2024. április 24., szerda

Az „idegen(ség)” és „más(ság)” regénye

Megjelent szerb nyelven Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye, amelyet ma mutatnak be Szabadkán

A belgrádi Kontrast kiadóház gondozásában szerb nyelven megjelent az európai irodalmi körökben is hírnevet élvező Péterfy Gergely Kitömött barbár című, Aegon-díjas regénye. A klasszikus filológiát végzett író tíz év kutatói és alkotói munka után 2014-ben regényében feltárta Kazinczy Ferenc és a kis afrikai néger rabszolgából bécsi értelmiségivé nőtt Angelo Soliman barátságának különös történetét, színesen ecsetelve az osztrák birodalomban a XVIII. sz. végén és a XIX sz. elején létrejött felvilágosodás korának légkörét. A történelmi adatokra alapozott alkotói fikcióval Péterfy a magyar irodalomban megalkotta az új Kazinczy-képet, amely eltér a közismert, kanonizálódott Kazinczy-image-tól. A regény harmadik főhőse Sophie, Kazinczy felesége, akit Péterfy felruház a mesemondó szerepével, ám női nézőpontján keresztül betekintést nyújt nem csak az akkori bécsi udvari körök, szabadkőművesek, pesti értelmiségiek, vidéki magyar kastélyok és kúriák nemeseinek eszmei világába, de az elnyomottak és kiszolgáltatottak életébe is. Ezekben a közegekben Kazinczy és Soliman idegenként mozog, a felvilágosodott világban megélik, átélik az idegenséghez és mássághoz való viszonyulásnak számos változatát és következményét, a megaláztatástól, megszégyenítéstől, bántalmazástól a kiközösítésig.

A Péterfy-regény a belgrádi Kontrast gondozásában, Preparirani varvarin cím alatt került a szerb olvasó közönség elé. Az általános érvényű eszmei, esztétikai és irodalmi értékeket hordozó mű a szerb olvasónak különös élményt nyújthat, valamint felismerést a magyar és szerb felvilágosodás korának azonos és eltérő vonásairól, hisz Dositej Obradović és Vuk Karadžić Kazinczy kortársai, mindhárman szabadkőművesek. Dositejnak a Fleischmarkton, a Drachengasséban volt a háza, Vuk Karadžić munkásságával és német feleségével kötődött a bécsi Landstrasséhoz, valamennyi jelentős könyve ott jelent meg, a Bécsi Akadémia tagja volt. Joggal feltehető a kérdés, hogy milyen idegennek vélték őket az akkori nyugati civilizációt megtestesítő fényűző Wiennában.

Írói alkotásaival párhuzamosan alapos tudományos munkát és egyetemi tevékenységet folytatott. A doktori disszertációjának és a Kitömött barbár témakörét miért merítette a magyar–osztrák felvilágosodás korából?

– Merő véletlen az egész. Kedvtelésből olvasgattam Kazinczy Ferenc munkáit, így bukkantam rá Angelo Solimannak írott levelére, onnan kezdtem el feltérképezni a történetet. Korábban nem foglalkoztam ezzel a korszakkal, e miatt a történet miatt kezdett érdekelni.

Milyen kutatások előzték meg a regény létrejöttét? Kazinczy 23 kötetes levelezéseben, a bécsi levéltárakban, a szabadkőművesek archívumaiban, az alkimisták jegyzeteiben milyen anyagra bukkant?

– Nagyon sok érdekes és fontos adatot találtam. Kiderült például, hogy Kazinczy német nyelven írt szövegeinek egy részét olyan magyar filológusok olvasták, akik nem tudtak németül, és ezért csupa zagyvasággal van tele sok Kazinczy-kiadás. A Bécsi Szabadkőműves Archívumban sok bécsi magyar anyagával találkoztam, amely segített megrajzolni a regény hátterét, emberi díszleteit. A korabeli arisztokrácia legfőbb hobbija az alkímia volt, ennek a régi, már elfeledett kedvtelésnek is számos adatával találkoztam.

Bátorságot igényelt-e Kazinczyt, a köztudatban és hagyományban kanonizálódott irodalmi idolt, írót, műfordítót, nyelvújítót regényhőssé alkotni-avatni? A kortárs olvasónak, kritikusnak felmutatni egy más Kazinczy-képet, az Ön Kazinczy-image-át?

– Amúgy sem vagyok ijedős ember, úgyhogy ez külön bátorságot nem igényelt. Inkább élvezetet jelentett a kanonizálódott kép hamis vonásait, álságos és képmutató hazugságait lefejtenem erről a végtelenül rokonszenves emberről, akit az életművön keresztül megismertem.

Az idegen(ség) és a más(ság) különböző néző pontokból való megvilágítása, kiszínezése, olykor ironikus, szarkasztikus vagy tragikomikus kiélezése a regénynek külön értelmezési dimenziókat sugall. A magyar Kazinczy Ferenc és az afrikai néger Angelo Soliman, a korabeli osztrák és magyar értelmiség kiemelkedő egyéniségei, a bécsi felső, császári és nemesi körökben csak két megalázott, kigúnyolt egzotikus idegen. Az utolsó 200 évben mennyire változott az európai viszonyulás az idegenekhez?

-- Természetesen sokat rontott rajta. Elég végignézni a mai Magyarországon vagy a Balkán országain: ma összehasonlíthatatlanul sokkal több a gyűlölet a nemzetek között, mint 200 éve, a nacionalizmus megszületése előtt volt. Az „idegen” fenomenológiája a felvilágosodásban rajzolódik ki, de a 20. században öltötte fel démoni köntösét. Úgy tűnt, hogy a második világháború utáni konszenzus a rasszizmus és a nacionalizmus eltűnésével járhat, a 21. század legnagyobb kihívása, hogy ezeket a pokolfajzatokat végképp legyőzze.

A regény harmadik nagyon is jelentős főhőse – Sophie, Kazinczy felesége. Ön neki szánta az intelligens narrátor feladatát. Neki köszönhetően válnak koherens, egyedülálló egésszé a bonyolult történetek, a különböző pszichikai, kultúrtörténeti, történelmi és filozófiai síkok. Ő a regény struktúrájának a hordozója. Mondhatjuk-e, hogy a Kitömött barbár férfi tollal írt női regény?

– Nagyon tetszik ez a meghatározás, bár amikor az ember regényt ír, olyan, mint a színész: a szereppel, amelyet játszik, teljesen azonosulnia kell. A női elbeszélő nem a női szerző privilégiuma, mint ahogy a férfi elbeszélő sem a férfié: férfi filmrendező is ugyanúgy képes női főszereplőről filmet készíteni, mint fordítva. A női nézőpont itt a 19. századi nő nézőpontja miatt volt fontos: a kor asszonya jogfosztottságban osztozott a szolgák, az idegenek, a gyerekek vagy az elmebetegek jogfosztottságával. Ez az alsó nézőpont kellett a regényemhez.

Egy interjúban említette, hogy a klasszikus filológiának köszönhetően tanult meg írni. Mennyire hatott ki stílusára az ógörög és latin írók olvasása, fordítsa?

– Egy ravaszul kacskaringózó platóni mondat; egy ördögien szellemes, rejtvényekkel és célzásokkal teli Lukiánosz-mondat; egy Apuleius által felépített bekezdés, egy Cicero logikájával felépített érvelés pompás íróiskolai példák. Miközben a klasszikusokat eredetiben olvastam, persze folyamatosan faltam a kortárs irodalmat, így egyszerre volt mesterem Cortazar és Platón, Nádas Péter és Lukiánosz, Márquez és Apuleius.

A könyvet hétfőn mutatták be Belgrádban, ma este 7 órakor pedig a Szabadkai Városi Könyvtárban ismerkedhet meg a művel a közönség. A szerző mellett közreműködik Dragan Lučić, a Belgrádi Kontrast kiadóház szerkesztője, dr. Cindori Šinković Mária egyetemi tanár, a mű fordítója. Az est moderátora Dragan Rokvić, a könyvtár igazgatója.