Sütilázban

Horváth Zsuzsanna

2018. december 12., 22:20 >> 2018. december 12., 23:20

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Két hét múlva karácsony. Ilyenkor már minden rendes konyhatündér – a szó legnemesebb értelmében, hiszen magamat is idesorolom – tudja, hogy mit fog sütni az ünnepekre. Én is elkészítettem a listámat, amely egyre csak gyarapodik, mivel naponta kerülnek a látóterembe újabb és újabb, ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb sütikék. Becézgetem őket, hiszen nem tagadom, és most már nyilván mindenki számára világossá vált, hogy imádok sütni, új süteményeket kipróbálni, új alapanyagokat, új ízeket megismerni. És a régieket visszahozni. Apropó régiek: még mielőtt felsorolnám, mely sütemények kerültek fel a listámra, egy kis kitérőt kell tennem térben és időben.

Lukács Ferenc az ötvenes években alapította meg a cukrászdáját Kúlán, a Krámer utcában, a Ferenc József-csatornán átívelő híd mellett. A kezdetektől nagy népszerűségnek örvendett. Volt, aki csak egy krempitére, sampitére tért be, esetleg egy kávéra, de olyan is volt, aki elvitelre vásárolt nagy tételben – erre főleg vasárnap délelőtt, a nagymisét követően került sor. Nyáron a fagylalt volt a sláger, előfordult, hogy egészen a hídig álltak az emberek, és senki se méltatlankodott, hogy csak hat ízben (vanília, csokoládé, mogyoró, citrom, eper és puncs) volt kapható, hiszen máshol is ugyanez volt a választék, senkinek sem hiányoztak a különféle fantázianevekkel és színezékkel ellátott látványos fagyihegyek a hűtőből.

Illusztráció

Illusztráció

Gyakran előfordult, hogy vasárnap délután, a szieszta után, nagyanyám egy edényt nyomott a nagytatám kezébe, hogy hozzon bőven mindegyikből, majd kék üvegtálkákba porciózta. Télen süteményért küldte el a fürge nagyapámat, akinek nem esett nehezére, mert élt-halt az édességekért. Biciklire pattant, és tíz perc elteltével már hozta is: egyik kezében a fehér selyempapírba csomagolt tálcát egyensúlyozta, a másik kezével pedig a biciklikormányt fogta. Így végigkóstoltam az egész kínálatot: a már említett krempitét és sampitét, a samrolnit, a zserbót, a dobostortát, a puncstortát, a figarót, az islert, a csokis minyont, a télifagyit...

Sajnos a cukrászda 2005 után, nem sokkal a tulajdonosa halálát követően bezárt. Nem azonnal, mert a felesége – aki egyébként szinte a kezdetektől férje mellett készítette és árusította is a süteményeket –, még egy rövid ideig tartotta a frontot, és a fia is nyáron készített fagylaltot, de végül mégis lakat került az üzletre. Szomorú látvány még most is a kihalt cukrászda, és sokszor eszembe jut az isler és a csokis minyon semmihez sem fogható íze. Már nem egyszer gondoltam arra, jó lenne megszerezni a recepteket, hiszen a néni még él... Mondtam is a nagybátyámnak, hogy ha találkozik vele, kérdezze meg tőle. Közben múltak az évek, gyakran rákérdeztem, még nem...? De mindig azt a választ kaptam, hogy már nagyon régen nem látta Lukácsnét.

Aztán november végén én futottam össze vele egy közös ismerősnél. Bemutatkoztam, elmondtam, kinek az unokája vagyok – a néhai Vadócz nagyapámat, aki asztalos volt, mindenki ismerte, nemcsak Kúlán –, természetesen emlékezett az egész családra. És elkezdtünk beszélgetni. Ott helyben, szemrebbenés nélkül felsorolta nekem, mi szükséges az isler tésztájához, hogyan készül a krémje... Hatalmasat dobbant a szívem, olyan álomszerű volt ez az egész... Megjegyeztem, hogy már sokszor szerettem volna elmenni hozzá, de nem voltam benne biztos, megosztja-e velem e nagy múlttal rendelkező cukrászda süteményeinek receptjét. Visszakérdezett: És miért nem jöttél? Ez annyira felbátorított, hogy másnap, szombaton délután, egy jegyzetfüzettel a kezemben bekopogtattam az ablakán. Amikor meglátott, elmosolyodott, láttam, hogy megörült nekem. Az az egy óra hossza alatt, amíg ott ültem az egykori cukrászda műhelyében, hátam mögött az emeletes sütővel, egy karnyújtásnyira a hatalmas keverőgéptől, elmesélte a cukrászda megalakulásának történetét, megtudtam a figaró és a párizsi kocka receptjét (nemhiába, a sok-sok évtized alatt számtalanszor elkészítette őket, nem lehet azokat elfelejteni), és azt mondta, ha legközelebb elmegyek hozzá, előveszi a füzetét is, amelyben más receptek is rejtőznek... Megígértem neki, okvetlenül ellátogatok hozzá, és viszek neki a süteményeimből.

Úgy tervezem, hogy az új év első napjaiban ismét tiszteletemet teszem nála, úgyhogy készítek a részére is egy kis csomagot az ünnepi sütikből, amelyek között a zserbó, a grízes-mézes, a mézes pogácsa, a lekváros linzer, a diós-mogyorós kifli, a kekszes ostyatekercs, a gesztenyés rolád és a különféle golyók mellett természetesen ott szerepel a Lukács-féle figaró, csokis isler és párizsi kocka is. Remélem méltóak lesznek a cukrászda hírnevéhez...


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége