2024. április 19., péntek
ÉVÉRTÉKELÉS

A 2018-as évben Milo Djukanović visszatért a montenegrói politikai életbe

Montenegró 2018-as évének legnagyobb eseménye az volt, hogy alig másfél éves "politikai nyugdíjba vonulása" után Milo Đukanović visszatért a politikai életbe, amikor májusban megnyerte az elnökválasztást.

A választás valódi tétje az volt, hogy a balkáni ország folytatja-e a megkezdett euroatlanti integrációt, vagy szakít a Nyugattal, és inkább Oroszország felé fordul. A podgoricai sajtó értesülései szerint Milo Đukanović éppen azért indult ismét az elnöki posztért, mert egy gyengébb vagy kevésbé ismert jelölt talán nem nyerhette volna meg a voksolást, és oroszbarát politikus kerülhetett volna az államfői székbe.
Milo Đukanović 27 éve, 29 éves kora óta vezeti az országot, hat mandátumban miniszterelnökként, egyszer pedig köztársasági elnökként állt Montenegró élén, bár háromszor is lemondott a miniszterelnöki tisztségről, és ilyenkor másfél-két évre "visszavonult".
A nemzeti önbecsülésnek tett jót, illetve jó pontokat szerzett a kormánynak az a kezdeményezés, amellyel november utolsó napján, pontosan száz évvel az elfogadása után, a podgoricai parlament semmissé nyilvánította a Montenegró és Szerbia egyesüléséről szóló döntést.
A Szerbiával történő egyesülésről szóló 1918-as döntés semmissé nyilvánítását a kormánypártok kezdeményezték, hogy helyrehozzák azt a "történelmi igazságtalanságot", amely országukkal történt. Az egyesülést követően Montenegró csak 2006-ban vált függetlenné Szerbiától.
A montenegrói külpolitika 2018-ban leginkább állóvízhez hasonlított, a legfontosabb esemény az volt, hogy ebben az évben végre lezárult a határvita Koszovóval. A két ország 2015-ben Bécsben írta alá a pontos határvonalakat kijelölő dokumentumot, ám azt még mindkét parlamentnek ratifikálnia kellett. A megállapodás értelmében mintegy nyolcezer hektár koszovói terület került a szomszédos országhoz.
Ezenfelül 2018-ban Montenegrót is elérte a menekültválság, ám az Adria-parti országon csak néhány ezer illegális bevándorló vonult át, többségük inkább Szerbián keresztül haladt tovább Bosznia-Hercegovina és Horvátország, végül pedig Nyugat-Európa felé.