A magyarkanizsai származású testvérek a beszélgetés elején a művészetek közötti átjárhatóság fontosságára hívták fel a jelenlévők figyelmét, egyben kiemelve azt is, hogy legalább is szerintük egyre inkább elmosódnak a határok a művészeti tevékenységek között. Oláh Tamás jelenleg munkája mellett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytat doktori tanulmányokat. Húga, Oláh Dóra Szegeden végezte el a Tömörkény István művészeti középiskolát, s először festő akart lenni, de időközben rájött, hogy mennyire is jó a tervezőgrafika, így emellett döntött, s végül tervező grafikusi oklevelet szerzett Egerben, jelen pillanatban pedig szabadúszó grafikusként dolgozik. Mint a beszélgetés során kifejtette, hogy pont azon a határmezsgyén érzi jól magát, amelyen jelenleg is dolgozik, mivel így a grafikusság és a képzőművészet egyfajta ötvözete sokkal többet ad neki, mint amennyit külön-külön nyújthatna számára ez a két művészet.
Hasonlóképpen vélekedett Tamás is, aki szerint sok esetben kifejezetten jó a művészeti határoknak az átjárhatósága, hiszen ez sokféle kísérletezési lehetőséget rejt az alkotók számára.
Tamás a Zentai Gimnázium tanulója volt, s elmondása szerint nagyon szeretett ide járni, az itt eltöltött idő meghatározó volt számára. Ekkoriban kapcsolódott be a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjébe is, először versenyzőként, majd pedig szervezőként.
A beszélgetés során a vendégek a belső sikerélmények fontosságára is felhívták a jelenlevő fiatalok figyelmét, ugyanis szerintük ezek a leglényegesebbek, s hozzájuk képest csak másodlagos, ha mások is elfogadják, vagy esetleg értékelik mindazt, amit csinálnak. Dóri ennek kapcsán elmondta azt is, hogy számára azok az apró sikerek a lényegesek, amiket akkor érez, amikor pontosan úgy alkot meg valamit, mint ahogyan azt megálmodta, persze az külön siker számára, amikor a szakma is elismeri a tevékenységét, de akkor érzi magát sikeresnek igazán, amikor a munkájában a laikus szemlélők is észreveszik az általa elrejtett apró finomságokat, illetve poénokat.
Az est folyamán az Oláh testvérek elmondták azt is, hogy saját magukat nem tartják egyfajta példaképnek, mivel nem gondolják azt, hogy az az út, amit bejártak, másolható lenne, vagy esetleg bármiféle receptet jelenthetne mások számára, s egyben azt is kihangsúlyozták, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját útját, s mindenkinek meg kell határoznia a saját céljait, mások útjából viszont legfeljebb csak erőt meríthetnek, motivációt nyerhetnek saját maguk számára.
A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.
