Washington választás elé állította Moszkvát. Az üzenetet, amelyet Mike Pompeo amerikai külügyminiszter fogalmazott meg, sokan ultimátumként, fenyegetésként értékelik. Mások csak önigazolásként. Az oroszok az utóbbi lehetőséget tartják valószínűbbnek. Úgy vélik, azért lettek felszólítva és megvádolva, mert az amerikaiak akarják megtenni azt, ami ellen éppen felemelték a szavukat.
Hogy miért is zúgolódik a Fehér Ház? Történetesen azért, mert szerinte a Kreml megsértette a földi indítású rövid és közepes hatótávolságú rakéták, illetve manőverező robotrepülőgépek megsemmisítésére vonatkozó szovjet–amerikai egyezményt (INF). A hidegháború végén (1987-ben) aláírt és 1988 óta hatályos megállapodás tiltja az ilyen harci eszközök gyártását, telepítését, birtoklását és tesztelését is.
A Kreml pont fordítva látja a helyzetet. Azt állítja, hogy épp az amerikaiak készülnek a földi indítású rövid és közepes hatótávolságú rakéták, illetve manőverező robotrepülőgépek gyártására, telepítésére.
Washington és a NATO hajthatatlan: immár közösen vádolják az oroszokat, hogy (bizonyíthatóan) hadrendbe állítottak ilyen rakétákat, amelyek hatótávolsága ötszáz és ötezer kilométer közötti. A nyugati szövetség ezért elvárja, hogy az oroszok 2019. február elejéig szereljék le ezeket a harci eszközeiket. Ellenkező esetben fenntartja magának a jogot, hogy olyan rakétákkal szerelkezzen föl, amelyeket tilt az INF.
Az üzenet december elején hangzott el (Pompeo tolmácsolásában), ám jóval előtte is sejteni lehetett, hogy parázs vita következik a hagyományos és nukleáris töltetek hordozására alkalmas ominózus rakétákról, manőverező robotrepülőkről.
Donald Trump amerikai elnök ugyanis már októberben kilátásba helyezte az INF-szerződés felmondását azzal az indokkal, hogy az oroszok évek óta nem tartják tiszteletben. Trump csak abban az esetben változtatná meg a szándékát, ha Moszkva (és Peking) új egyezséget kötne Washingtonnal ezekről a fegyverekről.
A Kreml azonnal cáfolta, hogy megsértené a megállapodást. Peking pedig jelezte: ellenzi az INF-re vonatkozó egyoldalú amerikai tervet.
Az oroszok azt is megüzenték, hogy a Fehér Ház válaszlépésekre számíthat a Kreml részéről, ha felrúgja a vitatott egyezményt. Pompeo ultimátumára maga az orosz elnök reagált. Vlagyimir Putyin közölte: Washington alaptalanul vádaskodik, bizonyítékok nélkül igyekszik Moszkvára hárítani a felelősséget. Nem hagyott kétséget afelől, hogy ha az amerikaiak közepes hatótávolságú rakétákat kezdenek gyártani (mivel valószínűleg ez a valódi céljuk), az oroszok is követik a példájukat. Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy az USA már 2002-ben is tett egyoldalú lépést. Önkényesen kivonult a ballisztikus rakéták elleni védelem tilalmáról 1972-ben megkötött ABM-szerződésből, amely addig a nemzetközi biztonság egyik fontos pillérének számított.
A szópárbajba az orosz fegyveres erők vezérkari főnöke is bekapcsolódott. Valerij Geraszimov tábornok arra figyelmeztetett, hogy a globális (de legalábbis az európai) hadászati stabilitás egésze is veszélybe kerül, ha Washington felmondja az INF-szerződést. Nem titkolta azt sem, hogy hazája hadseregének célkeresztjébe kerülnek mindazok az országok, amelyek területén rövid vagy közepes hatótávolságú rakétákat helyeznek el.
Az INF és a 2010-ben (Barack Obama és Dmitrij Medvegyev akkori amerikai, illetve orosz elnök által) aláírt, s 2011 óta érvényes új START-megállapodás kulcsfontosságú a tömegpusztító fegyverek korlátozásában. Sok szakértő és politikus attól tart, hogy az INF felborítása esetén felgyorsulhat a globális fegyverkezési verseny, egyszersmind kiéleződhet a viszony a nukleáris nagyhatalmak között, ami veszélyes válságba sodorhatja a világot. A laikusok viszont attól félnek, hogy ha valamelyik atomrakéta (vagy a fölötte rendelkező hatalom) megkergül és elszabadul, az a pusztulás útjára sodorhat mindent a Földön.
Pedig 2009-ben Obama (Prágában) még a fokozatos atommentesítés folytatásáról szóló ambiciózus tervet hirdetett meg, amelyet támogatott az ENSZ is. Kezdeményezése azonban kudarcba fulladt, mivel több ország is nukleáris arzenálja bővítésébe fogott. Az amerikai–orosz fegyverkezési verseny is magasabb fokozatba kapcsolt.
Washington és Moszkva legújabb vitája az INF kijátszásáról, megkerüléséről ugyanakkor arra utal, hogy az atomfegyverek használatát szabályozó nemzetközi egyezmények roskadoznak. A rombolást azonban nem Trump indította el. A bajok sokkal korábban kezdődtek, és ezért részben az Egyesült Államokat, részben más atomhatalmakat terhel a felelősség.
Obama kísérlete viszonylag gyorsan elbukott. Az okok közé tartozik az amerikai–orosz fegyverkezési verseny is, amelyet Putyin a 2012 óta eltelt időszakban jelentősen felgyorsított. A vetélkedés hatására és a Krím félsziget 2014-es orosz bekebelezése miatt (vagyis a növekvő orosz fenyegetéstől tartva) Európa meghatározó hatalmai már nem támogatják az atomfegyverek felszámolását a NATO-n belül.
Az ókontines álláspontja tökéletesen megfelel az amerikai fegyverlobbinak és a háborús héják népes csapatának. Mindketten foggal-körömmel ragaszkodnak a hazai nukleáris harci eszközök fejlesztéséhez, gyártásához. Azzal érvelnek, hogy az USA elsősorban ezek segítségével gondoskodhat a saját és szövetségesei biztonságáról.
