Virginiában egy erdőben él feleségével és kutyájával a 71 éves Olavo de Carvalho. Még 2005-ben költözött az Egyesült Államokba az amerikai kontinens déli részének legnagyobb és legnépesebb országából, vagyis Brazíliából.
Áttelepülésére nem sokan figyeltek fel az új hazájában. Pedig a jövevény különös életutat járt be addigra. Pályafutása során foglalkozott újságírással, tanított filozófiát, könyveket írt, előadásokat tartott, működött asztrológusként, sőt az 1960-as években kommunista aktivistaként is megpróbált boldogulni. Az 1990-es évek végén azonban már a liberális gazdaságpolitika hívévé vált, politikai eszmevilága, beállítottsága is megváltozott: átpártolt a konzervatív oldalra, íróként, filozófusként és újságíróként hirdetve tanait.
Közben oda-oda sózott a hatalomnak is. Kritikáit a baloldali brazil kormányzatoknak szánta, amelyek a katonai diktatúra 1985-ös bukása óta (a közelmúltig) egymást váltogatták a 210 millió lakosú országban. A politikai elit tagjai közül olyanokat korholt, akik érinthetetleneknek, isteneknek számítottak. Közéjük tartozott Luiz Inácio Lula da Silva államfő is, akit főként már az USA-ból bírált. Gyakran a (közösségi) médiában.
A brazilok azonban nem igazán foglalkoztak vele, egészen addig, amíg a gazdaságuk nem indult el a lejtőn s zuhant mély recesszióba a 2010-es években. Akkor fokozatosan növekedni kezdett a követői csoportja. Az emberek figyelemre méltónak találták megjegyzéseit, észrevételeit, bírálatait a szülőhazájáról.
Persze egyéb témákkal is foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a kereszténység és az egyéni szabadságjogok elkötelezett híveként heves kirohanásokat intéz a globalizáció, a (szerinte létező) nemzetközi összeesküvés résztvevői, a baloldal, a kommunisták és az iszlám ellen. Ráadásul nem ritkán trágár szavak kíséretében.
Már a 2013-as kormányellenes tüntetéseken többen is azt írták a transzparensükre, hogy „Olavónak igaza volt”. Azóta több megrázkódtatás érte Brazíliát. Ezek közül is kiemelkedik a Petrobras állami kőolajipari óriásvállalathoz kapcsolódó példátlan méretű (2014-ben kirobbant) korrupciós botrány, Dilma Rousseff államfő elmozdítása hivatala éléről (2016-ban) és Lula exelnök korrupciós vádakkal történt tavalyi bebörtönzése.
A sorozatos megrázkódtatások hatására egyre többen kezdtek Carvalhóra figyelni, sőt úgy tekinteni rá, mint a prófétára, aki egyedüliként jó előre fölvázolta hazája sorsának jövőbeli alakulását. A közösségi médiában gyorsan híre ment jóstehetségének.
Követőihez csatlakozott a katonai diktatórikus rendszert magasztaló (és emiatt külföldön gyakran bírált) szélsőjobboldali populista Jair Messias Bolsonaro is, aki tavaly őszi elnökké választása után 2019. január 1-jén vette át hivatalát. Kormányzatában legalább két minisztert helyezett tisztségbe a virginiai próféta javaslatára. Az egyikük (Ernesto Araújo) a külügyi tárcát irányítja, a másik (Ricardo Vélez Rodríguez) pedig az oktatásit.
Hiába azonban Carvalho óriási népszerűsége és nyilvánvaló befolyása a politikára, bizonyos kérdésekben azonban még csodálói egy része sem ért egyet vele. Ennek ellenére a 63 éves Bolsonaro igencsak fontosnak tartja útmutatásait, nézeteit.
Személyesen ugyan még nem találkoztak, ám az elnök legfiatalabb fia, a szintén politikus (parlamenti képviselő) Eduardo Bolsonaro rendszeresen beszél vele, s fejből tudja fontosabb üzeneteinek jó részét. A brazil konzervatív körök számára azonban még mindig nem egyértelmű, hogy Carvalhónak valójában mekkora is a befolyása az elnök politikájára.
Az viszont tagadhatatlan, hogy a legfelsőbb szinten is figyelembe vették, illetve veszik a mondanivalóját. Neki pedig meggyőződése: az államfő leginkább rá hallgat. Bolsonaróról ugyanakkor úgy véli: csak akkor tér le a demokratikus útról, „ha nagyon rossz tanácsokat kap”. Ilyeneket pedig Carvalho nem akar adni az elnöknek. Ám egyebeket igen.
Már meg is üzente neki, hogy „egyszerre egy problémával foglalkozzon”; az idén a bűnözés visszaszorítására koncentráljon, mert szerinte csakis a drogbandák elleni „valódi háború” hozhatja helyre az országot, ahol évente csaknem 63 ezer embert ölnek meg. Javaslata máris értő fülekre talált. A megszállott rendpárti elnök a múlt hét végén jelezte: lazít a lőfegyvervásárlás és -tartás szabályain. Honfitársai üdvözölték az ötletet. Talán abban a reményben, hogy a saját mordállyal megvédhetik magukat az erőszakos bűnözőkkel szemben.
A kubai orvosoktól már nem kell tartaniuk, mert őket nemrég kiűzték Brazíliából. Carvalho ebben is kiemelkedő „érdemeket” szerzet, mivel ő uszított ellenük elsőként. Azzal vádolta meg az országba (2013 óta kétoldalú különprogram keretében) jó szándékkal érkezett kubai gyógyítókat, hogy titkos ügynökök, akik a brazil drogbandákkal és a föld nélküli munkások mozgalmával szövetkezve összeesküvést szőnek az állam ellen. Bolsonaro nem sokkal megválasztása után szembe is fordult a „vendégekkel”, kétségbe vonva szakmai felkészültségüket. Fenyegető és becsmérlő szavai feldühítették Kubát, amely azonnal hazahívta a Brazíliában dolgozó több mint 11 ezer orvosát.
A kommunista sziget felől fenyegető „veszélyt” tehát könnyűszerrel legyőzte Bolsonaro. Még hivatalba lépése előtt. Kérdés, meg tud-e birkózni Kínával is. Merthogy kedvenc tanácsadója szerint Peking segélyeivel „a kommunisták elképesztő erővel hatolnak be Latin-Amerikába”.
Carvalho természetesen optimista és bizakodó. Az elnökről pedig azt tartja: van benne „elegendő alázat ahhoz, hogy nagy államférfi váljék belőle”.
