Csütörtökön este Szabadkán a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban az Európa és mi sorozat keretében dr. Mészáros Zoltán történész, szabadkai főlevéltáros A köztársaság napja címen tartott előadást. A történész a titói Jugoszlávia legnagyobb ünnepének hátterét mutatta be, felvázolva a partizánok II. világháborús tevékenységét, az AVNOJ II. ülésszakának jelentőségét, és a kommunista hatalom viszonyulását november 29-éhez.
Mészáros Zoltán bevezetőjében elmondta, hogy a köztársaság napján a kommunista hatalom az 1943. november 29-én Jajceban megtartott AVNOJ, azaz a Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanács II. ülésére emlékeztek. 1945-ben ugyanezen a napon kiáltották ki a köztársaságot, és 1946-ban nyilvánították ünneppé. Miután Jugoszlávia széthullott, akkor is állami ünnep maradt egészen 2002-es megszüntetéséig.
A bevezető után Mészáros Zoltán a II. világháború délszláv vonatkozásait ismertette. Elmondta, hogy a háborúban számos formáció, fegyveres mozgalom vett részt, amelyet a titói történetírás igyekezett összemosni. Így például a besorozott horvát katonákat, az úgynevezett domobranokat összemosták az usztasákkal, a szerb királypárti hadsereget (Jugoslovenska vojska u Otadžbini) pedig a csetnikekkel.
A partizánmozgalommal kapcsolatban a történész igyekezett több tévhitet eloszlatni. Az egyik ilyen tévhit, hogy a partizán felkelés 1941. július 7-én kezdődött Szerbiában. Valójában már 1941 májusában kitört az ún. Független Horvát Állam területén. Azért itt, mert az usztasa állam oly mértékben üldözte és gyilkolta a területén lévő szerb lakosságot, hogy az fegyveres ellenállásba torkollott. De a partizán háború legjelentősebb eseményei is az usztasa államalakulat területén zajlottak le.
– Hol volt az igmani menetelés? A mi régi tankönyveinkben azt írták, hogy Boszniában volt. Földrajzilag valóban ott volt, de akkor az a terület a Független Horvát Államhoz tartozott – mutatott rá Mészáros Zoltán, és hozzátette, hogy a kozarai csata helyszíne közel van a jasenovaci haláltáborhoz, és a két helyszín eseményei nem érthetőek meg egymás nélkül.
Mészáros Zoltán azoknak a térképeknek a hitelességét is megkérdőjelezte, amelyek a régi tankönyvekben a partizán mozgalom által felszabadított hatalmas területeket mutatta be. A német megszálló alakulatok arra törekedtek, hogy a fontos nagyvárosokat és a jelentős útvonalakat ellenőrizzék. Nem törekedtek arra, hogy a magasan fekvő hegyvidéki területeket is megszállás alatt tartsák. A történész rámutatott, hogy a németek egészen 1944 végéig ellenőrzésük alatt tartották a városokat és a fontosabb útvonalakat. A partizánoknak ezeket csak a szovjet csapatok megérkezésekor tudták felszabadítani.
Az AVNOJ II. ülésével kapcsolatban Mészáros Zoltán azt a kérdést tette fel, hogy a II. világháború után miért pont ezt az eseményt ünnepelték, hiszen az AVNOJ I. ülése mondta ki, hogy az Antifasiszta Tanács Jugoszlávia legfőbb döntéshozó szerve. A történész szerint ez azért van így, mert a II. ülés idején ismerték el a nagyhatalmak a Tito vezette partizánokat, a németek ellen küzdő egyetlen délszláv mozgalomnak.
– A Köztársaság napja, mint ünnep, kényszerből kezdődött, utána, amikor sokan hittek a titoizmusban, valódi ünnep volt, majd sablonossá vált, és elvesztette az erejét és jelentését – zárta előadását Mészáros Zoltán.
Mészáros Zoltán előadásával zárult a VM4K Európa és mi sorozata.
