Egy évtizeddel ezelőtt a szerbiai halkivitel gyakorlatilag a „statisztikai hiba” szintjén mozgott. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) adatai szerint 2006-ban a halexport értéke 680 000 euró volt, tavaly viszont – a hazai statisztika szerint – elérte a 17,6 millió dollárt. Valójában főként a behozatali lazac és más szeletelt hal, valamint a tenger gyümölcseinek feldolgozásáról van szó, amit azután tovább adunk Olaszországba, Dániába, Franciaországba.
A legnagyobb fagyasztotthal-szállítmányok Norvégiából, Spanyolországból, Vietnamból, valamint a térség országaiból érkeznek. A piac jó ismerői szerint úgy lettünk versenyképesek ebben a bizniszben, hogy nálunk olcsó a feldolgozóipari munkaerő. Tavaly 11 hazai cégnek volt európai uniós halkiviteli engedélye, az idén már 16 vállalat szerepel az Állategészségügyi Igazgatóság jegyzékében. A nagy halimportőrökön és -kereskedőkön kívül közöttük vannak a legnagyobb húsipari vállalatok, mint amilyen a Yuhor, a Matijević, a Neoplanta vagy a Carnex, de foglalkozik ilyesmivel a Frikom is.
A mezőgazdasági minisztérium korábbi információi szerint az EU-ba árut szállító összes cég minden objektumának rigorózus feltételeknek kell eleget tennie. Egyeseknek csak feldolgozásra van engedélyük (például halpástétom gyártására), másoknak csak a tárolásra és elosztásra, ismét másoknak feldolgozásra és szeletelésre is. Mindenesetre, az állati eredetű termékekkel való kereskedés kategóriájában a hallal dolgozók vannak a legtöbben, akik eleget tesznek az uniós szabványoknak.
Az utóbbi egy évben látványos fejlődésnek indult a halfeldolgozás – mondta Nenad Budimović, a Szerbiai Gazdasági Kamara Állattenyésztési Társulásának titkára:
– Jelentős feldolgozóipari létesítmények épültek, egyre nagyobb mennyiségű, főleg Norvégiából érkező lazacot dolgozunk fel. A halkivitel 55 százalékát a szeletelt hal képezi, az egy évvel korábbihoz képest nem kevesebb, mint 88 százalékos a növekedés. A halexport 20 százaléka konzerv. Nagy lehetőségei vannak nálunk a halászatnak, és nemcsak az újabb halastavak létrehozására gondolok, hanem a feldolgozásra is – mondta Budimović.
– Egyelőre elsősorban tengeri halat dolgozunk fel. Ha a halgazdaságokat felmentenénk a vízgazdálkodási járulékok fizetése alól, növelhetnénk az elsődleges termelést, több nyersanyaghoz juthatnánk – magyarázta a kamarai szakember, aki szerint fontos lenne rendezni a hazai halkereskedelmet, jobban megszervezni a termelőket és fejleszteni a piackutatást. Csak a haltenyésztés, -szállítás, -feldolgozás és -értékesítés pontos nyilvántartásával lehet rendet teremteni ezen a területen.
Szerbiában 141 halgazdaságot tartanak nyilván, ezekben tavaly mindössze 7278 tonna halat tenyésztettek és halásztak le, eközben ötször ennyit importáltunk – mintegy 90 millió euró értékben. Szakértők szerint húszszor ennyi halat lennénk képesek tenyészteni, ehhez azonban megfelelő előírásokra lenne szükség.
Az idén júniusban megnyitották a (halászatról szóló) 13-as EU-s csatlakozási tárgyalási fejezetet, így hamarosan változások várhatók: előírásainkat maradéktalanul össze kell hangolnunk az uniós szabályozással, ebbe pedig beletartozik a piac rendezése és az illegális halászat elleni hatékony fellépés is.
