Látni kívánom, mi történt az egyházamban

Mák Ferenc

2019. január 10., 15:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Történetírásunk az elmúlt évek során határozott lépéseket tett közösségünk múltbeli értékeinek föltárása érdekében, melyhez most Besnyi Károly „A későbbi kor tanúságára” – Szerémségi és bácskai református gyülekezetek Szász Károly püspök 1885. évi látogatása tükrében című könyvével jelentős mértékben hozzájárult. Szász Károly vizitációja ugyanis a református egyház helyzetének áttekintése és fölmérése mellett a történeti összehasonlítást is feladatának tekintette, szempontjait a megszólítottakhoz elküldött körlevelében úgy fogalmazta meg, hogy a remélt válaszokból kitűnjön a lelkészek, az eklézsia és a közösség 1819-es Báthori Gábor-féle látogatást követő évtizedekben történt gyarapodásának a ténye. S bizony nem egy alkalommal – Ómoravica, Piros vagy Újvidék esetében – monográfia-értékű összefoglalók születtek, máig pótolhatatlan forrásaként az egykori Bácska életének.

Szász Károly a kiegyezés korának kimagaslóan tehetséges képviselőjeként – az 1848–1849-es szabadságharc eseményeinek az ismeretében – világosan látta a magyar hitközösségek számadásának jelentőségét: „látni kívánom, mi történt nagyban és egészben, de részletekben is az 1816–19-iki püspöki látogatás óta” – fogalmazta meg írásban is a szándékát és reményét. A levélben megkeresett lelkészeknek tehát 60, esetenként 100 esztendő történéseit kellett írásba foglalni, és a vizitáció előtt elküldeni a püspökének. 1885 tavaszán, látogatása során az alsó-baranya–bácsi egyházmegye Szlavóniához tartozó egyházait vette sorra, 1885. szeptember 3-át követően pedig a bácskai Zombor, Pacsér, Ó-Morovicza, Új-Szivác, Ó-Szivác, Cservenka, Feketehegy, Kúla, Verbász, Kucora, Torzsa és Új-Soóvé református hittestvéreit kereste fel, hogy útját újvidéki és pirosi látogatásával fejezze be. „Valamint Baranyában, úgy itt, Bácsban is, a világi hatóság részéről a legelőzékenyebb fogadtatásban és szíves gondoskodásban részesült az egyházi látogatás” – foglalta össze az útja során szerzett benyomásait püspöki jelentésében Szász Károly.

S milyen bőséges ismereteket nyújtanak az egyházközösségről szóló jelentések! Barsi Miklós lelkész A pacséri ev. református egyház 1819–1885ig című, kimerítő jelentésének egyik legizgalmasabb részében kénytelen volt megállapítani, hogy az 1819-et követő hat évtized alatt az egyházközösség népessége igen szerény módon szaporodott. Túri Lajos helyettes lelkész Az omoroviczai ev. reform. egyház anyagi és szellemi állapotáról beterjesztett jelentésében külön fejezetben foglalta össze hívei erkölcsi életére vonatkozó nézeteit, az újsziváci Poór József lelkész pedig fölpanaszolta, hogy egyházam múltjára vonatkozó feljegyzések nincsenek a birtokában. Megjegyezte: 1886. május 1-jén lesz a község fennállásának 100 éves évfordulója, s ebből az alkalomból szeretné a gyülekezet történetét megírni, Főtisztelendő püspök úr most fogadja el annak szerény vázlatát. S a jelentéséhez mellékelte Az újszivaczi evang. ref. egyház története 1819–1884 címmel megírt, remek történeti tanulmányát.

Szabó Péter református lelkész jelentéséből kitűnik, Piros anyaegyháza 1786-ben gróf Hadik András magyar huszártábornok, császári tábornagy (Feldmarschall), földbirtokos és politikus által telepíttetett, s azóta is szépen virágzó közösség lakja a települést. Levél- és okmánytára ugyan nincsen, a hivatalos irataikat 1848-ban a rácdúlás elől Újvidéken rejtették el, ám ott a harcok során elégtek. Fájdalmas emlék, hogy „1848 szept. 10n Fodor János, Eperjesi András, Kovács Bálint, a pirosi rácok által bevezetett, belopott s behozott militiai szerbek által, éjfélutáni egy órakor, a község házánál, hol őrökül voltak felállítva – felkoncoltattak.” Kulcsár Sándor lelkész Az újvidéki ev. reform. egyház története és fejlődésének leírása 1885 évig címmel foglalta össze városa történetét. Ő is jelezte: levéltári forrásokra nem hivatkozhat, mert a városnak és az egyháznak mindennemű irományai „az 1848/9 évi gyászemlékezetű időben” elégtek. A mendemondákból csak annyi derül ki, hogy a török időkben Péterváraddal szemben „eleinte halász kunyhók voltak, később több-több házak épültek, melyeknek tulajdonosait a jó termőföld, halászat és kereskedelem hozott ide.” Annyi azonban bizonyos, hogy az 1700. év elején Újvidék virágzó város lehetett, hiszen csak így kaphatott az 1751. évben szabad királyi városi jogot és címet.

Szász Károly módfelett elégedett volt a vizitáció alkalmával született jelentésekkel, püspöki összefoglaló tanulmányában így írt erről: „Intéseim egyik főtárgya volt, a más felekezetek – s nemzetiség-beliekkel való békés együtt élés – s keresztyéni atyafias szeretetre való buzdítás. Bács vármegyében, hol a magyar kisebbség a sokkal nagyobb számú németek, szerbek, bunyevácok, és ruthének s tótok közt való lakásra van utalva, a különböző felekezetiségek által is részekre osztva: csak a közös haza szeretete s az emberiségi és felebaráti közösség képezhet oly kapcsot, mely békés együttélésben tarthatja meg a fajokat egymás között. Az 1848/9-ki nagy viharok után – tanulván maga kárán mindenik népfaj – most a békesség, hála Istennek, meglehetősen helyre van állva: s az egyháznak, Krisztus és a szeretet Istene egyházának egyik legszebb hivatása, egyik legszentebb kötelessége, e jó békességet a kölcsönös szeretet hirdetése által ápolni. S midőn ennek épen irányomban, a többi felekezetek és népfajok oly megható példáit adták: én sem mulaszthattam el, erre inteni az enyéimet.” Besnyi Károly „A későbbi kor tanúságára” – Szerémségi és bácskai református gyülekezetek Szász Károly püspök 1885. évi látogatása tükrében című történeti, népismereti adatokban gazdag kötete közösségünk múltismeretét jelentős mértékben gyarapítja.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége