2024. március 28., csütörtök

Made in China

Minden sarkon turkáló vagy kínai bolt

Az év első napjai a nagy leárazások és a ruhavásárlások időszaka. Igaz, már szilveszterre nagy akciókkal kecsegtettek bennünket az üzletek, viszont az sem jár rosszul, aki most akarja felújítani a ruhatárát. A vásárlók nemcsak a márkás üzleteket rohamozzák meg ilyenkor, hanem a kínai boltokat és a turkálókat is. Szabadka egyikben sem szenved hiányt, a városközpont szinte minden nagyobb utcáján találhatunk ilyeneket.

A turkálásról szinte mindenkinek van véleménye. Sokan rajonganak érte, vannak, akik elutasítják, mégis, talán a legjobb, ha az arany középutat választjuk, és tudatosan vágunk bele a vásárlásba, ha használt ruhákról van szó. Ha csak azért akarunk ott vásárolni, mert nem akarunk bóvli, kínai, műszálas termékeket venni, akkor nagyot tévedhetünk.

Sokszor eshetünk előítéleteink csapdájába, miszerint, amit a kínaiban árulnak, az a legolcsóbb. A távol-keleti ruhatermékek hazai boltjainak pro érve viszont, hogy minden korosztály megtalálhatja a megfelelő stílusú ruhákat, és azokat is, amiket csak párszor viselne. Andrea azok közé tartozik, akiknek nincs sok idejük a vásárlásra, ezért nemcsak ruhát, hanem más eszközöket is itt szerez be.

(Fotó: Gergely Árpád)

(Fotó: Gergely Árpád)

– Nemcsak ruhát vásárolok itt, hanem konyhai eszközöket, díszeket, játékokat vagy irodai szereket. Most csak csomagolópapírért ugrottam be, de ha valamilyen buliba készülök, akkor is ide jövök el, hogy gyorsan vegyek valamit. A táskák és a cipők kínálata számomra a legtetszetősebb. Szinte csak itt vásárolok ilyesmit, mert azok minősége semmivel sem rosszabb a butikokban árultakénál. A gyerekeket is ezekbe a ruhákba öltöztetem, gyorsan kinőnek mindent, és nem éri meg ennél drágábbat vásárolni nekik – magyarázza Andrea.

A márkás üzletekben néha tényleg mindent túlértékelnek, de a leárazás időszakában sokszor olcsóbban juthatunk hozzá pár dologhoz, mint máshol. Itt is jóformán minden műanyagból készül, de legalább a szabásvonalak a helyükön maradnak első mosás után is, a méretezés pedig európai. A tömeggyártás természetesen ezeken a darabokon is messziről érzékelhető, nehezen tudunk egyedien öltözködni. Éppen ezért korábban ilyenkor sokan varrónőhöz fordultak, manapság csak az idősebb, tehetősebb generáció teszi ezt meg. A méteráru-üzletekben viszont soha sincs leárazás, és a szabadkaiakban is a legtöbb helyen főleg szintetikus anyagokat találhatunk.

A szabadkai turkálóknak is körülbelül tíz százalékát teszik ki a német, olasz, francia árucikkek. Ha az időnk engedi, és türelmesen végigböngészünk minden polcot, akár rá is futhatunk ezekre. Persze turkálók között is hatalmas a különbség. Van, ahol csak jó állapotban lévőeket találunk, és vannak olyanok, ahol többségében elnyűtt, foltos, bolyhos, szakadt darabokat tesznek a polcokra. Az utóbbiakat általában kilóra árulják, mégsem hiszem, hogy szívesen vesszük fel ezeket, és csak a szekrényünket telítjük velük, ha nem tudunk ellenállni az olcsóságnak. A legtöbbjükben rendeltetésük szerint sorakoztatják fel a darabokat: nadrágok, szoknyák, ingek, pulcsik stb. Van azonban olyan hely, ahol ugyanezen elv alapján sorjáznak a ruhák, de színskála szerint helyezik fel őket egymás mellé, így mindenki kedvére válogathat a neki tetsző színek közül.

Snežanával egy turkálóban futottam össze, azt mondja, rendszeres látogatója ezeknek az üzleteknek, és folyamatosan figyelemmel kíséri, mikor érkezik új áru a polcokra.

– Azóta vásárolok ilyen helyeken, amióta megnyílt az első Szabadkán. Mindig a márkásabb darabokat keresem, a gardróbom tartalma csak az itt vásárolt ruhákból áll össze, persze az alsóneműt és a cipőket máshol vásárolom, mert nem tartom higiénikusnak más után hordani. Egy vásárlás során nem jövök ki az üzletből két telepakolt zacskó nélkül. Leginkább a súlyra árusító boltokat kedvelem, ugyanis ezekben van, hogy 50 dinárért árulják a ruhák kilóját. Volt olyan, hogy 100 dinárért megvehettem 3 nadrágot és 4 inget – dicsekedett legjobb zsákmányáról a vásárló.