Habár eljutottam a tágabb környék félszáz országába, eddig mindössze egyszer esett meg velem, hogy megérkezvén a távoli idegenbe, feltettem magamnak a költői kérdést: Borisz, mi a fenét keresel te itt, és miért nem otthon a meleg szobában fordulsz a másik oldaladra? Az eset pár éve történt Grúzia egyik repterén. Hideg szél süvített, apró jégdarabokat vagdosott az arcomba, és -18 °C volt azon a februári hajnalon. Sehol senki a hideg kaukázusi éjszakában, csak a rámenős, unalmas grúz taxisofőrök. Aztán szép lassan minden a helyére került, és csodálatos nyolc napot töltöttem a távoli országban.
A sorsom úgy alakult, hogy az utazások, városok felfedezése és megismerése lett az életem egyik legfontosabb szegmense. Kezdetben a franciaországi Taizébe induló buszok állandó utasa voltam, aztán, amikor sokadszor is több órát vártam, hogy feljussunk az Eiffel-toronyba, elhatároztam, hogy magam fogom megszervezni az utazásaimat. Sok-sok siker, élmény, izgalom és kudarc után úgy érzem, hogy megérte belevágni. Eljutottam olyan helyekre, ahova senki sem szervez utat. Jártam Pompeiiben, Auschwitzben és Dachauban, vulkán kráterében, 135 méter mélyen egy bányában, a felrobbant csernobili reaktornál, a Führer Sasfészkében, a Szahara peremén, óceánparton, az Elsüllyedt Palotában, Mária-kegyhelyeken, Lady Diana halálának helyszínén. Bőrig áztam Afrikában, blicceltem Moldáviában, hazánk fiaival találkoztam Azerbajdzsánban, parkban aludtam Párizsban, átfagytam Helsinkiben. Láttam cári palotákat, várakat, csatatereket, kígyóbűvölőket, teljes napfogyatkozást, sárvulkánt és egyéb gyönyörű természeti jelenségeket, Világörökségi helyszíneket. A felkeresett 50 ország több mint 200 városában olyan különleges emberekkel, sorsokkal és történetekkel ismerkedtem meg, amikkel egyébként soha sem találkoztam volna.
Lényegesen másmilyen, amikor az utazó saját szervezésben utazik és nem utazási irodán keresztül. Magányos utazó lévén (vagy párjával) az ember sokkal szabadabban mozog a világban. Nincs napirend, nincsenek előre beosztva a napok, nem kell várni arra az egy utasra, aki mindig elkésik, nincs meghatározva, hogy miket keres fel a csoport, meg az se, hogy mire mennyi idő jut. Az emberek többsége félve vág bele az első önálló kalandba, de a sikerek aztán bátorítást adnak neki. Nőni fog az önbizalma, mivel minden felmerült problémát maga oldott meg. Egyre hosszabb időre és egyre távolabb fog elmerészkedni. Olyan helyekre is eljut, ahová szervezetten soha sem jutna el. Mindenről maga dönt az út során: az útitervről, a kiadásokról, a célpontokról, a szállásról, az étkezésről. Az egyedül utazás remek alkalom az idegen nyelvek elsajátítására is. Mindenben magára van utalva az ember, mivel kicsi az esély rá, hogy magyarokba botlik. Annyi időt tölt el egy-egy helyen, amennyit szeretne. Más egy romantikus tengerparti vacsora egyedül vagy kettesben a naplementében, mint harminc ismerőssel a szomszédos asztaloknál. És nem utolsósorban kitűnő alkalmak az ilyen utazások elmerengeni a múlt döntésein, a jövő kihívásain, és a következő úti célokon.
Az elmúlt 11 fejezetben összefoglaltam azokat a tapasztalataimat, megfigyeléseimet, praktikákat, amelyekkel az elmúlt évek folyamán az utazásaimon találkoztam, és úgy gondolom, hogy hasznosak lehetnek egy kezdő utazónak. Számos olyan dologra a nagyvilágban jöttem rá, amelyek a kirándulást még tartalmasabbá, még olcsóbbá tehetik. Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy vágjon bele, lásson világot. Sokkal tarkább és tágasabb a bolygónk, mint ahogy azt Horgosnál gondoljuk…
Kalandtúráimat olvassák továbbra is e magazin hasábjain. Az elkövetkező hónapokban ellátogatunk néhány érdekes világörökségi helyszínre is.
Találkoz(z)unk valamely repülőjáraton Európa egén!
***********
Tipp: Első önálló repülős útnak Milánót javaslom. Jó az összeköttetés Budapesttel, a város-környéki repterekről egyszerű bejutni a városba, olcsók a jegyek és van mit látni, kipróbálni.
***********
Bármilyen utazással kapcsolatos kérdéssel forduljanak hozzám: borisz_82@yahoo.com
***********
Jó tudni: Ha az országban nincs magyar külképviselet, a konzuli védelem iránti igény beadható bármely európai uniós tagállam képviseletéhez, magyar nyelven. Minden uniós polgárra ugyanúgy tekintenek, mint a saját állampolgáraikra.
