Továbbra sincs vezetője vagy egységes ideológiája a francia sárgamellényes mozgalomnak, és a követelések tucatjai számos irányba mutatnak, a hangadók azonban abban egyetértenek, hogy a társadalom többsége által támogatott szociális mozgalmat folytatni kell, annak ellenére, hogy a kormány és a hatóságok ismételten erőszakos cselekményektől tartanak a negyedik országos tiltakozónapon szombaton Párizsban.
A Facebookon spontán szerveződő mozgalmat egymástól függetlenül két egyéni vállalkozó, a kamionsofőrként dolgozó Eric Drouet és az interneten kozmetikai termékeket forgalmazó Priscillia Ludosky indította el. Mindketten úgy vélik, hogy a kormánnyal vagy a politikai pártokkal nem szabad tárgyalni, csak helyi szinteken megválasztott regionális irányítókkal érdemes tárgyalóasztalhoz ülni a mozgalom egyelőre ki nem jelölt képviselőinek, és a megbeszéléseket élőben kell a Facebookon közvetíteni.
A sárgamellényesek magát szabadnak és mérsékeltnek mondó, egyre ismertebb másik két tagja, a jobboldali szuverenista Talpra Franciaország párthoz tartozó Benjamin Cauchy, a dél-franciaországi toulouse-i szóvivő és a breton Jacline Mouraud, akiknek videói szintén nagyon népszerűek a közösségi oldalakon, viszont túl radikálisnak tartják a kezdeményezők álláspontját. Múlt vasárnap a Le Journal du dimanche című hetilapban közzétett felhívásban jelezték, hogy ők szeretnének a "konstruktív elégedetlenség szóvivői" lenni, és készen állnak tárgyalni a kormánnyal. A megbeszélésre viszont nem mentek el, mert radikális társaik megfenyegették őket.
Az autópályákon, útkereszteződésekben három hete tüntetők körében is egyre inkább érezhető a széthúzás, miután a mozgalomnak az elmúlt három hétben a társadalmi támogatás ellenére nem sikerült semmilyen strukturált formát találnia. A tüntetők állandó vendégei a hírtelevízióknak és rádióknak, és gyakran egymással sem értenek egyet a követendő stratégiában.
A sárgamellényesek többsége apolitikusnak mondja magát és a "jobb megélhetésért" tüntet, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy a városokban az utcai megmozdulásokon egyre inkább az ultrajobboldali és ultrabaloldali szélsőségesek veszik át az irányítást.
A megmozdulást ugyanakkor továbbra is a kormányellenesség tartja össze: a végrehajtó hatalmat és Emmanuel Macron államfőt a héten bejelentett engedmények ellenére is lekezelőnek és süketnek tartják a sárgamellényesek a mindennapos gondjaikat illetően. Úgy érzékelik, hogy a kormány csak az erőszak miatt hátrált meg, de továbbra sem érzékeli a nehézségeiket.
A múlt szombati párizsi zavargásokat követően a francia kormány eleget téve a sárgamellényes mozgalom legfőbb követelésének bejelentette, hogy eltörli az üzemanyagadó jövőre tervezett emelését és életszínvonal-megőrző intézkedésekkel helyettesíti. Az engedmények azonban érezhetően késve érkeztek, a tüntetések folytatódnak.
"Töretlen az eltökéltségünk és még fokozódott is a bejelentett intézkedésmorzsák miatt" - mondta a francia hírügynökségnek Fabrice Schlegel, a mozgalom egyik helyi képviselője. "Ha november 18-án (az első országos tiltakozónap másnapján) érkeztek volna, csírájában fojtották volna el a mozgalmat, de a követeléseink már mások. Meghallottak minket, most meg is kell, hogy értsenek minket. Addig folytatjuk, amíg nem lesz eszmélés" - tette hozzá egy másik tüntető az AFP-nek.
Az üzemanyagadó emelésének eltörlésén túl konkrét életszínvonal-javító bejelentéseket, a minimálbér jelentősebb emelését, a vagyonadó visszavezetését és többféle népszavazást is követelnek az úttorlaszokon tüntető sárgamellényesek, miközben tucatnyi felhívás buzdítja az embereket arra, hogy szombaton ne az útblokádoknál, hanem Párizsban tüntessenek. Fabrice Schlegel szerint felelőtlenség a fővárosba menni az előző hétvégi zavargások után, inkább helyben kell folytatni a megmozdulást, s az AFP szerint a sárgamellényesek egy jelentős része is így gondolkodik.
Danielle Tartakowsky, a 20. századi francia politikatörténet kutatója szerint a tüntetéseken és az úttorlaszoknál kitartó tiltakozóknál közös elem az állami berendezkedés és a képviseleti demokrácia elutasítása. Mindent szeretnének megváltoztatni, de az állam nélkül és az államon kívül, a politikához való viszonyon nem is gondolkodva, mert a reprezentatív politikát eleve rossznak gondolják, ezért nem átalakítani, hanem leépíteni szeretnék. Ez a hozzáállás pedig teljesen ideológiamentessé tette a sárgamellényesek mozgalmát.
