2024. március 28., csütörtök

„Ha repülni akarsz, a madarakkal kell csivitelned”

Dr. Simon Vilmos volt a zentai Példakép(p) című rendezvény vendége

Újabb állomásához érkezett a zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) rendezvénysorozata, amelynek vendége csütörtökön este dr. Simon Vilmos egyetemi tanár, informatikus, közösségszervező, a budapesti Vajdasági Baráti Egyesület elnöke volt, aki Máriás Endre, az est házigazdája kérdéseire válaszolva mesélt a gyökereiről, gyermekkorának meghatározó pillanatairól, pályafutásának legfontosabb mérföldköveiről, valamint arról is, hogy miképpen, milyen elvek szerint végzi az oktatói, mentori, közösségszervezői tevékenységét.

Vilmos Újvidéken született. Elmondása szerint mindent megkapott a szüleitől, ami az előrehaladáshoz kell. Igazi újvidéki polgári családba született, ami városi attitűdöt adott számára, ugyanakkor jelen volt a falusi háttér is, amit nagyon fontosnak tart, hiszen gyermekkorában egy igazi földművescsaládnál nagyon sok időt eltöltve került közel a természethez, így alakult ki benne az a pozitív értelemben vett kettős értékrend, amely ma is meghatározza, és amelyre ma is büszke.

Akkoriban nem a műszaki tudományok, hanem inkább a biológia és a történelem érdekelte, egy időben az Indiana Jones-filmek hatására régész szeretett volna lenni, viszont rájött, hogy az archeológia szűkebb pátriánkban nem úgy működik, mint a kalandfilmekben, ezért inkább a műszaki tudományok mellett döntött. Ennek ellenére a mai napig nagy szerelmének tekinti az ornitológiát, és saját bevallása szerint csak úgy tudja elviselni a nagyvárosi hektikus életmódot és az azzal járó stresszt, hogy a közelben van egy erdő, ahol hat-hét órát is el tud tölteni egymagában, erdőt jár, hegyet mászik, enélkül ugyanis képtelen lenne a nagyvárosban élni.

Dr. Simon Vilmos a zentai BeeHome Közösségi Házban megtartott esten (Horváth Zsolt felvétele)

Dr. Simon Vilmos a zentai BeeHome Közösségi Házban megtartott esten (Horváth Zsolt felvétele)

Az est vendége elmondta, hogy a hétköznapokban mindenekelőtt az alkotás öröme motiválja, ezért is vág bele újabbnál újabb projektumokba, ugyanakkor az egyetemi hallgatóit, a mentoráltjait és barátait is erre ösztönzi. Leszögezte, sok év tapasztalata kell ahhoz, hogy a rengeteg ötlet közül az ember a leginkább megvalósíthatót tudja kiválasztani, majd hozzátette, őt is számos csalódás érte, mert ahogyan másokban, az ő fejében is felmerült rengeteg olyan ötlet, amelyről úgy vélte, hogy nagy dobások is lesznek, végül mégsem úgy sikerültek, ahogyan szerette volna.

Vilmos szerint nagyon fontos, hogy reálisan érzékeljük a környezetünket, amihez nemcsak a szűkebb pátriánkat kell megismernünk és megértenünk, hanem az egész világ irányába is nyitottnak kell lennünk. Hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a fiatalok sokat utazzanak, közben minél több impulzust gyűjtsenek, mert ebből a későbbiekben is építkezhetnek. Hozzátette, sokszor éppen egy-egy utazás során derül ki, hogy az ötletünk létezik-e már valahol a világon, és ha igen, akkor miképpen van jelen.

– Ha megnézzük a térségünkben a nagy produktumokat, láthatjuk, hogy elég sok olyan van közöttük, amelyek egy már létező ötletet másoltak le, vagy fejlesztettek tovább – emelte ki, hozzáfűzve, az alkotás esetében az is nagyon fontos, hogy reálisan mérjük fel, van-e igény az elképzelésünkre.

– Nekifoghatunk egy közösség építésének, de ha az embereknek nincs szükségük a közösségi érzésre vagy élményre, akkor hiába építjük az egészet – magyarázta, majd hozzátette, álmodozni jó, ugyanakkor fontos, hogy két lábbal álljunk a földön, és nézzük meg, mire is van igény, mi az, amire tényleg érdemes energiát szánni. Kiemelte azt is, hogy a fiatalok mindig olyan személyektől kérjenek tanácsot vagy útmutatást az elképzeléseik megvalósításához, akiket az adott területen a legtapasztaltabb szakemberek között tartanak számon, mivel mindenki találkozhat olyanokkal, akik megpróbálják meggátolni az elképzelései megvalósításában.

– Nagyon nehéz megtalálni a jó mentort – jegyezte meg Vilmos, aki elmondta, ő már fiatalként jobban érezte magát az idősebbek társaságában, és mindig is kereste az olyanok társaságát, akiktől sokat tanulhatott, ugyanakkor az ő életében is voltak olyanok, akik el akarták tántorítani egy-egy, később sikeresnek bizonyuló ötlet megvalósításától.

– A többségi vélemény mindig is a lebeszélés volt. Egy halra hallgatva sohasem tanulnánk meg repülni. Ha repülni akarsz, a madarakkal kell csivitelned, nem pedig a halakkal – magyarázta, hozzátéve, hogy voltak és a mai napig vannak, akik szerint nehéz fába vágja fejszéjét. Mint mondta, általában őket is meghallgatja, mert az ellenkezésük alapján azt is le tudja szűrni, mennyi energiát kell egy-egy elképzelésének a megvalósítására fordítania.

A BeeHome Közösségi Ház csütörtök esti vendége a beszélgetés során arra is felhívta a jelen lévő fiatalok figyelmét, rendkívül fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit igazán szeret, hiszen csak abban tud igazán kiteljesedni és sikeres lenni. Ezzel szemben a fiatalok túlnyomó része nem tudatosan választja meg a pályáját, hanem a külső körülmények hatására és a környezetében élők véleményére adva, ami sok esetben akár tévútra is vezetheti őket.

Az est folyamán szó volt a budapesti Vajdasági Baráti Egyesület tevékenységéről is. Vilmos a kétezres évek elején szervezte meg Budapesten az első vajdasági bulikat, amelyeken a többi, tartományunkból elszármazott résztvevővel együtt nagyon jól érezték magukat, viszont mindig maradt bennük némi hiányérzet arra vonatkozóan, hogy a zenés összejöveteleket követően mindenki a saját útját járta. Ezért hat évvel ezelőtt kezdett el azon gondolkozni, miképpen is lehetne szorosabbra fűzni az anyaországban élő vajdaságiak kapcsolatait, és arra gondolt, mindenekelőtt olyan embereket kellene kiválasztania, akiket egy közös cél vezérel. Ezért összehívta azt a 20-30, a magyar fővárosban élő vajdaságiak körében meghatározó embert, akik értelmiségiként vagy vállalkozóként már letettek valamit az asztalra, majd egy hosszú folyamatot követően megalapították a Vajdasági Baráti Egyesületet, amelynek keretében jótékonysági esteket, családi piknikeket is szerveztek, valamint számos egyéb projektumot is megvalósítanak. Vilmos szerint két-három évvel ezelőtt ért be csapat, amikor már az üzletek és a közös projektumok is megindultak.

– Most már bízunk egymásban, tudjuk, ki kicsoda, és tényleg egy erős baráti közösség alakult ki – mesélte a vajdasági származású fiatalember. Az est folyamán kikerülhetetlenül felmerült a térséget sújtó elvándorlás kérdése is. Vilmos ennek kapcsán elmondta, hogy a fiatalok itthon maradásához nem elegendő munkahelyet nyújtani, engedni kell őket kibontakozni is.

– Ha nem látja a fiatal annak a lehetőségét, hogy bármit elérhet helyben, akkor el fog menni. Ha viszont azt tapasztalja, hogy itt is bármit elérhet, és ebben semmi sem korlátozza, mondjuk, ha a világpiacra szánja a termékét, és ezt el is tudja érni, akkor maradni fog – mutatott rá, hozzáfűzve, ezzel ugyan nem lehet megállítani a tömeges elvándorlást, viszont el kell kezdeni ezen dolgozni, és fel kell építeni tartományunkban azokat az IT-vállalkozásokat és vajdasági csúcstermékeket, amelyek magukban hordozhatják mindennek a lehetőségét, Vilmos ugyanis elsősorban az IT-területben és az egyedi mezőgazdasági termékek létrehozásában látja a vajdasági magyar fiatalok legfőbb kitörési lehetőségét.