Annak ellenére, hogy a legutóbbi 62 Grand Slam-tornán, tehát Roger Federer első Wimbledonjától számítva, a Federer, Nadal és Đoković trió 51 trófeát vitt el, statisztikai adatokkal alátámasztható, hogy a tenisz az az egyéni sport, amelyben a legkiegyensúlyozottabb a mezőny. Mi mást jelenthet, hogy a tíz legjobb játékos a 2018-as idényben 48 500 pontot és 160 meccset veszített el, mégis fölényesen uralkodnak?
Az aktuális ranglista első tíz helyezettje az idén összesen 631 meccsen 102 925 labdamenetet játszott le, amiből 54 424-et, azaz a pontok mindössze 53 százalékát nyerte meg. Talán nem meglepő, hogy egyénekre bontva Nadal az éllovas 55,4 százalékkal, következnek Đoković 54,5-tel, Federer 54,4-gyel, és még csak Juan Martín del Potro jutott az átlag fölé 53,4 százalékkal.
A lejátszott és megnyert labdameneteknél sokkal inkább szemlélteti a tízek fölényét a megnyert meccsek száma. A 631-ből ugyanis 471-et fordítottak a saját javukra, ami már tekintélyes 75 százalékot tesz ki. Ezt az átlagot öten múlták felül. Itt is Nadal az első 91,8 százalékkal (49-ből 45), következnek Federer 82,8 (58-ból 48), Đoković 81,5 (65-ből 53), Del Potro 78,3 (60-ból 47) és A. Zverev 75,3 (77-ből 58) százalékkal.
A fentiekből is adódik, hogy nem véletlenül áll a Đoković, Nadal, Federer trió a ranglista élén, de még érthetőbb a szerb és a spanyol első két helye, ha tudjuk, hogy a legjobb tíz elleni egymás közötti meccseken Đokovićnak 15:4-es, Nadalnak pedig 10:3-as a mérlege. Roger itt a 4:6-tal már jócskán lemarad, amit azzal ellensúlyoz, hogy a tízen kívüliekkel szemben 44:4-es arányt ért el, ami azért gyöngébb Nadal 35:1-énél, de valamivel jobb, mint Đoković 46:6-os aránya. Zverev fejlődésének és felzárkózásának egyik bizonyítéka, hogy a tízek ellen neki is pozitív, 8:6-os mérlege van.
