Már csak néhány nap van hátra az óévből. Ezért érdemes kicsit nekünk is visszatekinteni az idei esztendőre, hiszen ez a kis helytörténeti tárca éppen az év elején indult útjára. Akkor 1918 újévét elevenítettük fel a Bácskai Hírlap segítségével. Az év folyamán is legtöbbet ezzel az évvel foglalkoztunk, a százéves jubileum kapcsán. Igyekeztünk régi újságok tudósításai segítségével bemutatni, hogyan éltek a város polgárai a Nagy Háború utolsó évében, hogyan zajlott le Szabadkán az őszirózsás forradalom, és milyen körülmények között vonultak be a szerb csapatok november 13-án. Emellett nem feledkeztünk meg a Mátyás király-emlékévről vagy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulójáról sem. Felelevenítettük például azt, hogy Zabothka a Hunyadiak birtoka volt, és azt is, hogy 1848. július 16-án estek át a tűzkeresztségen a szabadkai nemzetőrök. Ettől az évtől most úgy búcsúzunk, hogy egy nagy év újévét elevenítjük fel.
Ötven évvel ezelőtt is egy történelmi év köszöntött az emberiségre. Ezt tudták a Magyar Szó szerkesztőségében is. Az 1969-es újévi számába a következő címmel jelent meg egy terjedelmes írás: Az idén eljuthatunk a Holdra. Ma már tudjuk, hogy ez a nagy esemény július 21-én valóban bekövetkezett. És hogyan várták a szabadkaiak ezt a nagy évet? Egyetlen napilapunk január 3-án így tudósított erről:
„A szabadkaiak ezúttal is hűek maradtak a hagyományokhoz: legtöbben családi körben ünnepelték az újévet. Persze a vendéglők sem panaszkodhattak, mert mindhárom napon »teljes műszakban üzemeltek«.
A Patria-szállóban két zenekar és közismert énekesek szórakoztatták a vendégeket. A Spartak, az Elza, a Kisvendéglő, a sétaerdei étterem, az Ábrahám és a többi vendéglő is változatos és gazdag műsorral várta vendégeit. A színház és a mozik is ünnepi műsorral kedveskedtek a közönségnek.”
Az újév azonban nem a készülődő Holdra szállásról vált emlékezetessé városunk polgárai számára.
„A most készülő évi kimutatás szerint Szabadka azok közé a városok közé tartozik, amelynek területén igen sok és súlyos közúti baleset történt az elmúlt 1968. évben. Éppen ezért feltűnő és szokatlan körülmény, hogy az újévi ünnepek alatt a gépkocsivezetők fegyelmezetten viselkedtek, s nem idéztek elő közúti balesetet.
Szilveszter éjszakáján, január elsején, másodikán sőt harmadikán sem akadt dolga a községi és kerületi ügyeletes vizsgálóbírónak. Nem került sor közúti balesetre, sőt egyéb bűncselekmények helyszínelésére és kivizsgálására sem. Az ügyeletes bűnügyi riporterek is szenzáció nélkül maradtak” – olvashatjuk a január 4-ei Magyar Szóban.
De nemcsak a gépjármű-forgalommal voltak komoly bajok ötven évvel ezelőtt a városban, hanem a tömegközlekedéssel is.
„A villamosok már több, mint hatvan éve közlekednek a városban, az autóbuszok meg tíz év óta, de eddig az utasok nem sok haladást észlelhettek az utasszállítás terén. Sőt, van egy a pontatlanságtól és a lassúságtól fájóbb pontja a városi közlekedésnek. Az elmúlt időszakban nem csak nem építettek sehol várótermeket, hanem még a régieket is lebontották, így most a házak eresze, az árkádok alatt várakoznak az utasok” – olvashatjuk a január 8-ai Magyar Szóban.
A várótermekre pedig pont azokban a napokban lett volna a legnagyobb szüksége a szabadkai utasoknak, ugyanis kemény tél tombolt. Egész Vajdaságot tizenöt centiméter vastag hótakaró borította. Az újévi ünnepek alatt mínusz tíz Celsius-fok körül volt a nappali hőmérséklet, és január első napjaiban sem emelkedett mínusz négy fok fölé a hőmérő higanyszála.
