Néhány hónapja a Dimitrije Tucović utca végén, a Zsidó Hitközség épületével szemben egy felújított épület díszíti a város központját. Ennek az épületnek az a különlegessége, hogy az oldalán egy igen szép murália látható, amely két szabadkai fiatal, Dejan Stojšić és Nemanja Rakić alkotása. Az ábrán egy édességdobozt tartó asszony látható, akit két gyermek fog közre. A jelenet fölött a következő felirat olvasható: „Brummer cukorkái és csokoládéi a legjobbak!” Az ábra egy régi cég reklámtábláját idézi fel, amely elrepít minket a szabadkai édességgyártás hőskorába.
A város édességiparának történetét Stevan Mačković Industrija i industralizacija Subotice (1918– 1941) című könyvében találhatjuk meg. Itt olvashatjuk, hogy Brummer Gyula, korának ismert szabadkai iparosa 1904-ben Első Szabadkai Cukorka és Csokoládégyár néven alapított édességüzemet. Az édességeket a Zombori úton található gyárban készítették, amit a Korzón (akkoriban Kossuth utca), a színházzal szemben, a Vojnics-palota földszintjén berendezett üzletükben értékesítettek. A vállalat a húszas években élte fénykorát, amikor harminc személyt foglakoztatott, és évi négy vagon édességet gyártott. Brummer a gyári gépeket, a hozzájuk való alkatrészeket és felszereléseket külföldről szerezte be. 1927-ben Németországból például olyan mintákat hozatott, amelyekkel olyan cukorkákat gyárthatott, amelyeken a „Brumer” és a „Subotica” felirat volt látható. 1936-ban bővült a vállalat kínálata, amikor is kekszek, piskóták és mézeskalácsok gyártását is elkezdték. Brummer Gyula 1939-ben bejelentette, hogy a gyára beszünteti tevékenységét, de csak azért, hogy fia, Imre, a vállalatot kézműves üzemként vehesse át. A vállalkozásnak azonban véget vetett a II. világháború. A Brummer család tagjait zsidó származásuk miatt Auschwitzba deportálták, és onnan sajnos legtöbbjük már soha nem tért vissza.
A történet nem lenne teljes, ha nem tennénk hozzá, hogy a híres Ruff család Brummer Gyulánál tanulta ki az édességgyártás mesterségét. Ruff Mór zsidó származású utazó kereskedő volt, aki bőrt, dohányt és gyapjút árult. Családjával Zentán telepedett le. Itt született 1895-ben József nevű fia. Mór Zentán ecet gyártásával és értékestésítésével foglalkozott. Ezt a vállalkozást 1902-ben bekövetkezett haláláig vezette, majd szabadkai felesége, Schreiber Szerén vette át az irányítást. Az özvegy két fiával, Adolffal és Józseffel 1909-ben Szabadkára költözött, és 1911-ben cukorkákat és más édességeket kezdett el árulni, köztük sógora, testvérének férje, Brummer Gyula termékeit is. Ruffné 1916-ban megkapta az engedélyt az édességgyártáshoz, és üzleti érzékét, rokoni és üzleti kapcsolatait arra használta fel, hogy egyengesse két fia előrehaladását. Ennek köszönhetően 1917-ben a két fivér megkapta az engedélyt édességek gyártására és értékesítésére, és így létrejött a Ruff Testvérek nevű vállalat. Tegyük hozzá, hogy mindezt háború idején érték el, amikor a cukor forgalmát szigorúan ellenőrizték, a beszerzése pedig csak nehézségek árán volt lehetséges. Ruff József az édességgyártással Brummer Gyulánál ismerkedett meg, akit Németországba is elkísért, hogy megismerkedjen az iparág legújabb technológiáival. A Ruff Testvérek vállalata végül olyan sikeres vállalkozássá nőtte ki magát, amelynek 1927-ben ötvenöt dolgozója volt és tizenöt vagon édességet gyártott. A háborút megelőző utolsó években azonban csökkent a termelés, a háború alatt pedig teljesen leállt. Ruff Józsefet zsidó származása miatt internálták, de túlélte a háborút. A háború után fennálló kommunista hatalom 1946-ban államosította a gyárat, és ekkor vette fel a Pionir nevet. Ruff József egy ideig műszaki igazgatóként dolgozott a gyárban, majd 1950-ben családjával kivándorolt Izraelbe. Ezzel pedig véget ért egy korszak a szabadkai édességgyártás történetében.
