A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
A minap sétálgattam egy kis faluban, s ahogyan a házakat figyelgettem, bizonyos emlékek bukkantak fel a múltból. Egy romház ott dísztelenkedett még a sarkon. Látom, az új házban laknak, ám kívülről az odaépített lépcső ott mereng még befejezetlenül. Se a korlátja, se a másik része nincs meg, ha valaki felmenne rá, s figyelmetlenül folytatná a lépteit, lezuhanna a magasból. Kevesebb a kacat a romház és az új ház között, de egy autóroncs még most is ott dísztelenkedik.
Tizenéve van már, hogy ezzel a házaspárral beszélgettem. A férj érdeklődött, menjen-e külföldre dolgozni, nézzem meg a horoszkópját. Arra emlékszem, hogy nagyon sok rossz utalás volt külföldre és a közlekedésre is a horoszkópjában. Mondtam is neki, hogy semmiképpen ne induljon útnak, se akkor, se máskor, mert az nem kedvező a számára, s legyen óvatos a közlekedésben is. Ajánlottam neki védelmi talizmánkristályt a közlekedési balesetek kiiktatására, vagy legalábbis enyhítésére, ám ebben már nem hitt, csak a horoszkópban. A talizmánt hülyeségnek, hatástalannak tartotta. Tudtam, hogy hol laknak, habár nem voltam bent a házban, csak kívülről láttam. Egy sarokház volt, mely éppen csak hogy nem dőlt össze. Már kerítése sem volt, mert kidőlt. Mellette elkezdték építeni az új házat. Még csak félig volt kész, sok pénz kellett még rá. Próbálkoztak saját bizniszt is beindítani, először a romházban, de nemigen járt sikerrel. Az udvar, a két ház között, tele volt szeméttel, mindenféle maradványokkal, használhatatlan dolgokkal. A sok kacat közt voltak szétmállott kartondobozok, régi szerszámok, lyukas autógumi, téglatörmelék és sok más szeméttelepre való dolog. Amikor egy alkalommal beszélgettünk, említettem nekik a feng shuit, tapintatosan, azt, hogy a holmik elhelyezése, a ház kinézete mennyire ki tud hatni életünkre, ám ők majdnem kinevettek miatta. Nem hittek benne. Azt mondták, hogyan hatna ki egy épület alakja vagy a tárgyak bármire is. Egy-két tükör elhelyezése vagy a kacatok elrendezése, vagy az, hogy hol áll az ágy, a frizsider, ugyan hogy hatna ki arra, hogy lesz-e neki pénze, egészsége, szerencséje. Próbáltam elmagyarázni, hogy az energiák azok, amelyek hatnak, nem maga a tárgy, hanem a tárgy energiája. Minden tárgynak, iránynak, szobarésznek megvan a maga jelentősége, ezzel a követelménye is, vannak szabályok, melyeket sok tapasztalattal és bölcsességgel hoztak létre több ezer évvel ezelőtt a kínai bölcsek. Naivnak és nevetségesnek tartották az egészet, valószínűleg engem is. Azóta sem beszélgettünk.
Az akkori beszélgetés után természetesen eszük ágában sem volt bármin is változtatni. A romházban folytatott biznisz nem sikerült, anyagi veszteségbe sodorta őket, pénzt kértek kölcsön egy illetőtől. Ekkor nyitottak egy üzletet is, részben ebből a pénzből, s hogy odacsalogassák a vásárlókat, hitelre is adtak árut. Az üzletnek annyi, az adósok nem törlesztettek soha, így bezárták az üzletet. Le is rajzoltak egy koldust, batyuval a hátán, s odaírták mellé, hogy: így jár az, aki másoknak ad kölcsönt, maga jut koldusbotra. Ezt a bezárt üzlet kirakatába tették, hónapokig ott dísztelenkedett az üres üzlet kirakatában, talán valaki tanult is belőle, ám az ember leginkább a saját kárán tanul, sokaknak nem elég a mások példája.
A pénzt, amit viszont e házaspár kölcsönzött, az nagyobb összeg volt, irat is volt róla, s be lettek pörölve. Természetesen elvesztették a pört. Mivel nem jól állt a szénájuk, a férj csinált némi nem megengedett dolgot is. Hát, ez sem maradt sokáig büntetlenül. Végre lett volna egy jól fizető munkahely, külföldön. Vajon elfelejtette, hogy mit mondtam neki külfölddel kapcsolatban, vagy tisztában volt a veszéllyel, de nem látott más kiutat a helyzetéből, és elment külföldre dolgozni. Alig telt el pár hónap, a rossz fényszög megduplázva a rossz feng shuival, amely kihatással volt évekig minden lépésükre, megtette a magáét. A férjet olyan súlyos baleset érte, hogy tolókocsiba került, s elvesztette az egyik kezét.
Vajon mit tett, mit vett el, milyen utakon járt, úgy ebben az életben is, de ilyen esetben a múlt életekben is, ami ilyen büntetést szabott rá? Ezt a kérdést teszi fel az ember, aki a spirituális tudás szerint gondolkodik. Ám ő valószínűleg nem jutott el idáig. A fájdalomdíj összegéből lakhatóvá tették az új lakást, mert a régi már teljesen beroskadt. Nem fejezték be még most sem egészen az új házat, de most már mit is érne? Mennyi örömet lelnének benne? Amikor megtörtént a katasztrófa, a család is széthullott. A feleség néhány év múlva a férje legjobb barátjával szűrte össze a levet, elköltözött otthonról, a gyerekük pedig elzüllött. A férj, mondhatjuk, mindent elveszített, pénzét, egészségét, feleségét, gyermekébe vetett hitét, sőt a legjobb barátját is. Érthetetlen számára, hogy miért. Valamennyi tette nem becsületes dolog, de az elenyésző ekkora büntetés mellett. A lelkiállapotát nem lehet irigyelni.
Nem találkoztam vele többet. Mit is mondanék neki? Sors, karma, múlt életek, ősök bűne, feng shui? Valószínűleg mind egybevéve. Talán, ha most elfogadná a magyarázatot, valamennyivel jobb lenne a lelki állapota, könnyebben viselné a terhét, de fizikai, családi állapotán már nem sokat változtathatna. Itt a rossz megduplázódott, megsokszorozódott, mert a feng shui is, a horoszkóp is, az ő szabad akarata, hozzáállása is megtette a magáét. A horoszkóp annak a képe, azt mutatja, hogy milyen nehézségekkel kell megbirkózni, amit a múlt életeiből felhalmozott, esetleg milyen jutalmak várnak reá, ha a múlt életekben jót cselekedett, mi a feladata, mik a lehetőségek, mit tegyen és mit ne. Állítom, hogy sokat lehetett volna javítani a sorsán, ha a feng shuiját drasztikusan még akkor megjavította volna, ne mondjam azt, ha nem is hagyta volna, hogy úgy nézzen ki a háza tájéka valaha is, ahogy kinézett még mielőtt én a feng shuiról beszéltem volna neki. Ha ugyanakkor talizmánt hordott volna magával vagy az autójában mindig, amikor utazott. Ha nem ment volna külföldre, mert a horoszkóp szerint pont az volt a katasztrofális. Ha más életmódot folytatott volna még amellett, hogy betartotta volna az imént mondottakat. Valószínűleg akkor sem lenne makkegészséges, valamelyik barátjában csalódott volna, nem lenne példaházassága és példagyereke, de sokkal, sokkal boldogabb élete lenne a mostaninál, enyhébb módon élte volna meg a „büntetést”. Tehát, részben a sors bánt el vele, részben a saját hozzáállása. Sajnos, már késő van cselekedni.
