2024. március 28., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Atata a héten úgy eltelt a sok Luca-pogácsától, hogy órákon át a gyomrát szorongatva nyögdécselt a fotelban.

– Elpusztulok, Tematild! – panaszkoda a fater.

– Dehogy pusztulsz el! – nyugtatá meg őt amama. – Készítek egy pohár zódabikarbónás vizet, és ha megittad, fordulj egyet odakint.

– Igazad is van, Tematild, most úgyis olyan sétálós időszak járja, készítsd ki a láthatósági sárgamellényemet is. Remélem, nálunk még nem tiltották be.

– Milyen hülyeségeket beszélsz, Tegyula?

– Egyáltalán nem hülyeség, Tematild! Az egyiptomi hatóságok betiltották a sárga fényvisszaverő mellények árusítását, mert attól tartanak, nehogy az ellenzéki erők lemásolják a franciaországi tüntetéseket, ahol mindenki ilyent viselt.

– Egyáltalán, minek neked a sárgamellény?!

– Hát, ha már sétálok, ki tudja, hátha lesz valami foganatja, úgy tűnik, a franciáknak valamelyest sikerült az egy hónapja tartó csinnadratta, még ha annak következményeként a francia gazdaság némi nehézségekkel is szembesül. Az éttermek látogatottsága a felére csökkent, a kereskedők pedig egymilliárd eurós kárt emlegetnek.

– Így igaz, zomzédasszony – toppana be a zomzéd Zacsek. – Tizenhárom perces televíziós beszédében a tanárnőcsábító Macron elnök elismerte, hogy a tiltakozók dühe megalapozott, és jelképesen „gazdasági és szociális rendkívüli állapotot” hirdetett ki. Konkrét intézkedéseket is bejelentett: a minimálbér január elsejétől száz euróval emelkedik, a kétezer eurónál alacsonyabb összegű nyugdíjak után ezentúl nem kell járulékokat fizetni, a túlórapénzek pedig adó- és járulékmentesek lesznek a jövő évtől, és arra kérte a munkáltatókat, hogy minden munkavállalónak fizessenek év végi bónuszt, amely adó- és járulékmentes lesz.

Atata ennek hallatán úgy fellelkesült, hogy még a gyomorbántalmáról és az esetleges hasmarsról is megfeledkezett, de még a zódabikarbónás vizet is kilöttyintette, és helyette öntött a Zacseknak és magának egy-egy kupica pálinkát.

– Nahát, zomzéd – csodálkoza amama –, elképzelhetőnek tartja, hogy majd a mi államfőnk is a tévészereplései során gyakorolt erélyes modorában felszólítja a pénzünkből támogatott külföldi beruházókat, hogy adjanak munkásaiknak tizenharmadik fizetést?!

– Tudja, zomzédasszony, az ember összetett teremtmény, nem mindenkihez viszonyul egyformán – mondá a Zacsek, és azon nyomban elmeséle egy viccet.

Megkérdi a tizedes a századost:

– Százados úr, igaz az, hogy a krokodilok repülnek?

A százados összevonja a szemöldökét.

– Ne beszélj összevissza! Kitől hallottad ezt a baromságot?

– Az ezredes úrtól.

Mire a százados:

– Repülnek, repülnek, csak nagyon alacsonyan!

– Nyilván, mint a zerbiai életszínvonal – röhöge atata. – Lassan eljutottunk a neoliberális tündérmese utolsó fejezetéhez, amiben már alig hisz valaki, csak lehet, hogy még a mi vezetőnket nem értesítették róla.

– Nem is lehet – jegyzé meg a Zacsek –, hiszen leginkább valahol beszédet mond. Nála ez nem tizenhárom percig szokott tartani.

– Szegény, most mással van elfoglalva – sajnálkoza amama. – A gonosz kozovóiak napról napra borsot törnek a zorra alá, aztán a zellenzék is demonstratívan fölvonult, mert annak meg mindig mindennel valami baja van.

– A belgrádi menetelést hivatalosan az egyetemisták szervezték, zomzédasszony – mondá a Zacsek. – A tiltakozás közvetlen kiváltó oka pedig a baloldali Borko Stefanović és két munkatársának brutális megverése volt.

– És sokan összejöttek! – bólogata atata. – A Vučko-éra óta a legtöbben, a felvételeken szépen látszik, egyes tévécsatornákon mégis elbagatellizálták az esemény jelentőségét.

– A tiltakozás és a félretájékoztatás láttán, nekem, zomzéd, totál déjà vu érzésem támadt – mondá a Zacsek. – A tízmárkást keresve a szutyokzsebben, már majdnem kannával indultam benzint venni, mint anno a kilencvenes években!

– De hiába a nagy igyekezet – legyinte amama –, a Vučko szépen megmondta, hogy egyetlen követelésüket sem teljesíti, még akkor sem, ha ötmillióan mennek ki tüntetni. Ő egy ilyen ember, vele nem lehet lacafacázni!

– Úgy tűnik, a nagyotmondás bajnokának már megint elpusztult a digitronja – röhöge atata –, mert ha a körülbelül ötmillió szavazóval rendelkező hétmillió lakosú Zerbiából ötmillió ember utcára vonul, a logika szerint aligha kérdezne tőle bárki is bármit!

A logikáról viszont a Zacseknek egy régi vicc jutott az eszébe.

A katonaságnál az őrmester tanítja a bakákat a logikáról.

– Kovács közlegény, álljon fel! – mondja az őrmester.

– Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Kovács közlegény, maga de megváltozott. Na, érti, miről van szó?

– Igen – mondja Kovács.

– Akkor mondja vissza! – szólítja fel az őrmester.

Kovács belekezd:

– Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek, és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

Még mindig a belgrádi tüntetésen töprengve, atata megjegyzé:

– Nyilván váratlanul érte a zelnököt és legközelebbi munkatársait a tiltakozók tömegessége.

– Egy kissé biztos berezelt, mert már pedzegetni kezdte a jövő évi rendkívüli választásokat – kuncoga a Zacsek. – A zellemi klónjai, a belügyes Stefanović meg a védelmis Vulin pedig a héten a jól bevált sablon szerint megismételték az esetleges parlamenti választások fontosságát.

Ám a Che Guevara-rajongó Vulin az utóbbi időben mással is felhívta magára a figyelmet. A párizsi és a belgrádi tiltakozókhoz hasonlóan ő is menetelt, mégpedig a 63. ejtőernyős brigád katonáival.

– Nem nagy kunszt – jegyzé meg atata –, én is megcsináltam ’92–’93-ban. Talán a Vulinnak is akkoriban kellett volna, most egy kissé… hogy is mondjam: ízléstelen. Egy védelmi miniszternek nem ez a dolga. Az efféle közszereplést hagyja a celebekre.

– Pedig, zomzéd, jobb, ha belenyugszik, hogy ezeknek a mai politikusoknak egy része jobbára celebkedésként éli meg a hivatását – mondá a Zacsek –, ahelyett, hogy a munkájukat végeznék, az egyik énekelget, a másik táncolgat, a harmadik meg masíroz. Amilyen helyzetben vagyunk, nekünk elsőosztályú szakpolitikusokra lenne szükségünk, ehelyett azonban számos téren másodrangú celebek irányítják a közügyeket.

Az ejtőernyős brigád említése kapcsán pedig a faternak egy régi történet jutott az eszébe.

A katonaságnál az ejtőernyős-kiképzésen kérdezik az oktatót:

– Mondja, kérem, biztosan jó ez az ejtőernyő?

– Eddig még senki sem panaszkodott.

Pistike, pogácsamajszoló ejtőernyős és logikakedvelő kisceleb