Ünnepi szentmisével kezdődött tegnap a madéfalvi veszedelem 255. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés – tájékoztat a Székelyhon portál. A siculicidium (székelyöldöklés) emlékművénél Csibi József, Madéfalva polgármestere szólt az egybegyűltekhez, akik között a magyar kormány részéről jelen volt Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár és Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára is.
Csibi József hangsúlyozta, a madéfalvi veszedelem hőseire példaképként kell tekintenünk. Szavai szerint minden kor más jellegű problémákkal küzd, napjaink egyik fő feladata, hogy felelősséget vállaljunk azért a földért, ahol élünk, igyekezzünk felépíteni egy jól működő gazdaságot, és megóvni településeinket az elnéptelenedéstől. A madéfalvi polgármester szerint ha már nemzetünknek egy erős kormánya van, akkor „térségeink, településeink gazdaságának és közösségeinek megerősítése kell legyen a célunk”.
„Egyetlen birodalom sem tekintheti másodrangú állampolgároknak a magyarokat, a magyarság a Kárpát-medencében mindenütt számíthat a magyar kormány támogatására” – hangoztatta a megemlékezésen Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára.
Beszédében elmondta: a 255 évvel ezelőtti tragikus vízkereszt mementója egyrészt az áldozatoknak állít emléket, ugyanakkor a „kő súlyával” üzeni a következő nemzedékeknek, hogy nincs általános igazság a történelemben, a magyarok és székelyek igazságát a magyaroknak és székelyeknek kell kivívniuk.
Hozzátette: a magyarok nem szeretik a diktátumokat, és hajlandók életüket is áldozni egy olyan ügyért, amelyet jónak és fontosnak gondolnak, de elvárják – ahogyan a székelyek is elvárták egykor –, hogy egyetlen birodalom se tekintse őket másodrangú állampolgároknak, holmi perifériának, hanem tartsa tiszteletben a tárgyalások mentén kialakult jogok és kötelezettségek egyensúlyát, és mindenki tartsa magát az írott szerződésekhez.
„Ha pedig egy birodalom – legyen az 255 évvel ezelőtt Bécs vagy éppen most a székelyeknek Bukarest vagy mindannyiunknak néha Brüsszel – nem tartja magát ehhez, akkor ott jogszerű az ellenállás, az ősi jogi alapelvek szerint” – szögezte le Orbán Balázs.
A madéfalvi székelyöldöklésről vasárnap Bonyhádon is megemlékeztek, ahol a térség országgyűlési képviselője, Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tartott beszédet.
„A magyar kormánynak fontos feladata, hogy a nemzeti összetartozás érzését erősítse minden magyar között, éljenek a Kárpát-medencében vagy a világ bármely táján” – mondta.
„Mindent megteszünk annak érdekében is, hogy a székelyföldi települések megvalósíthassák céljaikat” – fogalmazott, megemlítve, hogy a kormány közbenjárásának is köszönhetően újították fel az 1764-es siculicidium madéfalvi emlékművét, mellette pedig új kápolnát avattak.
Az államtitkár elmondta: az évforduló alkalmából azokra az elüldözött székelyekre emlékeznek, akiknek egy része Bukovinában öt települést hozott létre, és akiknek leszármazottait 1941-ben az Al-Duna mellé, majd 1945-ben Tolnába, Baranyába és Bács-Kiskun megye három községébe telepítették.
Mint felidézte, a bukovinai kirajzások, majd a letelepítések mindig a magyar kormány támogatásával történtek, 1945-ben is az új magyar kormány sietett segítségére a népcsoportnak. A folyamatot ellentmondások, atrocitások kísérték, hiszen ez akkor a kitelepített németek rovására történt meg. „Az elmúlt évtizedek a sebeket már begyógyították, mi arra emlékezünk, hogy segítséget kaptunk ahhoz, hogy népcsoportunk hazára leljen ezen a tájon” – fogalmazott.
A kormány nemzetpolitikájának a bukovinai székelyek ma is a pozitív hatásait látják – mondta Potápi Árpád János.
A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége húsz éve emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről; 1764. január 7-én az osztrák katonaság több száz, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyt mészárolt le a székely községben. A katonai fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a vérengzés után indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol csángók fogadták be őket. Nagy részük tíz év elteltével Bukovinában telepedett le. Közülük 1941-ben 4500-an román–magyar egyezmény alapján áttelepültek a Bácskába, ahonnan 1944-ben ismét menekülniük kellett. Magyarországon a második világháború után kitelepített németek helyén, a Balaton-felvidéken, Tolna és Baranya megyei falvakban találtak új otthonra. A moldvai csángóságba olvadt székelyek végleg a Kárpátok keleti oldalán maradtak.
A bonyhádi megemlékezésen mintegy százan vettek részt, köztük Madéfalváról, Csernakeresztúrról, Marosludasról, illetve az Al-Duna mellől, Pancsováról, Székelykevéről és Hertelendyfalváról érkezett székelyek.
