2024. április 25., csütörtök

Kevés, vagy nagyon kevés

Döntött az államfő. Mégis lesz, azaz lett az idén is egyszeri segély a nyugdíjasoknak, mégpedig 3000 dinár értékében.

A közvéleményben nem az a hír okozott meglepetést, hogy segélyben részesülnek a nyugdíjasok, hiszen tavaly és tavalyelőtt is volt erre példa, amikor 5000 dinárral lepte meg őket az állam, hanem az, hogy napokkal ezelőtt az illetékes miniszterek, a népjóléti és a pénzügyi tárca vezetői is azzal igyekeztek meggyőzni a lakosságot, hogy a november elejétől fizetett magasabb nyugdíjak annyira megterhelték az államkasszát, hogy ennél több juttatásra már nincs mód. Nyomban hozzátették, az állam nem feledkezik meg szépkorú polgárairól, akik „a legnagyobb terhet viselték az ország gazdasági felemelkedésében” és ezért jövőre két ízben is számíthatnak egyszeri segélyre. Az egyik is, a másik is hétezer dinár értékű lesz, mondták. Mégsem úgy történt.

(Gergely Árpád illusztrációja)

(Gergely Árpád illusztrációja)

Múlt péntek este minisztereit meghazudtolva jelentette be egyik televíziós szereplése során Aleksandar Vučić elnök, hogy mégiscsak kiutalnak minden nyugdíjasnak havi ellátmánya nagyságától függetlenül 3000 dinárt. Megteremtődtek rá a feltételek, és mind az 1,7 millió nyugdíjas megkapja ajándékát, ami az államnak 5,24 milliárd dinárjába kerül. A kellemes meglepetést követően felpörögtek az események. Az ígéret varázslatszerűen beteljesült, alig múlt el egy hét, és a következő pénteken már valamennyi érintett számláján ott hevert a pénz.

A közvélemény és az érintettek többsége már nem érzi magát elvarázsolva az összegtől, még a novemberi nyugdíjkorrekció után sem. Hogy kevés, vagy nagyon kevés a kiutalt segély, azt mindenki a maga pénztárcája szemszögéből ítéli meg, de érdemes egy kicsit elbarangolni a statisztika mezejére. Érdekes adat, hogy Szerbiában a nyugdíjasok 80,4 százaléka még most sem kap kézhez havonta 35 000 dinárnál nagyobb ellátmányt. Tehát, ehhez az összeghez viszonyítva nem is oly kevés. Tovább is lehet fokozni a helyzetet azzal, hogy az idősek 21,6 százalékának havi járandósága még a 15 000 dinárt sem éri el. Az ő helyzetükben pedig egyáltalán nem kevés a 3000 dinár egyszeri segély. Aki pedig a 26 320 dináros átlagnyugdíjat „élvezi” a havi járandóságának majd tíz százalékát kapja ily módon kézhez. Csak az a kérdés, mit tud kezdeni ennyi pénzzel.

A novembertől folyósított nyugdíjnöveléshez, vagy pontosabban a négy évvel ezelőtti szintre való visszaállításával kapott összegekhez is érdemes viszonyítani. Azok, akiknek nyugdíja nem érte el a 32 000 dinárt, öt százalékos növelést kaptak novembertől. Ebben a kategóriában mintegy 100 000 nyugdíjas ellátmánya csupán 500 dinárral növekedett. Több mint kétszer ennyi, vagyis 260 000 idős polgárnak 1000 és 1250 dinár közötti összeggel emelkedett nyugdíja. Tehát, a 3000 dináros segély nagyobb, mint a növelés értéke.

Szerénykedve, félrevezetni a közvéleményt így is lehet játszadozni a számokkal, de a hétköznapi valóság egészen más helyzetet fest. A megtörtént nyugdíj-visszaállítás és az egyszeri segély összege együtt a nyugdíjasok döntő többsége esetében nem követi a közműszámlák növekedésének ütemét, nem tart lépést a piaci árak, a különböző szolgáltatások díjának emelkedésével, növekedésével. Nem beszélve arról, ha gyógyszervásárlásra vagy más létfontosságú kiadásra kényszerül a nyugdíjas.

A segély folyósítása dicséretes, a potyának mindenki örül, de ezzel még senki sem jutott előbbre.