közmunkának” egy részét, amit büntetésül róttak ki rá, miután a Brazil Nagydíj után fizikailag inzultálta a versenyben őt kilökő Esteban Ocont.

Az biztos, hogy Marrakesből a két BMW ütközése bekerül a nagy klasszikusok közé, hiszen a Formula-E az elmúlt években produkált már néhány élen történt ütközést, amelyeknél mindenki a fejéhez kapott: a sorozat történetének legelső, 2014-es pekingi versenye rögtön így zárult, amikor Nicolas Prost (a világbajnok Alain fia) az utolsó kanyar előtt kiütötte Nick Heidfeldet, de hasonló őrületet hozott a második szezon zárófutama Londonban, amikor Sébastien Buemi és Lucas di Grassi robogtak ki közösen a bukótérbe, és végül az döntött közöttük a bajnoki címről, hogy melyikük tudja megfutni a két pontot érő leggyorsabb kört.

Az ilyen esetek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Formula-E napjaink legkiszámíthatatlanabb versenysorozata legyen, és két hét múlva is fordulatos folytatásra számíthatunk Chile fővárosában, Santiagóban.

A Marrakes ePrix végeredménye: 1. Jerome d’Ambrosio (belga, Mahindra) 46:45,884, 2. Robin Frijns (holland, Virgin) 0,1 másodperc hátrány, 3. Sam Bird (brit, Virgin) 0,4, 4. Alexander Sims (brit, BMW Andretti) 0,7, 5. Jean-Eric Vergne (francia, DS Techeetah) 1,2, stb.

Bajnokságok állása, pilóták: 1. D’Ambrosio 40 pont, 2. Da Costa 28, 3. Vergne 28, 4. Lotterer 19, 5. Frijns 18, stb. Csapatok: 1. DS Techeetah 47 pont, 2. Mahindra 40, 3. BMW Andretti 40, 4. Virgin 36, 5. Nissan e.dams 18, stb.