2024. április 25., csütörtök

Ki hozza az ajándékot?

Gyermekkori élményeinket igyekszünk továbbadni karácsonykor, generációról generációra

Jézuska és Télapó, avagy a vajdasági magyarok karácsonyi és újévi szokásai a szocializmus időszaka alatt címmel tartott előadást a Kiss Lajos Néprajzi Társaság őszi konferenciáján Raffai Judit néprajzkutató, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára. Karácsonyfa vagy fenyőfa, Mikulás, Jézuska, vagy Télapó? Hogyan ünnepeltünk a múlt század második felében, hogyan ünnepelünk ma? ˗ ezekre a kérdésekre kerestük a választ az ádventi várakozás napjaiban.

 ˗ A közép- és kelet-európai szocialista államokban a XX. század közepétől általános jelenség volt a karácsonyi ünnepkör mesterséges átstruktuálása, vallási jelenségek megszüntetése a hatalmi szféra részéről. Az ünnep átalakítására, illetve megszüntetésére irányuló különféle beavatkozások a térségben eltérő stratégiákat alakítottak ki. A Josip Broz Tito által vezetett szocialista Jugoszlávia állami rendszere a katolikus és a pravoszláv karácsonyt teljes egészében megpróbálta megszüntetni. Mindezt a szilveszter, illetve az újév állami ünneppé való kodifikálásával, valamint a körülötte mesterségesen kialakított szimbólumrendszerrel és rítusokkal próbálta pótolni, amit a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság 1955-ben törvénybe is foglalt. Munkám során kerestem a választ, hogy ezek a változások milyen ünnepstruktúrát eredményeztek, a társadalom hivatalos és privát szférájában milyen szokásrendszerek alakultak ki, milyen volt a társadalmi struktúra fenti és lenti, egyéni cselekvésének viszonya, milyen módszerrel próbálták az új ünnep elemeit érvényesíteni, és hogyan sikerült a karácsonyt átformálni, illetve hogy milyen egyéni, családi és közösségi stratégiák alakultak ki a vajdasági magyaroknál a karácsony megünneplésére. Kutatásomhoz a korszak nyomtatott magyar sajtóanyagának ide vonatkozó adatait, valamint a terepmunka alatt készült interjúk narratíváit használtam fel.

Ez egy viszonylag új területe a kutatásnak. Hogyan fogtál hozzá, mit helyeztél a megfigyelés középpontjába?

˗ Már előtte is foglalkoztam a vajdasági magyarok karácsonyfaállítási szokásaival, és ennek kapcsán került elém ez a téma, amit valójában mindannyian ismerünk, hiszen átéltük. Azt is látjuk, hogy a karácsonyi szokások mennyire fontosak, mert a négy évtized tiltása ellenére megmaradtak. Ez azért is van, mert a vajdasági magyarok nagy része nem volt párttag, és magas pozícióban sem voltak, és a vallási szokásaikat próbálták megtartani. Templomba járók voltak, és ennek köszönhetően a családban ünnep volt a karácsony. A legfelsőbb szinten hozott döntés értelmében az oktatási intézményekben, a közintézményekben másfajta struktúrát igyekeztek meghonosítani, a felkínált  új ünnep a Télapó-várás és az újévi fenyőállítás volt a gyerekek ünnepeként. A két karácsony, a katolikus és a pravoszláv karácsony közé helyezték ezt az ünnepet, és láthatóan azokat az elemeket próbálták ide is beépíteni, ami az ádventi időszakra jellemző. Részben a Mikulás alakja alakult át Télapóvá. A szocialista országokban ez mindenhol hasonló mintára történt, szovjet mintát követtek ezek az országok, ott a harmincas években már beliltották a karácsonyfa-állítást, a fenyőünnepet jelölték ki helyette és a Télapót mint ajándékozót.

A Télapó megjelenése egy máig érezhető káoszt okozott, a Mikulás alakjával keveredik nálunk is. A régi, hagyományos Mikulás december elején a krampusszal járt, kifordított bundában, és apró ajándékokat, virgácsot hozott. A reklámok hatására a szocializmus korában kialakult szokás maradványaként ma is zavar van Télapó és Mikulás elkülönítése tekintetében.

A karácsony ünneplése a szocializmus évtizedeiben tiltott volt, nem volt erről ildomos beszélni az iskolában, a munkahelyen. Ma hogyan emlékeznek az emberek azokra az ünnepekre?

˗ A vajdasági magyar emberek többsége ünnepelt a szocializmus időszakában. Annyiban változott az ünnep, hogy nem volt munkaszüneti nap, nehezebb volt rá készülni. Ajándéknak való sem volt az üzletekben, de még az ünnepi élelmiszerek is szilveszterre jelentek meg.  A vajdasági magyarok nagy része nyíltan ünnepelt, bár a gyerekek mentek az iskolába karácsony napjaiban is. Voltak, akik titokban ünnepeltek, a pedagógusok vagy vezetők, akik nem merték ezt vállalni, és volt köztük olyan is, aki maga is tiltotta a munkatársainak az ünneplést, de azért otthon titokban ünnepelt. Erről sok történetet hallottam. A titkolt ünnep narratíváihoz kapcsolódik az eldugott karácsonyfa motívuma, a becsukott ablakszárnyak, lehúzott redőnyök, hogy a fények ne szűrődjenek ki, az ünnep láthatatlan legyen. Voltak olyanok is, akik otthon nem tartották, de a rokonságban, a nagyszülőknél megünnepelték a karácsonyt, s volt egy szűk réteg, amely egyáltalán nem ünnepelt. Nyolc óra munka után tehát, családi körben igyekeztek megünnepelni a karácsonyt, és a templomok is megteltek az ünnep napjaiban.

Hasonló kutatások folytak-e a térségben?

˗ Jugoszlávia területén a horvát és a szlovén kutatók, kulturális antropológusok foglalkoztak ezzel a témával, Belgrádban a Jugoszlávia Múzeum (Muzej Jugoslavije) muzeológusai számos olyan kiállítást szerveztek, melyek a Tito-korszak ünnepeit vizsgálták,  köztük a szilvesztert is. A Tito-nosztalgia is nyomon követhető.

Hatalmas váltás történt a szocializmus időszaka alatt, és pontosan a népi kultúra megváltozása,  a paraszti világ felbomlása hozott nagy változást. Közelített egymáshoz a városi és a falusi kultúra, a falusi kultúra specifikusságai megszűnőben voltak, vagy megszűntek. Ebből a szempontból is érdekes rávilágítani, hogy mi az, ami megmaradt, mi az, ami fontos volt.

A rendszerváltás óta, illetve a XXI. században hogy alakult a karácsony ünneplése?

˗ Folyamatos, erőteljes változás tapasztalható, hiszen a szabadság nevében a hagyományok átalakulnak, az ádventi várakozás időszaka megszűnik, a városokat hetekkel korábban pompásan kivilágítják, a családok nagy részében a karácsonyfát is korábban feldíszítik, felállítják.

Az ajándékozók alakja, a Télapó, a Mikulás és a Jézuska érdekelt leginkább, ezért az elsőéves egyetemi hallgatókat megkérdeztem róluk. Náluk már a Mikulás és a Télapó alakja teljesen összemosódik, de nem a szocialmus Télapója van jelen, hanem a filmekből, reklámokból ismert, szánon érkező Télapó. Az óvodákban, a munkahelyeken a mai napig megmaradt a Télapó csomagosztása, az óvó nénik is gyakran Télapó-várásnak nevezik az év végi ünnepet, a káosz erőteljes, az etnikai jellegzeteségek eltűnnek, mind jobban egységes lesz a karácsony. Viszont azt is elmondhatom, hogy másrészről a karácsonyi szokások élnek, nem tűntek el.

Az étkezés hagyományos, a 24-ei böjt, a karácsonyi vacsora előtti dió, méz, alma, fokhagyma fogyasztása is megmaradt, ennek  jelentését is ismerik. A karácsonyi asztal szokása, miszerint kitesznek az angyalnak, Jézuskának ételt, a karácsonyi morzsa tisztelete, vagy az, hogy nem szabad felkelni a karácsonyi asztaltól, szintén élő hagyomány.

A hagyományápolás keretében újra sok helyen van betlehemezés, kóringyálás. Egyes falvakban a hagyományápolásnak is volt mire építeni, lehet, hogy egy rövid időre megszűntek, de utána újraéledtek a karácsonyi ünnepkör szokásai. Én azt hiszem, hogy a vallási jelentés mellett azért van a karácsonynak ilyen fontos szerepe a mai napig, mert a gyerekkori élményeikre emlékeznek vissza az emberek, a csodára, a csodavárás szép pillanataira, és ezt igyekeznek továbbadni a gyerekeiknek, unokáiknak, a következő generációnak.

Milyenek voltak otthon a gyerekkori ünnepek?

˗ Édesanyám pedagógus, ezért nálunk a karácsony nagyobbrészt titokban, a lehúzott redőny mögött zajlott, viszont mindig volt karácsonyunk, és nem különböztek szinte semmiben a mostani karácsonyoktól. Valószínű, hogy az édesanyánknak nehezebb volt rákészülni, hogy munka mellett eleget tudjon tenni az ünnepi előkészületeknek. Édesanyánk is abból merített, amit ő gyerekként megélt. A családunkban két karácsonyi szokásmód találkozott, édesapám olyan falusi családból származott, ahol a karácsonyfa volt az ajándék, ebből kifolyólag ő az ajándékozást nem is tartotta olyan fontosnak. Anyukám iparoscsaládból származik, ő azért hitte el, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, mert olyan ajándékot kapott ilyenkor, amit a szülei anyagilag nem bírtak könnyen előteremteni, és a ezt a szabadkai vonalat próbálta éltetni tovább. Nehezebb időkben is  megtalálta a módját, hogy a csoda is benne legyen a karácsonyestékben.