A pozsonyi csata – 907 – nem egyszerűen briliáns hadvezéri teljesítménynek tekinthető, nem is a színlelt megfutamodások európai bemutatójának. Bizony, a honfoglalást befejező időszak legjelentősebb magyar hadi eseménye volt. Ha éppen nem a leg-leg, több mint egy és egynegyed századra tisztázta ugyanis a térség erőviszonyait, és ezzel lezárta az országalapítás folyamatát. 1030-ig a németek nem is kísérleteztek hazánk elleni támadással.
*
A kommunista rendszer tiltotta, hogy a magyarok bármilyen okból fölemeljék a fejüket. Ezért történelmi sikereinket vagy kisebbítették, vagy egyszerűen elhallgatták, netán betiltották! Ez utóbbi történt a pozsonyi csatával is. Ámde ez a tilalom még a „rendszerváltás” – 1990 – után is hatályban maradt! Lényegében még 16 évig, 2006-ig. A talány megválaszolása külön tanulmányt érdemelne. Itt csak annyit, hogy a jelek szerint a honi magyarságtudomány és ezen belül nyelv- és történettudományunk együttes gúzsbakötöttsége még a rendszerváltással sem szűnt meg! Egyetlen kivételként említhető a Benda Kálmán szerkesztette Magyarország történeti kronológiájának I. kötete (Akadémiai Kiadó, Bp., 1983), amiben a szerző kijátszotta a pártközponti ébereket és megemlítette a pozsonyi csatát. Nyelvtudományunk továbbra sem találja helyét és föladatát...
*
Egyes kutatók szerint seregünket Árpád fejedelem személyesen vezényelte Pozsonynál. Azt is mondják, hogy fölnőtt fiai is kísérték, ráadásul hozzáteszik, hogy Árpád a csata idején halt meg. Hogy harc közben esett-e el, vagy más körülmények közt lelte halálát, erről nincs adat, csak föltűnősködő vélemény. Szerintem valószínűtlen, hogy az uralkodó, aki egyúttal fővezér is, minden föltűnés nélkül hősi halált haljon a csatamezőn testőrei körében.
*
Árpád vezér hadvezetése a jelek szerint megegyezett a szkíta taktikával.
Hérodotosz szerint Kr. e. 513-ban Dáriusz (Dārayavauš) seregével a szkíták nem álltak csatát, hanem visszavonultak. Fölégették földjeiket, betömték kútjaikat. Az éhező-szomjazó perzsa seregnek, 80 000 fős veszteség után, vissza kellett vonulnia. Az avarok is sikerrel alkalmazták ezt a „fogást” a bizánciak ellen az Al-Dunánál, 598-ban. (Theophilaktos Simokattés: Világtörténelem)
A szkíta taktika kicsiben a heves nyilazás utáni színlelt megfutamodás; nagyban és stratégiailag az egész országnak vagy az ország ellenség felé eső részének látszólagos föladása. Az előbbi valamely támadó csapat, utóbbi az egész ellenséges hadsereg szétzilálását célozza. A pozsonyi csata nagy tanítást hordozott a német uralkodók és vezéreik számára. Igyekeztek békében élni velünk. Mi pedig megszilárdíthattuk államunkat.
*
II. Konrád német-római császár a pozsonyi csata után egy és egynegyed évszázaddal 1030 júniusában támadta meg Magyarországot. Hadát személyesen vezette. Esztergomig jutott... Szent István ott körülzárta, kiéheztette, majd Bécsben elfogta a fölbomlott német sereg maradékát.
István úr és elődje, Árpád egyaránt a szkíta taktikával élt a német had ellen – erről szó sem esik a történelmi szakmunkákban. Márpedig a szkíta hadászat kicsiben és nagyban a magyar harcművészet elődje és szerves része volt. A csatákban alkalmazott színlelt megfutamodásoktól, váratlan visszafordulásoktól az egész hadsereg eltűnéséig...
A kínos hallgatás oka leginkább az lehet, hogy szkíta hadtudományunkat lehetetlen összeegyeztetni finnugorságunkkal. Többek közt azért nem, mert Árpád és nemzedéke még valahol a Dél-Urál tájékán, Szabáriában cseperedett, tagjai tehát ifjabb éveikben a még kőkorukat élő hantik, manysik és más finnugorok közelében laktak. Ám tőlük aligha lehett szkíta hadvezetést, stratégiát tanulni. Csak mellékesen: nyelvet sem, hiszen a környékükön vadászgató, halászgató finnugoroknak aligha lehetett fogalmuk a szabír-magyarok kereskedelméről, építészetéről, állattenyésztéséről, fémművességéről, hadművészetéről, iparáról, házairól stb. (L.: Sabaria – Savaria, Szombathely, Szintasta kultúra, Permi bronzok, sírok, Uelgi ásatás stb.) Ennélfogva hogyan is lehetett volna szavuk róla? Éppen úgy, ahogy a középkorban a Kárpát-medencébe érkező cigányoknak az itteni földművelésről, iparról, dalokról.
Árpád az ősi, szkíta hadvezetés tanítását követve végzett a támadó hadakkal! A harcra készülő bajor hadsereget átengedte az Enns tájékán húzódó határon, be, egészen Pozsonyig, ami a gyepü szélétől, Linztől mérve légvonalban kb. 200 kilométer talpalást, nyeregben való zötykölődést jelent. Mint tudjuk, légvonal a valóságos utakon nem létezik. A bajor-német had tehát elszakadt saját hazájától, természetes erőforrásaitól, a hosszú menetelésben alaposan eltikkadt, mire a pozsonyi csapdáig ért, ahol minden oldalról a mieink vették körül.
Úgy járt, mint Dáriusz serege Szkítiában.
