Az előző évekhez hasonlóan a zentaiak ezúttal is a vásártéren szerezhetik be karácsonyfájukat. Ottjártunkkor mindössze 4–8 árus kínált kisebb-nagyobb töves és vágott fenyőfákat, a luc- és az ezüstfenyőkből is nagy volt a kínálat.
Egyelőre nem nagy a kereslet az élő fenyő irán (Horváth Zsolt felvétele)
Az egyik kereskedő, Vlado, egészen Ivanjicáról hozta el fenyőit. Állítása szerint nem kifizetődő számára eljönni egészen Zentáig, de valamit csinálnia kell, ezért itt is szerencsét próbál, egyelőre azonban nincs nagy forgalma. A fenyőfák nála nagyságtól függően 500–2000 dinárba kerülnek.
A zentai Gombos Erzsébet saját termesztésű fenyőkkel jelent meg az alkalmi karácsonyfapiacon. Az ő kínálatában félezüst, ezüst- és lucfenyőket találtunk. Elmondása szerint eddig ő sem bonyolított le nagyobb forgalmat, ám – ahogyan napilapunknak elmondta – tavaly is az utolsó napokban adta el a legtöbb fát. Kifejtette, hogy a vásárlók leginkább a vágott fenyőt keresik, mert az ünnepeket követően sokaknak nincs hova kiültetniük a növényt. Nála egyébként kizárólag töves fenyőfákat lehet vásárolni 800, 1000 dinárért, illetve ennél magasabb áron.
A čačaki Miroljub már a múlt hét végén elkezdte árusítani a fenyőfáit. Szerinte úgyszintén nem éri meg egészen Zentáig elhozni a növényeket, de mivel nagy mennyiségben, kizárólag erre a célra ültették a fenyőfákat, az ország nagy részén árusítanak.
– Valamikor ez rendkívül nyereséges üzlet volt, de manapság már nem kifizetődő. De hát, istenem, ez van! A karácsonyi és az újévi ünnepek az az időszak, amikor még valamennyi fát értékesíteni tudunk, ám sajnos évről évre rosszabb a helyzet – nyilatkozta, hozzátéve, tapasztalatai szerint az ezüstfenyőt veszik a leginkább az emberek. Nála úgyszintén 500 dinárba kerülnek a legolcsóbb fák.
Karácsonyfa-vásárlás során nem árt a következő dolgokra odafigyelni: a vásárlás során mindenekelőtt győződjünk meg arról, hogy a kivágása után megfelelően bántak a fával. Ha kezünket végighúzzuk az ágakon, és tűlevelek maradnak a markunkban, vagy a fenyő tönkjét földhöz ütögetve hullanak a tűk, akkor tudhatjuk, hogy a fa már száradt, ne vegyük meg! A kiszáradást sejteti az is, ha a behajlított fenyőfák görbék maradnak. Vásárlás előtt mindenképpen döntsük el, hogy milyen fafajtát szeretnénk venni, ugyanakkor feleslegesen ne szerezzünk be túl magas fát, mivel annak több felesleges hulladék a következménye. A karácsonyfát a szoba hűvösebb részébe helyezzük, lehetőleg ne kályha vagy radiátor mellé, és figyeljünk oda arra is, hogy a törzsének az alja vízben legyen. Ha töves fát vásárolunk, tartsuk szem előtt, hogy a magasabb fák nehezebben viselik az átültetést. Élő fát nem szabad két hétnél tovább szobahőmérsékleten tartani. Az általunk megvásárolt fát ne vigyük be azonnal a meleg lakásba, hanem egy-két napra tegyük a kintinél kissé melegebb helyiségbe.
A fenyőfa állítása egyébként germán szokás. Az első feljegyzés karácsonyfáról Strasbourgból a 15. század végéről, Sebastian Brant német írótól származik. Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás karácsonyfát elsőként az 1660-as évekre emlékezve Liselotte pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla. A magyarság körében egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.
Maga a szokás a 19. század első felében jelent meg ezen a területen, és Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állíttatta a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek 1824-ben.
