A Közigazgatási Bíróság helyt adott a Zilio csoportosulás fellebbezésének, amivel megsemmisítették az Egészségügyi Minisztériumnak a nagybecskereki vízgyárral kapcsolatos korábbi végzését. Ezzel a fordulattal pedig gyakorlatilag megnyílt a lehetőség arra, hogy több mint egyéves huzavona után üzembe helyezzék a vízgyárat a Béga menti városban.
Végre üzembe helyezik? (Fotó: Kecskés István)
A nagybecskereki vízgyár hiába készült el 2017 szeptemberére, amikor – működési engedély híján – a próbaüzemeltetése után leállították. Sem a tartományi egészségügyi titkárság, sem pedig az Egészségügyi Minisztérium nem adta meg a működtetésére a jóváhagyást. A megindokolás szerint ugyanis a szerbiai törvények nem engedik meg, hogy egy város vízellátását magánvállalatra bízzák.
A nagybecskereki önkormányzat viszont erről egy privát konzorciummal kötött szerződést.
A vízgyár beruházója, a belgrádi bejegyzésű Zilio csoportosulás, válaszlépésként beperelte az Egészségügyi Minisztériumot. Álláspontjuk szerint ugyanis (amit az Építészeti Minisztérium is képvisel) a Zilio csoportosulás és a Városi Vízművek között kötött szerződés valójában szolgáltatás nyújtásáról szól, a megtisztított víz használója pedig a Vízművek közvállalat, ami szerintük összhangban van a törvénnyel. A kommunális tevékenységekről szóló törvényben nem pontosítják, hogy a kommunális szolgáltató – adott esetben a Vízművek – hogyan szervezi meg a tevékenységének a végzését. Vagyis nincs kizárva az alvállalkozó létezése, amely ez esetben a Zilio csoportosulás.
A bírósági ítéletre egyelőre még nincsen hivatalos reagálás. Derűlátó jóslatok szerint akár rövid időn belül elkezdődhet a 8,5 millió eurós berendezés próbaüzemeltetése és megoldódhat a nagybecskerekiek legnagyobb kommunális problémája. A megengedettnél magasabb arzéntartalma miatt 2004 óta tilos a nagybecskereki vezetékes víz használata.
