Carles Puigdemont (szül. 1962, Amer, Katalónia) újságíróként kezdte el pályafutását, később Girona polgármestere lett, majd a Generalitat (Katalónia autonóm tartomány kormánya) élére került. Katalónia elnökeként a katalán függetlenség élharcosa lett, ő indította el a Spanyolországtól való elszakadási folyamatot. A tavaly októberi függetlenségi népszavazás miatt a spanyol állam bűnügyi eljárást helyezett kilátásba ellene, emiatt külföldre kényszerült menekülni. Martxelo Otamendi, a baszk Berria napilap főszerkesztője október 31-én készített interjút a katalán függetlenség vezetőjével. Az anyag a MIDAS (európai őshonos nemzeti kisebbségek napilapjainak egyesülete) révén 18 napilapban, 12 nyelven jelenik meg.
Carles Puigdemont (Fotó: Beta/AP)
Puigdemont Barcelonából Belgiumba tette át székhelyét, a híres, de mára békés Waterloo városkába, a Köztársaság Házába. A környéken nem látni sem sajtó képviselőit, sem rendőröket. Az ajtót egy Mosso (katalán autonóm tartomány rendőre) nyitja ki, aki a volt elnök biztonságáért felelős. A Mossos-ok, akik Belgiumba utaznak, hogy volt elnökük biztonságát szavatolják, önkéntes alapon teszik ezt, szabad napokat vesznek ki, hogy egymást felváltva Waterlooban teljesítsenek szolgálatot. A vendégeket a földszinti nagy teremben fogadják, melynek falain a katalán függetlenségi folyamat különböző pillanatait megörökítő képek láthatók. Az asztalon számos könyv, köztük a Nosotros los vascos, (Mi, a baszkok), Baszkföld történelmi atlasza. Két elektromos gitárt is látni, melyek a katalán politikus passzióját jelzik. Ritkán hagyja el az épületet, de mindig is otthonmaradó típusú ember volt. A házimunkát családjával együtt végzi (felesége Vaslui megyei román asszony), személyesen leginkább a főzést kedveli. Három munkatársa állandó segítségére számít politikai céljaiért folytatott küzdelméhez.
Egy év telt el a függetlenségi népszavazás óta. Hogyan látja most a dolgokat?
Az ügy távolról sem ért véget, a történelem körülöttünk íródik, korai lenne következtetéseket levonni.
Ön mégis köteles mérleget vonni…
Természetesen, Hibáztunk is, máskor jól döntöttünk, és sok tapasztalattal gazdagodtunk egy év alatt. Október elseje (Katalónia függetlenségi népszavazása) és október 27. (Katalónia függetlenségének kikiáltása) kulcsdátumok, melyek érvényben maradnak és kapcsolatot jelentenek. Olyan folyamatot indítottak el, amilyen eddig sehol sem volt.
Komoly kételyek maradtak.
Igen, mert kitaposatlan útra léptünk és nem jósolhattunk meg előre mindent. Idővel megoldást találunk a fennmaradt problémákra.
Mit tapasztalt?
Hogy Spanyolország kiábrándít.
Milyen szempontból?
A spanyol kormány képtelen volt felelősségteljesen kezelni a katalán krízist. Nem vette komolyan, nem kezelte demokratikusan. Tekintettel arra, hogy Spanyolország régóta tagja az európai intézményrendszernek, azt gondoltuk, hogy az állam demokratikusabban viselkedik. Viszont azt tapasztaltuk, hogy a hatalmon még mindig vannak olyan politikusok, akik autoritér eszközökhöz folyamodnak alkotmányos krízis megoldására. Legközelebb tudni fogjuk, hogy a spanyol vezetőkben nem lehet megbízni, a megoldást nemzetközi tárgyalások szintjén fogjuk keresni.
Mi az, amit jól csinált?
Sok mindent, a pozitív dolgok sokszorosan meghaladják a negatívumokat. Mára Katalónia politikai entitássá vált, felkerült az európai porondra, az egész világ tudomást szerzett függetlenségi küzdelmünkről. Korábban ez nem volt így.
Bebizonyítottuk, hogy a katalán forradalom kompatibilis a modernizmussal, társadalomszervezési céljaink innovatívak, horizontálisak és demokratikusak, nem a huszadik századi nacionalizmusban gyökereznek.
Hogyan vonja be a lakosságot?
A függetlenségi küzdelem eleve lakossági nyomásra indult el. A lakosság döntött a függetlenség mellett, legtöbben 2010 nyarán, amikor a Spanyol Alkotmánybíróság érvénytelenítette a katalán autonómia kibővítését (melyet a demokratikusan megválasztott katalán parlament fogadott el, majd a lakosság jóváhagyta népszavazáson, szerk. megj.). Sokaknál akkor telt be a pohár, akkor döntötték el magukban, hogy ami sok, az sok.
Példává váltak állam nélküli nemzetek számára?
Igen, azzá váltunk, mert békésen és demokratikusan szándékozzuk kivívni a függetlenséget. Ráadásul újjáértelmezzük az önrendelkezési jog fogalmát. Amely nem vonatkozhat kizárólag dekolonizációra, még ha a történelemben ez így is volt.
Milyen intézmények kényszerülnek ennek elfogadására?
Az ENSZ megfogalmazása megfelelő úgy, ahogy van. Annak új értelmezését az emberi jogok bizottsága elé kell vinni, prioritást pedig olyan nemzetek önrendelkezésének kell biztosítani, amelyek békés eszközökkel dolgoznak.
Nem lesz könnyű…
Ezért javasoljuk a kritériumok módosítását. Jelenleg nemzetközileg elfogadott, hogy például egy fegyveres gerilla-mozgalom, amely több ezer ember haláláért felelős, részt vehet nemzetközi tárgyalásokon. Ellenben egy békés nemzetet ignorálnak, holott milliós nagyságrendű lakossági támogatás áll mögötte.
Mikor távozott külföldre?
Vasárnap (a 2017-es népszavazás napján, szerk. megj.) este, autóval Brüsszelbe. Nem autóval Marseilles-ig, majd onnan repülővel Brüsszelbe, ahogy a sajtóban megjelent. Legálisan távoztunk, akkor még nem indítottak bűnügyi eljárást ellenem.
Amikor Finnországba ment, számított arra, hogy a spanyol legfelsőbb bíróság nemzetközi letartóztatási parancsot ad ki Ön ellen?
Azelőtt Dániában jártam, s egy nappal ottani távozásom előtt a spanyol legfelsőbb bíróság bejelentette, hogy nemzetközi letartóztatási mandátumot ad ki nevemre. Megvolt azonban a biztonságos országok listája.
Finnország is rajta volt?
Igen, rajta volt. Amikor kiadták a letartóztatási mandátumot, vissza igyekeztem Brüsszelbe, hogy ne keverjek más országokat is az ügybe. A belga igazságügyhöz fordultam, ott akartam megvédeni magamat. Autóval tettem meg az utat Finnországból Belgiumba.
Finnországot nem, de Németországot mégis belekeverte az ügybe. Tartott attól, hogy Németország érvénybe lépteti a Madridból kiadott letartóztatási mandátumot?
Megtörténhetett volna, de biztos vagyok benne, hogy bármi is lett volna a döntés, az a német igazságügy független döntése lett volna, nem politikai.
Elmegy Franciaországba?
Nem, oda nem. Franciaország szorosan együttműködik Spanyolországgal, nem kockáztathatok.
Ezek szerint már nem bízik az európai diplomáciában…
Valóban, nem bízom benne, mert nem avatkozott be, amikor kellett volna. Az azóta eltelt egy év alatt azonban az európai országokban alternatív perspektíva alakult ki a katalóniai eseményekről. Immár nem csak azt veszik figyelembe, amit Spanyolország állít. Ahhoz, hogy elismerjenek bennünket, a többiek előbb tudomást kell, hogy szerezzenek ügyünkről, s ez jelentősen előrehaladt tavaly október óta.
Nyilvánvaló, hogy jelentős nézeteltérés tapasztalható a két legjelentősebb függetlenségpárti katalán politikai család között. Hogyan éli meg ezt?
Sok erőfeszítést teszek, hogy közös nevezőre hozzam a függetlenségpárti erőket. Senkit sem hibáztatok.
Odahaza mégis ez történik.
Megértéssel kell kezelni a kérdést, a pártok és politikusok nagyon nehéz helyzetben vannak. A pártok vezetői vagy előzetes letartóztatásban vannak, vagy külföldre menekültek, ami természetesen feszültségeket, nehézségeket és hibákat okoz.
Milyen hibákat?
Az egység feladása. Óvatosak kell, hogy maradjunk amíg nem születik ítélet a vádlott katalán politikusok ellen. Az utcán azonban egység tapasztalható a függetlenségpártiak körében, s a nép ezt várja el tőlünk is.
A spanyol állam célja az volt, hogy a függetlenségpárti erők veszítsék el parlamenti többségüket Katalóniában.
Kétségtelenül. A tavaly októberi események után Madrid feloszlatta a katalán parlamentet és új választásokat tartott december 21-én. Számítása visszasült, az ellenünk erőteljesen szított hangulat ellenére a függetlenségpárti erők 100.000 szavazattal többet szereztek.
Arányosan azonban nem növelték támogatottságukat, az ugyanúgy 47,5% maradt.
Tekintettel a helyzetre, a decemberi választás eredményei nagyon jók, bármely szemszögből közelítjük meg.
A Spanyolországban letartóztatott függetlenségpárti politikusok elleni pert befolyásolja-e a politikai helyzet?
Politikai per lesz, mindenki ebből indul ki. Nehéz lesz koordinálni a függetlenségi küzdelmet, amikor annak vezetői vagy rácsok mögött vannak, vagy külföldre kellett menekülniük.
A spanyol állam az egység megtörésére használja a pert?
Nyilvánvalóan.
Számít arra, hogy az ügyészség mérsékeli az igen magas büntetési kérelmét?
Talán olyan stratégiát céloznak, hogy elhitessék az emberekkel, hogy az enyhe ítélet ajándék. Mi nem fogadunk el semmi mást, mint a teljes felmentést. Alighanem sok mézesmadzagot is alkalmaznak majd, de nem bízhatunk meg bennük.
Milyen mézesmadzagot?
Láttuk a nyilatkozatokat, legutóbb három madridi miniszter például „Katalónia művelet” címen sok pénzt ígér, esetleg az ügyészek kisebb büntetést kérnek. Szerintem csak mézesmadzagok. Nem bízhatunk meg bennük, a Spanyolország és Katalónia közötti viszonyt át kell értékelni.
A katalán függetlenség jelenlegi 47,5%-os támogatottsága a felső határ lenne?
Nem, távolról sem, jelentős tartalékok vannak még.
Egyes függetlenségpártiak nem ábrándulnak ki, ha a célt nem érhetik el egyhamar?
Nem hiszem, mert nincs alternatíva. Rosszabb körülmények között fognak élni, ha nem vívjuk ki Katalónia függetlenségét. Az emberek mozgósítása példás, a településeken egymás után szerveznek fantáziadús eseményeket. Roppant hálás vagyok ezért állampolgárainknak.
Madridban is változás történt tavaly óta. A szocialista Pedro Sanchez az új kormányfő.
Nincs semmilyen elképzelése, sem Katalónia, sem Spanyolország számára. Ugyanaz, mint a többiek, legalábbis a lényegi kérdésekben.
A Köztársasági Tanács új eszköz lesz a függetlenség irányába?
Régóta fölvállaltuk létrehozását, az események halasztották el. Nem lesz közintézmény, kereteiben azonban szóvá tehetjük azokat a problémákat, s meghozhatunk olyan döntéseket, melyeket jelenleg Katalóniában nem mondhatunk ki, vagy nem tehetjük meg a függetlenség kivívása érdekében. Első fázisban csak katalán parlamenti tagokból áll, második lépésben december 8-án széleskörű fórumot állítunk fel megválasztott képviselőkből, amely Belgiumban ül össze.
Kikből áll majd az új állandó struktúra?
Akkor állítjuk föl, amikor meglesz az egymilliós támogatás a lakosság részéről. A Köztársasági Tanácsnak 100 képviselője lesz, egynegyed katalóniai parlamenti képviselők, egy másik negyede önkormányzati tanácsosok, a harmadik negyed civil szervezetek képviselői, a maradék 25 tag pedig a világ polgárainak köréből kerül ki, bárhonnan is legyenek.
Tehát nem is kell, hogy katalánok legyenek?
Nem, bárki. Az emberek világszerte érdeklődéssel figyelik küzdelmünket, sokan jelezték, hogy csatlakoznának hozzánk, hogy jobban megismerjék demokratikus modellünket. A függetlenségi mozgalom otthon is alulról fölfelé indult, lakossági kezdeményezésre.
Helyhatósági választások következnek. Beveszik-e a fővárost, Barcelonát?
Ha együttesen lépünk fel, akkor megnyerhetjük. Még van idő megegyezésre.
Nyitókép: Carles Puigdemont (Fotó: Beta/AP)
