2024. március 28., csütörtök

Kettős mérce a várostervezésben

A Vajdasági Újságírók Független Egyesületében tegnap megtartott sajtótájékoztatón azok szóltak a nyilvánossághoz, akik a Nem adjuk a zöldet! (Ne damo livadicu!) polgári kezdeményezés köré tömörültek, és akik a Kiszácsi és a Temerini utca kereszteződésénél lévő, építkezési telekként feltüntetett, de már évek óta zöld övezetként, parkként használt füves, fákkal beültetett terület megmaradásáért küzdenek.

A kutyafuttató placc előnytelen helyen van  ugyan,  de  másik zöld rész már régen nincs a környéken (Szeli Balázs felvétele)

A kutyafuttató placc előnytelen helyen van ugyan, de másik zöld rész már régen nincs a környéken (Szeli Balázs felvétele)

Mint ismeretes, erre a placcra az önkormányzati döntés értelmében 8 emeletes lakóépületet akarnak építeni, a tegnapi sajtóértekezletet abból az okból hívták össze, hogy a képviselő-testület holnap dönt a városi urbanisták által kidolgozott, a környék lakói által elfogadhatatlannak megítélt javaslat elfogadásáról. A Nem adjuk a zöldet! tömörülés aktivistái követelik, hogy holnap lehessenek jelen az ülésen, és hogy a városi képviselőkkel személyesen beszélgethessenek, hogy elmagyarázhassák nekik, miről van szó. – A beruházó már egy évtizeddel ezelőtt felvásárolta a kérdéses telek melletti házakat, várta a városi döntést az útkereszteződés melletti telek eladásáról. Időközben egykilométeres körzetben beépítettek mindent, nem maradt talpalatnyi zöld felület sem. Miért ne lehetne most megváltoztatni a telek rendeltetését úgy, mint ahogy azt rendszeresen megteszik, ha különböző művelődési, egészségügyi vagy oktatási közintézmények építéséről van szó? Kettős mérce szerint az építkezési beruházók érdekeit az önkormányzat mindig minden fölé helyezi, a városban élők életminőségének kérdése rendszeresen háttérbe szorul. Az urbanisták magyarázata szerint a környéken „lesz majd” park, a közeli, alig 200 méterre lévő Dositej utcában, ahol most családi házak állnak. Tapasztalatból tudjuk, hogy ilyesmire még nem volt példa, maguk az urbanisták sem hisznek ebben az ámításban. Átmeneti „megoldásként” az I. Péter király sugárút mellett lévő, a Kiszácsi utca kereszteződésére néző, 800 négyzetméteres, ugyancsak építkezési telekként könyvezett zöld felület használatát ajánlották, azt, ahol most a hajléktalanok számára működik két hálókonténer.

A hajléktalanok hálókonténerei helyén akarnak parkot létesíteni (Ótos András felvétele)

A hajléktalanok hálókonténerei helyén akarnak parkot létesíteni (Ótos András felvétele)

Tehát még nem létező, és már meglévő zöld területeket ajánlanak „cserébe” a mi parkocskánkért. A hajléktalanokat el kellene onnan költöztetni, ami hatalmas, jogi hercehurcával jár, akárcsak az odaköltöztetésük is annak idején. Sehol sem látják őket szívesen – emlékeztetett Dejan Radosavljević aktivista. – Még ha nem is lenne zöld a kérdéses placc, hanem családi ház lenne rajta, akkor se indokolt egy nyolcemeletes épület odaépítése! Senkinek – kivéve a beruházót – nem felel meg a lokáció, közlekedési káosz uralja a környéket már most, a szemközti monstrumépület garázsbejárata egyenesen a járdára meg a buszmegállóra nyílik! – hallottuk.

A tegnapi konferencia fő üzenete az, hogy az urbanisztikai döntéseket a polgárok, azaz az érintett környékek lakói megkérdezése nélkül hozzák, az aktivisták követelik azt, hogy meghallgassák őket!

A Marija Trandafil tér közelében lévő, alig pár száz négyzetméternyi zöld felületet most elkerített, kutyafuttató placcként használják. Tavasz óta tart a polgári szerveződés megmentése érdekében, azaz a „szisztematikus, urbanisztikai zöldtelenítés” ellen. A lakók és a zöldet kedvelők 1200 aláírást gyűjtöttek össze és 300 ellenvetést nyújtottak be, de ezt nem vették figyelembe a területrendezési bizottság és az Urbanizam közvállalat illetékesei. Azzal is érveltek, hogy a szóban forgó telek alkalmatlan parki rendeltetésre, ezzel a tiltakozók is egyetértenek, de jobb és egyéb híján a szóban forgó placcért küzdenek! Újvidéknek alig 5 százaléka (az európai városokban szokásos 20 százalék helyett) zöld, szinte mindent betonba öntöttek már.