2024. április 20., szombat

Lassítsunk!

Egyeseknek nyűg, másoknak élvezet az autóhajtás, persze ez nagyban függ attól is, mire használják a járművet az emberek. Van, aki hétvégi kirándulásokra ül be autójába, de azokból jóval több van, akik mindennap személygépkocsival járnak munkára, bevásárolni, iskolába a gyerekért stb. Az egyre gyorsuló élet miatt azonban sokkal veszélyesebbé válik a közlekedés, mindenki oda szeretne érni időben valahova, eközben azonban megfeledkeznek sok mindenről, például a közlekedési szabályok betartásáról is. A településeken furikázó emberek még csak-csak odafigyelnek a közlekedésbiztonságra, ha azonban kiszabadulnak a városokból, falvakból, és megérzik az autópálya „kínálta lehetőségeket”, „letépik láncaikat”, és jöhet a száguldás.

(Fotó: Ótos András)

(Fotó: Ótos András)

Zoran Drobnjak, a Putevi Srbije igazgatóhelyettese a közelmúltban kijelentette, az év első négy hónapjában 11 százalékkal nőtt a szerbiai autópályák forgalma. A közlekedésbiztonság növelése érdekében az állami szervek azt tervezik, hogy bekamerázzák a Belgrád–Niš autópályát. Ha nem is az idén, de jövőre biztos megvalósítják ezt a tervet, véli Drobnjak. Hozzátette: a kamerák főként a nyári időszakban hasznosak, mert ekkor sokkal nagyobb a forgalom az országos autópályákon, de télen is hozzájárulhatnak a közlekedésbiztonság növeléséhez.

Szerbiának olyan a földrajzi helyzete, hogy összeköti Északnyugat-Európát Délkelet-Európával, tavaly 2,5 millió járművel több közlekedett az országos autópályákon, mint 2014-ben.

Az idén tavasszal már történt egy szigorítás a szerbiai autópályákon, április végén elkezdték mérni az átlagsebességet. Ez azt jelenti, hogy az autópályákon a belépőkapukon, illetve a kilépőkapukon regisztrált időpont alapján kiszámítják, mennyi időt töltött az illető a sztrádán, és a megtett kilométer alapján eljutnak a feltételezett átlagsebességhez. Csakhogy az ügy nem ilyen egyszerű, sokan kifogásolták ezt a módszert, hiszen mi történik akkor, ha valaki 200 kilométerrel száguldozik, aztán fogja magát beül a benzinkút éttermébe, és megebédel. Ezt az időt is beleszámolják ugyanis a kilépőkapukon, így a végén lehet, hogy az életveszélyesen repesztő személy átlagsebességét 100 kilométeresre számolják ki. A kamerák ezekben az esetekben segíthetnek.

Érdekes megjegyezni, hogy a sebességmérések első napján reggeltől délután két óráig több mint 70 személy hajtott a megengedett sebességnél többel, azaz gyorsabban haladt járművével, mint az akkori 120 km/h sebességkorlát (azóta megnövelték 130km/h-ra).

Egyetért az autópályán haladó járművek sebességének szigorúbb ellenőrzésével?

 

Igen: 133 (69,65%)

Részben: 36 (18,85%)

Nem: 22 (11,5%)

Ha 1–20 kilométerrel haladjuk meg a sebességkorlátot, a büntetés 3000 dinárt tesz ki, a 21–30 kilométeres túllépéséért pedig 5000 dinár a bírság. 10 000 dinárt fizetnek azok, akik 31–40 kilométerrel lépik túl a megengedett sebességet, és 10 000–20 000 dinárral büntetik azokat, akik 41–60 kilométerrel haladnak gyorsabban. Abban az esetben, ha az autópályán valaki 180–200-zal repeszt, akár 40 000 dináros bírságot is kaphat, a 30 napig terjedő börtönbüntetés pedig csak hab a tortán, természetesen a „hajtásiját” is bevonják 3–12 hónapra. Akinek a 200 nem volt elég, és 220-szal suhant az autópályán, 100 000–120 000 dinárt fizet majd, és 15–60 napot ülhet a „hűvösön”. Az extrém sebességek „kedvelői” 220 felett már extrém büntetéssel számolhatnak, egy évre megválhatnak hajtási engedélyüktől, és két hónapra kerülhetnek sittre.

A garázdálkodók ha nyolc napon belül nem fizetik ki a büntetést, 100 000–120 000 dinár közötti bírságot kötelesek törleszteni.

Az egyre nagyobb szigorítások azonban nem számítanak olyan nagy meglepetésnek, hiszen az elmúlt két évben 96 személy vesztette életét a szerbiai autópályákon, és több mint 2000-en megsérültek. Abban a tekintetben megoszlanak a vélemények, hogy érdemes-e sebességkorlátozással szabályozni a közlekedést az autópályán, vagy esetleg más módon kellene hatni a vezetőkre.

Németországban általában véve nincs sebességkorlátozás az autópályákon, kivéve egyes útszakaszokat, Svédországban viszont csak 110, Norvégiában pedig csupán 100 kilométerrel lehet „tépni” a sztrádán.

A legnagyobb különbség azonban mégis a büntetések nagyságában rejlik, hiszen például Nagy-Britanniában a bírságok 2800 eurónál kezdődnek, de Franciaországban sem érdemes kísérletezni, itt 1500 euró körül alakulnak a büntetések, Ausztriában pedig igen könnyen kaphatunk akár 2000 eurós büntetést is.

A szabályok és a bírságok nagy mértékben a közlekedéskultúrától is függnek, ezért a bírságok mellett, lehet, hogy a megelőzésre kellene fektetni a hangsúlyt. Tény, hogy ha sokat kell fizetni egy-egy szabálysértéséért, azt is „megérzik” az érintett személyek, de ha mondjuk időről időre közlekedésbiztonsági tájékoztatásokat, előadásokat tartanának országszerte, amelyek kötelezőek lennének a hajtási engedéllyel rendelkezők számára (és a rendőrök számára is!), akkor lehet, hogy másként alakulnának a dolgok. Mert azért nap mint nap azzal szembesülünk, hogy a vezetők nem jeleznek a fordulásnál, nem jeleznek a sávváltásnál, kiabálnak egymásra a szemafornál, a rendőrök mobilozva hajtanak stb., mindenkinek szüksége lenne egy kis „emlékeztetőre”, mert a szabálytalan közlekedéssel nemcsak saját biztonságukat veszélyeztetik, hanem másokét is.