Az Európai Unió több olyan javaslatot kíván elfogadni, amelyek arra késztetnék a gyártókat, hogy jobb minőségű, hosszabb élettartamú, valamint könnyebben javítható háztartási berendezéseket állítsanak elő.
Ha a készülék a garancia lejárta után elromlik, a legtöbb esetben újat vásárolunk, vagyis a javíttatás lehetőségét számításba sem vesszük, mert annak a költségei túl magasak volnának. Egyszóval, a gyártók ezen az úton a felhasználókat arra ösztönzik, hogy minél több pénzt költsenek, a kidobott háztartási gépek „szeméthalma” pedig egyre növekszik. Azon kívül, hogy a pénztárcánk bánja ezt a gyakorlatot, az sem mellékes tényező, hogy a régieket felváltó új háztartási eszközök tömege felgyorsítja a környezetszennyezés mértékét.
Ezért az Európai Unió olyan javaslatok sorozatának bevezetését tervezi, amelyek a konyhagépek és az egyéb háztartási eszközök javítását szorgalmazzák. Mindez a gyártókat a minőségi és ezáltal tartósabb eszközök gyártására késztetné, amelyekhez pótalkatrészeket is mellékelnének, és amelyeket könnyebben lehetne javítani.
Az Európai Unió által közzétett tervet 18 amerikai állam vizsgálja. A megfigyelések szerint a terv összetett és ellentmondásos. A gyártók szerint legalábbis, amelyek rámutatnak arra, hogy a javasolt szabályok szigorúak, és megnehezítik az innovációt.
Másrészt fogyasztóvédelmi aktivisták azt kifogásolják, hogy az Európai Bizottság rendelkezései a vállalatoknak megadták az előjogot, hogy ők ellenőrizzék a termék javításának a folyamatát. A gyártók ezt arra hivatkozva követelték ki maguknak, hogy a legtöbb eszköz megjavításához a gyártó által ellenőrzött „szakképzett szerelőkre” van szükség. Ennek következtében a többi független mester nem juthat hozzá a megfelelő pótalkatrészekhez és a javításhoz szükséges alaptudáshoz, és így nem vállalhatják ezeknek a gépeknek a megjavítását – tette közzé az Európai Környezetvédelmi Hivatal.
Számos oka van az európai jogalkotók tervezett lépésének. 2004 és 2012 között 3,5-ről 8,3 százalékra növekedett azoknak a háztartási berendezéseknek a száma, amelyek az első öt év használat alatt tönkrementek. Az elemzések kimutatták, hogy a mosógépeknek több mint tíz százaléka csupán öt vagy ennél kevesebb éves.
Egy másik tanulmány szerint a jó minőségű mosógép használata révén csökken a szén-dioxid-kibocsátás, mert a berendezést hosszú távon nem kell cserélni. A kevésbé minőségi modellekből többet kell gyártani, így további forrásokat használnak el, aminek az a következménye, hogy több üvegházhatású gáz szabadul fel, ugyanis emiatt húsz év alatt 1,1 tonna szén-dioxiddal több kerül a légkörbe.
