A Városházán szinte mindenki járt már. Kinek anyakönyvi kivonatra vagy más dokumentumra volt szüksége, kinek valamilyen ügyes-bajos ügye miatt kellett a számos hivatali iroda közül felkeresnie valamelyiket. A harmadik emeleten azonban, ahol a Szabadkai Történelmi Levéltár található, nagyon ritkán járnak a város polgárai, pedig a régi idők dokumentumai között bárki ingyenesen kutathat. Annak érdekében, hogy többet megtudjunk az intézményről, felkerestük Stevan Mačkovićot, a történelmi levéltár igazgatóját.
A levéltárban több, mint hétezer folyóméter iratanyagot tárolnak (Fotó: Patyi Szilárd)
Stevan Mačković elmondta, hogy a levéltár 2017-ben ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját, amelyet igyekeztek méltó módon megünnepelni, de az elmúlt év is egy nagy évforduló jegyében telt. 2018-ban emlékeztünk meg az I. világháború befejezéséről. Ennek az évfordulónak szentelték a már hagyományosnak számító Szabadkai Levéltári Napot, amelyet tizenegyedik alkalommal rendeztek meg. Az elmúlt év szakmai sikerei közül kiemelkednek a nagy nemzetközi projektumok. Ezek részeként százötvenezer, száz évnél régebbi anyakönyvi kivonatot szkenneltek le a Family search elnevezésű amerikai szervezet számára, valamint a washingtoni holokauszt múzeum részére szkennelésre kerültek az 1918 és 1941 közötti zsidókról szóló anyagok.
Ez a kiemelkedő városi intézmény azonban számos gonddal küszködik.
Iratanyagok a XIX. század elejéről (Fotó: Patyi Szilárd)
– Sajnos harminc százalékkal kevesebben vagyunk, mint ami az optimális munkavégzéshez szükséges. Ez egy keserű tény, mert ember nélkül a levéltári munkát nem lehet elvégezni. Emellett az elmúlt évben meghalt egy kollégánk, Rudolf Gerhardt. Ő harminchárom évig dolgozott nálunk. Behatóan ismerte a levéltári anyagot. Ő végezte el a restitúciós ügyekkel kapcsolatos teendőket. Az elmúlt év egyik feladata volt az is, hogy pótoljuk azt a hiányt, ami Rudolf Gerhardt után maradt – mondta, és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy amíg a levéltári anyag folyamatosan gyarapszik, addig a dolgozók száma jelentősen csökkent.
A munkaerő mellett a levéltár helyhiánnyal is küszködik, hiszen 7380 folyóméter iratanyag őrzésére mindössze 2805 négyzetméternyi terület áll rendelkezésre.
Stevan Mačković munka közben (Fotó: Patyi Szilárd)
– A levéltár egyik régi, krónikus problémája a helyhiány. Igaz, hogy amikor 1952-ben a Városházára költözött az intézmény, akkor azt gondolták, ez a helyszín ideális lesz számára, de azok más idők voltak. Az utóbbi húsz-harminc évben kiderült, hogy ez nem is annyira jó megoldás. Ma már nagyon szűk és kicsi ez a hely számunkra. Ebben a pillanatban hét helyszínen őrizzük a dokumentumokat. A Városháza mellett a bíróság pincéjében, az úgynevezett Margit-malomban, ami egy viszonylag jó megoldás, emellett van még három raktárunk itt Szabadkán, amelyek korábban óvóhelyként működtek, és van egy raktárunk Topolyán is. Azt kell mondanom, hogy ez rossz megoldás. Persze az irattárolóhelyek nem áznak be, és nem tűzveszélyesek, de ezek távolról sem optimális körülmények iratmegőrzés céljából. Mi igyekszünk megfelelő hőmérsékletet biztosítani, megoldani azt, hogy a levegő ne legyen túl párás, és ne legyen túl száraz, de nagyon messze vagyunk még a ideális állapottól – magyarázta az igazgató.
A levéltári dokumentumok fontos szerepet töltenek be városunk múltjának feltárásában. Erről Stevan Mačković a következőket mondta:
A dobozok az Iványi István által gyűjtött dokumentumokat tartalmazzák (Fotó: Patyi Szilárd)
– Iványi István volt az első, aki az általunk is őrzött levéltári anyagokat használva megírt egy tudományos munkát. Ez a Szabadka Szabad Királyi Város története című munkája, amely egy kitűnő illusztrációja annak, hogy levéltári anyag nélkül nincs történelem. Persze vannak más fajta anyagok is, mint például az újságok, vagy az elbeszélés, mai szóhasználattal „oral history”, de a történelem számára a levéltári anyag a legfontosabb. De tegyük gyorsan hozzá, hogy mi nem csak kulturális intézmény vagyunk, hanem hivatalként is működünk, mert mi pecséttel ellátott dokumentumokat is kiadunk, amelyeket aztán a polgárok bizonyítékként használhatnak fel. Például a már emlegetett vagyon-visszaszármaztatás ügyében. A vagyon-visszaszármaztatás ügye lassan a végéhez közeledik, de még nincs befejezve, és millió dináros tételek forognak kockán – mondta az igazgató.
Az elmúlt évben a levéltárat megközelítőleg száz hazai és külföldi kutató kereste fel, azonban az intézményt nemcsak történészek kereshetik fel, hanem bárki, aki érdeklődik a város múltja iránt.
A levéltár keddtől péntekig 9.30 és 13.30 között várja az érdeklődőket (Fotó: Patyi Szilárd)
– A levéltár olyan közintézmény, mint a könyvtár. Bárki bejöhet. Van egy kutatótermünk, és az érdeklődő ott kutathat. A kutatás intézményünkben teljesen ingyenes. Legtöbb anyagunk a XIX. és XX. századból van. A XVII. és a XVIII. századból nagyon kevés anyaggal rendelkezünk. A legfontosabb dokumentumok azonban éppen ezek az utóbbiak, főleg amelyek Mária Terézia uralkodásának idejéből származnak. Az 1743-ban megalakuló városi Magisztrátus teljes anyaga fennmaradt, ezt nevezném a legfontosabb anyagnak, amit itt őrzünk. A legrégebbi eredeti dokumentum, ami nálunk található, egy 1651-ből származó diploma – mondta el Stevan Mačković, és azt is elárulta, hogy legtöbben családfakutatás céljából keresik fel a levéltárat.
A levéltár évente egyszer egy folyóiratot is megjelentet Ex Pannonia címen, amelyben szerb, magyar és horvát nyelven közlik a város múltjára vonatkozó legújabb levéltári kutatási eredményeket.
