Jó érzés, amikor az ember összefut egy régi ismerőssel. Velem is ez történt, amikor nemrégiben találkoztam Fehér Nórával. Nóra zentai születésű, és Moholon nőtt fel. A Zentai Gimnáziumban érettségizett, majd Szegeden tanult tovább, ahol felfigyeltek tehetségére, így a felkérés is hamar érkezett, hogy legyen a Kormorán együttes énekesnője. Ma Budapesten él, de jövőjüket párjával, Babos Alpár értékesítési menedzserrel Vajdaságban, pontosabban Moholon képzelik el.
Nórával kicsit visszapörgettük az idő kerekét. Mesélt arról, hogyan került el moholi lányként Budapestre, milyen utat járt be, amíg az álomból igazi karrier nem lett, és hogyan született meg az az elhatározás, miszerint vissza kíván térni a családi fészek helyszínére, és hosszú távon ő is ott képzeli el a jövőjét.
Fehér Nóra énekesnő moholi népdalcsokrot hozott Zentára (Szabó Nóra felvétele)
2011 óta az igen híres Kormorán együttes énekesnője, 2016 óta pedig a Madrass zenekarban is énekel. Mindkét zenei formációról elmondhatjuk, hogy a folk-rock stílust képviselik, különbségek mégis vannak. Hogy pontosan mi jellemzi az együttesek zeneiségét, arról is beszélt az énekesnő.
A Kormorán együttes igen nagy múltra tekint vissza, munkájában megjelenik az ősi múlt mind zeneileg, mind szövegileg. Adnál nekünk egy kicsit részletesebb képet arról, hogy mi is jellemez titeket?
– Ez egy folk-rock zenekar. Abból a szempontból is érdekes, hogy ez volt az első zenekar Magyarországon, amely ötvözte a népzenét a rockzenével. Egyfajta kuriózumként is számon lehet tartani, hiszen úttörők voltak ebben. 1976. december 16-án jött létre a zenekar, Koltay Gergely és Papadimitriu Grigorisz alapító tagok voltak. Most már 42 éve létezik, ami szép idő. Változások természetesen történtek, például amikor 2011-ben énekesnője lettem a csapatnak, de Koltay Gergő a mai napig vezetője az együttesnek.
Főként magyar népzenei motívumokat használunk, azokat ötvözzük a rockzenével, de előfordul, hogy néha kilépünk ebből a körből, és megjelenik a macedón vagy görög hangzásvilág, egy kis sanzon vagy akár blues. Az egyes zenei stílusok ötvözése mellett fontosak még a dalszövegek, melyek nemzeti érzelműek, nemzeti hangvételűek, a magyarság megtartásáról, hagyományaink ápolásáról szólnak.
A Kormorán mellett milyen más zenei formációban láthat téged a közönség?
– A Kormorán zenekaron kívül 2016-ban léptem be a Madrass nevű, szintén folk-rock zenekarba. Itt azonban nemcsak magyar népzenei motívumokat használunk, hanem keleti népek zenéjéből is merítünk, továbbá nemcsak a rock műfajjal ötvözzük zenénket, hanem picit talán jazzesebb formában is mozgunk. Ott a dalszövegek nagyon változóak, nem nemzeti érzelműek, hanem inkább a mindennapokból merített gondolatok kerülnek elő, de természetesen eredeti népdalszövegek is feltűnnek. Ezenkívül pedig énekes-színésznőként játszom a Komáromi Magyar Lovas Színházban több darabban is, valamint a Győri Nemzeti Színházban, és ha minden jól megy, februárban a Szegedi Nemzeti Színházban is láthat majd a közönség.
Fiatal előadóként bizonyára sok terved van, nemcsak szakmai vonalon, hanem magánéletben is. E két oldal jövőbeli terveiről mesélnél nekünk kicsit?
– Az éneklés mellett szeretném fejleszteni magam színészileg is, hiszen a színházi felkéréseknek sokkal jobban eleget tud tenni az ember, ha biztos szakmai háttér, tudás van a birtokában. Most a Thalia Tanodában másodéves vagyok, így a közeljövőben ezt szeretném elvégezni. Természetesen nagyon örülnék annak is, ha a szegedi munkák is megszaporodnának, vagy ha egy hosszabb együttműködés ki tudna alakulni, ugyanis párommal, Babos Alpárral szeretnénk hazaköltözni Moholra. Ott szeretnénk letelepedni, amihez a kezdő lépések már meg is történtek, sikerült vennünk egy házat, így ha minden jól megy, életvitelszerűen Vajdaságban leszünk. Az esküvőnk időpontját is kitűztük, szóval sok tervünk van a közös jövőnk tekintetében. Természetesen nem szeretném feladni azt, ami eddig kialakult az életemben, így utazni fogok, ami a munkát illeti, de az szerintem nem probléma.
Pároddal összekötő kapocsként említhetjük meg határon túli magyarságotokat is: te vajdasági vagy, Alpár pedig erdélyi. Látsz számottevő eltérést a vajdasági és az erdélyi mentalitás között?
– Tulajdonképpen egy rugóra jár az agyunk, egyből megtaláljuk a közös hangot. Szerintem a fő csapásirány mindkét oldalnak ugyanaz, nem sok különbség van. De ha már a mentalitásnál tartunk, Alpárral sokat jártunk/járunk táncházakba, és egyvalamit megfigyeltem. Ha egy erdélyi találkozik egy erdélyivel, biztos, hogy az első mondatukban lesznek román szavak, ugyanígy a vajdaságiaknál is, ha Magyarországon találkoznak, biztosan lesz szerb szó vagy olyan kifejezés a mondandójukban, amit Vajdaságban használnak, Magyarországon viszont nem. Ez is egy pluszkapocs két határon túli magyarban, akiknek a nemzeti érzelme teljesen magyar, mégis ahol felnőttek, más a közeg. Természetesen nem is kell, hogy tudjanak akár szerbül, akár románul, a lényeg, hogy néhány szóval jelezzék egymásnak: egy helyről jöttek.
*****
A zentai BeeHome Közösségi Ház Példakép(p) című nyilvános beszélgetéssorozata az Adai Színtársulat Kulturális Egyesület, az Intellektus Civil Szervezet és a TM-People International Kft. szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Zenta Község Önkormányzata és Zenta Község Ifjúsági Tanácsa támogatásával valósul meg.
