Szombaton délelőtt a bajsai vadászházban a Testvériség Művelődési Egyesület íjkészítő szakosztálya megtartotta első nemzetközi találkozóját.
Ifjú íjászok hagyományos viseletben (Lakatos János felvétele)
A találkozó keretében bemutatták az általuk készített íjakat, a soltvadkerti hagyományápolók bőrvérteket mutattak be és rovásírást tanítottak, emellett sor került egy íjkészítésről szóló és egy történelmi tematikájú előadásra, valamint egy íjász és egy ostoros bemutatóra is. Kókity Attila, az íjkészítő szakosztály vezetője arról számolt be a médiának, hogy hagyományteremtő célzattal hívták életre ezt a találkozót.
– Ez az első ilyen találkozót, ami még főként tapasztalatcserére épül, de a jövőben olyan többnapos találkozókat szeretnénk szervezni, ahol már a gyakorlatban is meg tudjuk mutatni az íjkészítés alapjait. Meg kell említeni, hogy soltvadkerti barátaink már sok jurtát építettek és mi is hozzáfogtunk egyhez. Ezen a találkozón ők a jurtakészítési tapasztalatiakat osztották meg velünk, mi pedig az íjkészítésit velük. Ennek az első találkozónak 35–40 résztvevője volt, és a soltvadkerti barátaink mellett érkeztek vendégek Miletićről, Bácskossuthfalváról, Temerinből és Adáról – számolt be Kókity, majd azt is elmondta, hogy a találkozón kiállított íjak 10–12. századi íjak rekonstrukciói. Mindegyik természetes anyagból készült, természetes ragasztóval, és nagyon hasonló módon készítették őket, mint ahogyan őseink csinálták íjaikat. A találkozó hosszú távú célja is az, hogy átadják az íjkészítő tudásukat azoknak, akiket érdekel ez a téma. Egy hagyományos íjat bárki elkészíthet, akinek van egy kis érzéke a barkácsoláshoz, és kap némi útmutatást, fogalmazott Kókity, aki azért tartja fontosnak az íjkészítést, mert ily módon feleleveníthető a feledésbe merülő magyar kultúra.
A kiállított hagyományos szarus íjak (Lakatos János felvétele)
– Az utóbbi időben kezd új lendületet kapni a több, mint ezeréves magyar kultúra és hagyományok ápolása, mert vannak olyan emberek, akik kapaszkodnak a gyökereikbe – véli Kókity.
A bajsai találkozón nagy számban képviseltették magukat a soltvadkerti Vadkerti Hunok Hagyományőrző Egyesület tagjai. Az egyesület vezetője, Valenda Mihály arról számolt be a médiának, hogy véletlennek köszönhető az ismeretségük a bajsai íjkészítőkkel, de immár barátság szövődött köztük. Ezért is ajánlották fel, hogy a bajsaiak segítségére lesznek az jurta építésében.
– Egy jurta attól lesz jó, hogy saját kezünk munkájával készül el. Az egy élmény, amikor jurtát építünk és utána lakni tudunk benne, és mást is vendégül tudunk látni benne. A jurtának az a lényege, hogy természetes anyagokból készüljön, ahogyan őseink is készítették. Ez teljes mértékben nem oldható meg, ezért a régi és modern technika ötvözésével építünk jurtát. Az oldala, amit keregének hívunk, fából készül és nyers marhabőrrel van összefűzve. A jurta teteje, a tündök, ugyancsak fából van összeragasztva, és a pikafák kötik össze a tündököt és a keregét. A ponyva szintén természetes anyag, vízlepergető, viaszos lenvászon – mondta el Valenda.
