Eredetileg Nagy-Britanniából származik az ötlet, hogy az emberek egy hónapra csoportosan absztinenciát hirdetnek az alkoholos italokkal szemben. Az akciót öt évvel ezelőtt, 2013-ban indította el a brit Alcohol Concern nevű jótékonysági szervezet. A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet az alkohol káros hatásaira, illetve, hogy így csökkentsék a túlzott alkoholfogyasztás okozta egészségügyi problémákat az országban. Később világszerte indultak hasonló kezdeményezések. Száraz januárt, illetve száraz októbert hirdettek, most jelenleg pedig Magyarországon van érvényben az úgynevezett száraz november. Nagy-Britanniában gyorsan nagy visszhangra talált a kezdeményezés. Becslések szerint, 2015-ben már több mint 2 millióan vettek részt az akcióban.
Világszerte komoly problémát jelent az alkoholizmus. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a szegényebb országok lakóinak a vigasza, ahol a sanyarú sorsot józanul nem lehet elviselni. Ezzel ellentétben a világ leggazdagabb országaiban, mint pl. Nagy-Britanniában, vagy az USA-ban is egyre nagyobb gondot jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatásából kiderült, hogy Földünkön évente 3 millió ember hal bele az alkoholfogyasztás következményeibe. Összességében pedig a probléma körülbelül 2,3 milliárd embert érint közvetve, vagy közvetlenül a világon. Egy olyan folyamat van kibontakozóban, amelynek következményeitől valószínűleg még sokáig nem tud megszabadulni az emberiség. A WHO elemzése is azt mutatja, hogy a globális alkoholfogyasztás a következő tíz évben töretlenül növekedni fog.
SZOCIÁLIS FÖLDRENGÉSEK
Sokan próbálták meg különböző megközelítésből, tudományos és kevésbé tudományos alapon megmagyarázni, miért van az, hogy a világ legjobban teljesítő társadalmai közé sorolt USA-ban, vagy Kínában és Indiában miért mutat növekvő tendenciát az alkoholizmus, miért növekszik az öngyilkosságok száma, a gyógyszer- és kábítószer-függőség. Sokan vélik úgy, hogy ezekben az egyébként gyors tempóban fejlődő országokban a kisemberek jelentős része sikertelennek érzi magát. A gazdaság növekedését tükröző makrogazdasági adatokból arra lehetne következtetni, hogy mindenki egyre jobban él. Sokan vannak azonban, jelentős számú társadalmi csoportok, melyek tagjai saját bőrükön nem éreznek semmilyen pozitív változást. Itt jön be a képbe a hazai helyzet: nálunk is jók most márt a gazdasági eredmények, nyugdíjemelésről, béremelésről beszélnek és cikkeznek, miközben nagyon sokan ennek nyomán semmilyen pozitív változást nem tapasztalnak saját életükben.
Érdekes következtetésekre jutottak a szociológusok. Egyes felmérések azt bizonyítják, hogy az ember nem is érzékeli saját életszínvonalának a növekedését, ha az a hozzá hasonló kategóriába tartozók mindegyikét érinti. Ez lényegében azt is mutathatja, hogy az ember tudat alatt önző lény maradt, valamint, hogy minden relatív. Ha ugyanis a hozzánk hasonló szőrűekhez képest javul az életszínvonalunk, azt éljük meg pozitív változásként, még ha nem is tudatos ez. Azt pedig – szintén a kutatások tanúsága szerint – különösen negatív élményként éli meg az emberek többsége, ha a hozzá képest korábban hátrányosabb helyzetűeknek kezd jobban alakulni a sorsa. Ezekre a folyamatokra és jelenségekre azért is érdemes odafigyelni, mert akár komoly társadalmi konfliktusokat, szociális „földrengéseket” is okozhatnak.
NE LEGYEN JÓ MINDENKINEK?
Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia helyzete és az ott zajló folyamatok is nagyon érdekes tanulságokkal szolgálhatnak. A Donald Trumpra voksoló amerikai emberek és a Brexit szavazáson a kilépésre szavazó állampolgárok profiljai ugyanis megdöbbentő azonosságokat mutatnak, szintén a kutatók felmérései alapján. Mindez egyben azt is tükrözi, hogy az egy főre jutó GDP-növekedés csak esetlegesen tükröződhet az egyének közérzetének az alakulásában.
Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az egészen szegény, elmaradott országokban a kisemberek széles tömegei derűlátóbbak, mint a gazdag országok középosztályi rétegeihez tartozók. A felmérésekből lényegében olyan következtetések vonhatóak le, hogy a több pénz csak akkor boldogít, ha az egy adott egyén kiváltsága. Amikor viszont az a helyzet, hogy mindenki más is részesül a gazdaság nagyobb teljesítményének az eredményeiből, az valójában az emberek jelentős hányadát lehangolja. Úgy tűnik, ilyen az ember alaptermészete, miközben a jólét lényegében egy nagyon is relatívnak tekinthető meghatározás.
Az egy főre jutó GDP, a pénz, a gazdagság tehát nem jár együtt egyértelműen a boldogság, elégedettség érzésével. Ideje lenne egy-egy közösség, vagy az egész társadalom helyzetének piaci, azzal együtt más szempontokból történő megítélésére, hogy milyen összefüggések és ugyanakkor milyen ellentmondások húzódnak meg a makrogazdasági adatok és az egyének közérzete, boldogságérzete között.
