Hogy a változások korát éljük, bizonyítja az a tény is, hogy az oktatásügyben újabb reformfolyamatok kezdődtek, és minden oktatásban dolgozó új kifejezésekkel, fogalmakkal, tanítási és tanulási hozzáállásokkal, új továbbképzési formákkal szembesül. Elvárják a pedagógusoktól, és igenis szükség van az élethosszig tartó tanulásra, alapvető követelmény a versenyre épülő világunkban. Egyebek között erre is föl kell készítenie az iskolának a felnövekvő nemzedékeket.
A számos újdonság közül most a kompetenciákról szólnék, pontosabban a tantárgyközi kompetenciákról (međupredmetne kompetencije) mint új kulcsfogalomról, amellyel nemcsak a tanároknak, tanítóknak kell megbarátkozniuk, hanem a szülőknek is, mert csak így tudják megérteni, elfogadni és támogatni gyermekük iskolai fejlődését, és megérteni az elvárásokat, amelyek a gyerekekre, vagyis a tanulókra vonatkoznak. Lássuk először is, melyek is azok a kompetenciák!
Ahhoz, hogy valamit el tudjuk sajátítani, meg tudjunk tanulni, meg kell értenünk, hogy mit is jelent az adott szó/kifejezés/fogalom. Ismeretlen szavak esetében vagy A magyar nyelv értelmező szótárában kell utánanézni, vagy ha ott nem találjuk, akkor az Idegen szavak és kifejezések szótárát kell fellapozni. A kompetencia szót ez utóbbiban érdemes keresnünk. Latin eredetű, jelentése: hatáskör, illetékesség; hozzáértés; alkalmasság, rátermettség, képesség. A pedagógiai szakirodalomban a 2000-es évek elején lett kulcsfontosságú, és azóta mind gyakrabban találkozunk vele. Mivel oktatásról, tanításról és tanulásról van szó, a számos kompetenciafajta között a pedagógiai kompetenciákban kell tovább kutakodnunk. A pedagógiai kompetencia fogalom készségek és képességek együttesét jelenti, melyek segítségével valaki problémamegoldásra képes egy adott területen, jelenti továbbá az illetőnek azt a hajlandóságát is, hogy a problémamegoldásra való képességét alkalmazza és kivitelezze. A fogalom magában foglalja az illető tudását, tapasztalatait éppúgy, mint személyes adottságait. A kompetencia a döntést, kivitelezést, megvalósulást szolgáló képességrendszer – írja a Wikipédia. A szakirodalom a kompetenciának több összetevőjét határozza meg, így magában foglalja az ismereteket, a tudást, a készségeket, a jártasságot, majd a személyes értékeket, az attitűdöt (cselekvésre való készenléti állapot, beállítódás), az egyén személyiségét és utolsó összetevőként a motiváltságot. Az új oktatási törvényt (Törvény az oktatási és nevelési rendszer alapjairól) honatyáink az idén hozták meg, 11. és 12. cikkelye szól a kompetenciákról, a 11. cikkely az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (ključne kompetencije za celoživotno učenje), ebből nyolcat fogalmaz meg, míg a 12. cikkely a tantárgyak közötti tizenegy általános kompetenciát határozza meg (opšte međupredmetne kompetencije).
Az általános tantárgyközi kompetenciák minden tantárgy tanításán keresztül fejleszthetők, és különféle helyzetekben és kontextusokban, különféle problémák és feladatok megoldásakor szükségesek minden tanuló számára az önmegvalósításuk, személyiségük fejlődése szempontjából, emellett segítik az egyént a társadalmi folyamatokba való bekapcsolódáskor, a munkavállaláskor, és alapját képezik az élethosszig tartó tanulásnak. A tantárgyak közötti általános kompetenciákból tizenegyet sorol föl a törvény: 1. tanulási kompetencia, 2. felelősségteljes részvétel a demokratikus társadalomban, 3. esztétikai kompetencia, 4. kommunikáció, 5. a környezethez való felelősségteljes viszonyulás, 6. az egészséghez való felelősségteljes viszonyulás, 7. kezdeményezőképesség és a vállalkozásra irányultság, 8. adatfeldolgozás kompetenciája, 9. problémamegoldás, 10. együttműködés, 11. digitális kompetencia.
Az első tantárgyközi kompetencia a tanulási kompetencia, az egész életen át tartó tanulás alapja. Ez tulajdonképpen a „tanulás tanulása”, hisz már jó ideje megfogalmazódott az iskolával szemben a hatékony tanulási módszerek kialakításának igénye, a tanulás tanításának szükségessége, az önálló tanulásra való felkészítés, egyfajta tanulási kultúra kialakítása, mondhatjuk úgy is, hogy az iskolában és egyben az oktatásban, legvégül a családban is a tanulás és a továbbtanulás érték legyen, amelyet a gyerekeinknek, a tanulóknak az iskola biztosít a vándortarisznyába. A különféle tantárgyak tanulása folyamán a tanulónak képzettnek és motiváltnak kell lennie arra, hogy megértse a tanulás fontosságát; kiválassza a megfelelő módszereket; kövesse saját haladását a tanulás során; és a tanulást az általa megfogalmazott szándékoknak és céloknak megfelelően irányítsa. A tanulási kompetencia fejlődésével a tanuló új ismereteket és készségeket szerez, alkalmazva korábban szerzett tudását és iskolán kívüli tapasztalatait. Tudatosul benne a tanulás alkotói természete is. Kitartó, és legyőzi a tanulási nehézségeket.
Nagy feladat vár tehát a pedagógusokra, a tanulókra, a szülőkre egyaránt, mert sok mindenen változtatni kell. A pedagógusok szempontjából elsősorban a tanítási paradigmán, a megszokott tanítási, előadási módszereken. El kell fogadni és megtanulni az új digitális technológiák alkalmazását az oktatásban, ki kell lépni az előadó, oktató, tanító szerepéből, és átváltani a tanítást és tanulást szervező, vezető, irányító, támogató stb. szerepébe. Remélem, sikerrel.
