Az idei év a szabadkaiak számára valószínűleg arról marad emlékezetes, hogy márciusban végre átadták a felújított Zsinagógát, amely évtizedekig méltatlan körülmények között állt a város szívében. A régi pompájában ragyogó épületben most egymásnak adják a kilincset a látogatók, kulturális események színterévé vált a belső tér, és mindennapossá vált a Zsinagógát fotózó turisták látványa a Jakab és Komor téren. Az általános érdeklődést látva nem csodálkozhatunk azon, hogy a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet gondozásában egy új könyv jelent meg a Zsinagógáról, amelyet Dömötör Gábor építész, műemlékvédelmi szakmérnök írt, akinek nem mellesleg az építészeti tervei alapján újították fel az épületet. Így nagy elvárásokkal vettük kezünkbe a kiadványt. Különösen azért, mert ennek az épületnek igen gazdag irodalma van. Története közismert.
A kötet bevezetőjében az épület megszületésének történetével ismerkedhetünk meg, a tervpályázat kihirdetésétől az átadásig. Ebben a részben megtudhatjuk, hogy Komor Marcell és Jakab Dezső tervét milyen körülmények között fogadták el. A korabeli sajtó tudósításai alapján olvashatunk az 1903. szeptember 17-ei átadásról, amely vallási hovatartozástól függetlenül minden szabadkai lakos ünnepévé nőtte ki magát. A bevezető után az építkezés körülményeiről szóló fejezetet találunk, amelyben a szerző megállapítja, hogy Komor Marcell és Jakab Dezső a Zsinagóga sikerének köszönheti, hogy tőlük rendelték meg a szabadkai Városháza terveit is. A könyv fő részében egy részletes leírást kapunk az épület külsejéről és belső teréről, a legfontosabb adatokkal, stílusjegyek ismertetésével és a szimbólumvilág bemutatásával, de a negyven évig tartó helyreállítási munkálatokról is szó esik, amely a magyar állam hathatós támogatása nélkül nem fejeződhetett volna be. A könyv szövege a magyar mellett szerb, horvát és angol nyelven is olvasható. A kiadványban leírtakat Željko Vukelić szemkápráztató fényképei szemléltetik.
A könyvet elolvasva le kell szögeznünk, hogy nem tartogat sok újdonságot a történelem szerelmeseinek, a Szabadka helytörténete iránt érdeklődőknek. Nem ismerhetjük meg belőle a századfordulós szabadkai zsidó közösséget, nem kapunk átfogó krónikát az építésről, és nem is tudjuk meg az épület kultúrtörténeti jelentőségét sem. Ez azonban nem is célja a könyvnek. Aki a Zsinagóga részletes történetével akar megismerkedni, annak Klein Rudolf 2015-ben megjelent alapos munkáját ajánljuk. Dömötör Gábor könyve teljes egészében a látogatók számára íródott. A terjedelem is ennek van alárendelve, hiszen maga a szöveg alig tesz ki harminc oldalt, így a látogatás előtt könnyen és gyorsan áttekinthető. De a szöveg stílusán is érződik, hogy kalauznak szánták ezt a munkát. Az oldalak lapozgatása közben az az érzése támad az olvasónak, mintha Dömötör Gábor megfogná a kezét, és egy kört tenne meg vele a Zsinagóga körül, majd bekísérné a főbejáraton át a belső térbe, egészen a templom legszentebb helyéig, a frigyszekrényig, miközben megmutatná a legfontosabb látnivalókat, elmesélné jelentéstartalmukat. Mindezt olyan részletekbe menően teszi, hogy még a belső térben elhelyezett márványtáblákról is megtudhatjuk, hogy miért kerültek oda, és kiknek állítanak emléket.
A könyv legnagyobb erőssége és egyben a legérdekesebb része is a Zsinagóga szimbólumvilágának ismertetése, amelyből olyan információkat tudhatunk meg, mint hogy az épület alakja a sivatagi imasátrakat idézi, vagy hogy a bima és a frigyszekrény nem az épület közepén helyezkedik el, ahogy az az ortodox zsinagógákban szokás, hanem keresztény templomok oltáraihoz hasonlóan a keleti oldalon. Ez utóbbi ténynek az a magyarázata, hogy a szabadkai hitközség neológ irányzatához tartozó tagjai voltak az építtetők. De Dömötör Gábor azt sem hallgatja el, hogy a Zsinagóga zsidó vallási jelképei közé szabadkőműves szimbólumok is keverednek, Jakab Dezső és Komor Marcell ugyanis a szabadkőműves Galilei-páholy tagjai voltak.
Összegezve elmondható, hogy Dömötör Gábor nagy érdeme abban rejlik, hogy nem egy monumentális monográfiát kívánt az asztalra tenni, hanem a könyv megírásakor azokra az iskolásokra, turistákra, érdeklődőkre gondolt, akik egy látogatás alkalmával vagy egy koncert előtt megcsodálják a Zsinagógát. Ők kaptak egy útikalauzt a kezükbe, amely a szemlélődés élményét teszi teljessé azzal, hogy a látottak mellé magyarázatokat és információkat nyújt írott formában, nem nagy terjedelemben és nem száraz adatokkal telezsúfoltan, hanem könnyen emészthető, olvasmányos stílusban. A mű hasznos lehet azok számára is, akik behatóbban ismerik a Zsinagóga történetét, mert ha belépnek ebbe a csodálatos, felújított épületbe, ők is óhatatlanul látogatókká válnak, akik csak a látványban gyönyörködnek, és akkor nekik is jól jön egy útmutató.
A kötetet a Magyarország–Szerbia határon átnyúló Interreg-IPA-program keretében adták ki.
